Goethe – Faust – I. rész – Olvasónapló

Kilencedik jelenet – Este.

Főbb szereplők Időpont Helyszín
Faust
Mefisztó
Margit
Nem tudjuk meg Margit szobája

Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:

Létezett-e Faust? – Történelmi háttér

Margit szobájában vagyunk, kiderül, hogy annak ellenére, hogy az utcán elutasítóan viselkedett Fausttal, mégis kíváncsi arra, hogy vajon ki lehetett:

„Csak tudnám, ki lehetett

az úr ki ma szemügyre vett!

Külseje rögtön megnyerő,

s nemes házból erehet ő,

leolvashattam a homlokáról

másként hogy lett vón annyira bátor”

Vagyis a boszorka varázsitala tényleg hatott, Faust fiatal, vonzó férfi lett.

Margit távozik a szobából, aminek köszönhetően Mefisztó még többet is tehet, mint amit az előző jelentben megígér Faustnak, nem csak a szomszéd szobába, hanem egyenes a lány szobájába vezeti.

Faust ezután arra kéri az ördögöt, hogy hagyja egyedül, amit Mefisztó meg is tesz.

Amikor Faust egyedül marad, akkor tovább ábrándozik Margitról:

„Borzongató gyönyör hevít!

Eltölteném itt sok-sok órám.

Természet! Boldog-könnyű álmok árán,

ezt az angyalt nevelted itt.

Itt nőtt, és éltető meleggel

itt teltek zsenge keblei,

a magát, ellátva szent erekkel,

istennővé itt nőtte ki.”

Hirtelen azonban észbe kap, rájön, hogy mit is akar valójában, és hogy ez mennyire nem helyes:

„Nyomoru Faust! már rád sem ismerek.

Bűbáj fogott el és varázs?

Kéjért hanyatt-homlok rohantam,

s most olvadok szerelmes bódulatban!

Hát játszhat velünk minden légnyomás?”

Mielőtt még teljesen elbizonytalanodna, megjelenik Mefisztó és közli, hogy közeledik Margit, valamint jelenti, hogy szerzett egy kis ládikát, ami tele van kincsekkel. Javasolja Faustnak, hogy tegye be a Margit ágya mellett álló szerkénybe.

Faust elbizonytalanodik, tényleg tegye, ne tegye?

Mefisztó szárazon közli, hogy ha nem teszi, akkor viszont legközelebb ne adjon neki haszontalan feladatokat, hiszen az egész napja ráment arra, hogy a ládikát megszerezze.

Faust végül persze beteszi a kincsekkel tömött ládikát a szekrénybe, majd mindketten távoznak.

Érkezik Margit, aki csak annyit érzékel, hogy túlságosan meleg van a szobában – elvégre nem sokkal korábban távozott onnan maga az ördög, persze a lány erről nem tud.

Margit kinyitja az ablakot és vetkőzni kezd, majd amikor a holmiját el akarja rakni a szerkénybe, akkor felfedezi a kis ládikát:

„E ládika mint juthatott ide?

Szekrényemet nem zártam volna be?”

Persze kinyitja a ládikát és megtalálja a rengetek kincset, ékszert:

„Mi ez? Nagy Isten! Itt mi van!

Sosem láttam ilyesmit, nem biz én!

Ékesség! Rangos dáma boldogan

hordhatná legszebb ünnepén.”

A lány nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy felpróbálja az ékszereket és megnézze magát bennük a tükörben:

„Bár a függő enyém maradna!

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .