Giovanni Boccaccio – Dekameron – Hatodik nap – Olvasónapló

Hatodik nap hatodik novella

Mesélő A novella
Fiammetta főbb szereplői helyszíne
Michele Scalza
A baráti társaság
Neri Mannini
Firenze

Élt Firenzében egy Michele Scalza nevű fiatal nemesúr, aki szellemes történeteiről, vicceiről és élceiről volt híres. Egy napon barátaival szórakozott, amikor a társaságban felmerült a kérdés, hogy melyik a legrégebbi és legnemesebb firenzei nemzettség.

Különböző tippek és válaszok születnek, de Michele ekkor meglepő kijelentést tesz:

„- Ugyan-ugyan, fajankók, azt sem tudjátok, mit beszéltek; nemcsak Firenzének, hanem az egész világnak és a tengernek legősibb és legnemesebb emberei a Baronciak, és ebben megegyeznek mind a filozófusok és minden ember, ki úgy ismeri őket, mint én; és félre ne értsetek: azokról a Baronciakról beszélek, kik ott lakoznak a Santa Maria Maggiore tőszomszédságában, mellettetek.”

Ezt mindenki értetlenül fogadja, hiszen Firenzében mindenki ismeri a Baronciakat, akit sok mindenről híresek, de arról, hogy ősi nemesek lennének biztosan nem. A Baronciak legfőbb jellemzője, hogy valamilyen okból az összes családtag rendkívül csúnya.

Michele azonban váltig állítja, hogy a Baronciak nemcsak Firenze, hanem a világ legősibb nemzettsége, és ha van valaki a társaságban, aki hajlnadó vele fogadni egy vacsorában, akkor ezt be is bizonyítja.

Egy Neri Mannini nevű ifjú állja a fogadást. Michele ekkor belekezd a bizonyításba.

„Tudjátok, hogy minél ősibb valamely nemzetség, annál nemesebb, s az imént itt is ez volt az egyértelmű vélekedés; a Baronciak pedig ősibbek minden más embernél, ennélfogva nemesebbek is; ha tehát bebizonyítom, hogy ők a legősibbek, akkor tagadhatatlanul megnyertem a fogadást. Tudnotok kell, hogy a Baronciakat az Úristen amaz időben alkotta, mikor még csak tanulgatni kezdte a festést; a többi embereket pedig akkor alkotta az Úristen, mikor már tudott festeni. Hogy pedig igazat mondok, vegyétek csak szemügyre a Baronciakat és a többi embereket; egyfelől azt látjátok, hogy a többi emberek arca rendes és kellőképpen arányos, megfigyelhetitek, hogy a Baronciak némelyikének hosszú és keskeny az arca, másikáé éktelenül széles, az egyiknek nagyon hosszú az orra, másiké nagyon rövid, némelyiknek pedig előreugrik és felfelé görbül az álla, s az állkapcsa szakasztott mint a szamáré; és van olyan, kinek egyik szeme nagyobb a másiknál, sőt olyan is, kinek egyik szeme mélyebben ül a másiknál, szóval olyanféle arcok ezek, minőket a kisgyermekek eleintén firkálnak, mikor rajzolni tanulnak. Ebből pedig, miként mondottam, nyilván megtetszik, hogy az Úristen akkor alkotta őket, midőn festeni tanult, tehát sokkal ősibbek, és ennélfogva nemesebbek is.”

A bizonyítás nyilvánvalóan képtelenség, ellenben elég szellemes ahhoz, hogy a társaság elfogadja, így Michele megnyerte a vacsorát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..