Hatodik nap nyolcadik novella
| Mesélő | A novella | |
| Emilia | főbb szereplői | helyszíne |
| Fresco da Celatico Ferike, Fresco unokahúga |
||
Egy Fresco da Celatico nevű úrnak volt egy unokahúga, akit csak a becenevén szólított: Ferike.
Ferike szép volt, bár nem gyönyörű és legfontosabb jellemvonása mérhetetlen kényessége, pökhendisége és butasága volt. Mindenkit lenézett maga körül, állandóan duzzogott és semmi sem volt jó neki.
Egyik nap hamarabb ért haza a szokásos sétájából, mire Fresco megkérdezi tőle, hogy miért tért haza ilyen korán.
Ferike pedig kényeskedve feleli:
„- Az már igaz, hogy hamar hazajöttem, mivel nem hiszem, hogy valaha is élt volna ebben a városban annyi utálatos és kiállhatatlan férfi és nő, mint ahány ma él; és ha csak egy is az utamba kerül, úgy utálom, mint a bűnömet, és nem hiszem, hogy volna még nő a világon, kit jobban gyötörne az utálatos emberek látása, mint engem; s éppen azért jöttem ily hamar haza, hogy ne lássam őket.”
Fresco úrnak már régóta nem tetszik unokahúga viselkedése, ezért egy megjegyzéssel megpróbálja észhez téríteni a butácska lányt:
„- Leányom, ha annyira utálod az utálatosokat, mint mondod, akkor ne nézz többé a tükörbe, hahogy nyugodtan akarsz élni.”
A megjegyzés szellemes, de nem ér célt, mert a lány „olyan üres belül, mint egy nádszál”, fel sem fogja, hogy Fresco mire utal, sőt, kijelenti, hogy ő bizony csak azért is nézegetni fogja magát a tükörben. Vagyis a megjegyzés nem ért célba.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!