Huszonhatodik jelenet – Tömlöc
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Margit Faust Mefisztó |
? | A tömlöcben |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Faust megszerezte a cella kulcsát, de még tétovázik, hogy belépjen-e egyáltalán Margithoz:
„Itt él szegény, a nyirkos szalmapadkán,
s minden bűne: szerelmes tébolya!
És most hozzá belépni sem mersz?
Viszontlátásról dideregsz?
Gyerünk! Vagy előbb lép a halál oda!”
Faust tehát belép a borzalmas körülmények között fogva tartott Margithoz. A lány azonban közel áll a tébolyhoz, elsőre meg sem ismeri Faustot, azt hiszi, hogy azért jöttek érte, hogy a vesztőhelyre vigyék.
Margit kétségbeesett szavaiból kiderül, hogy gyermeke született Fausttól, de Margit megölte a gyermeket, azaz azért van börtönben, mert gyermekgyilkossággal vádolják.
Az nem derül ki, hogy Margit ezt miért tette, valószínűleg végső elkeseredettségében, hiszen a gyermek házasságon kívül született, ráadásul azt hitte, hogy Faust is elhagyta őt.
Faust nagyon megrendül az állapotán, csak nagyon nehezen tudja magára vonni a lány figyelmét.
Végül azonban sikerül neki, a lány a téboly ködén át felismeri Faustot, megörül a férfinak, de nem akar elmenekülni a cellából. Azzal vádolja Faustot, hogy már nem szereti őt.
Faustnak azonban most az lenne a legfontosabb, hogy minél hamarabb kivigye a börtönből a lányt, mielőtt a Mefisztó által elkábított őrök magukhoz térnek:
„Jöjj! kövess! Kincsem, ne tétovázz!
Ezerszeres lesz a szerelmi láz!
Jöjj hát velem! Halld meg hívó szavam!”
Margit azonban nem akar kiszabadulni:
„Rólam láncot leversz,
újból megcsókolsz, megölelsz.
De, hogy lehet, hogy vissza nem riadsz? –
Vagy nem tudod, kit is szabadítasz?”
Margit ezután saját szavaival mondja el, hogy megölte az anyját – tehát az altató valóban méreg volt –, majd megölte a gyermekét is. Sőt, arra is utal, tisztában van vele, hogy Faust szúrta le a bátyját, Bálintot.
Ez Faustot még érzékenyebben érinti:
„Ne hánytorgasd a multakat,
megölsz vele.”
Faust tovább sürgeti a lányt, hogy induljanak már, szökniük kell. Margit azonban halni vágyik, tisztában van a helyzetével:
„Nem mehetek. Nekem nincs mit remélnem.
Meneküljek? Hisz leskődnek reám.
Nekem ez a koldusélet nem kell,
méghozzá rossz lelkiösmerettel!”
Faust végül úgy dönt, hogyha szép szóval nem tudja meggyőzni a lányt, akkor erőszakkal fogja kivinni a börtönből. Margit azonban ellenáll:
„Eressz! Nem tűrök erőszakolást!
Ily gyilkosan hát ne markolássz!
Hisz egykor mindent kedvedre tettem.”
Margit szájából ez egy gyilkos mondat, hiszen arra utal, hogy Faust az oka a lány minden bajának.
Margit tehát – bár lenne rá lehetősége – mégsem hajlnadó megszökni a börtönből, hiába könyörög neki Faust.
Közben érkezik Mefisztó, aki figyelmezteti Faustot, hogy ideje indulni, akár Margittal, akár nélküle, mert hajnalodik.
Faust nem tudja mit tegyen, vinné a lányt, de az nem akar menni, közben meg Mefisztó sürgeti a távozásra.
Margit tudja, hogy mi vár rá, már nem fél semmitől:
„Tied vagyok, te ments meg, ó Atyám!
Ti angyalok! Mennybeli seregek,
gyűljetek körén, és védjetek meg!”
Mefisztó kijelenti, hogy a lány „elkárhozott”, ekkor azonban fentről megszólal az Úr hangja: „Megváltatott!”
Vagyis bár Margit ezen a világon erkölcsileg elbukott, ennek ellenére számíthat a túlvilágon a megváltásra.
Mefisztónak most már arra kell koncentrálni, hogy Faustot el ne veszítse, hiszen a fogadása Istennel még tart.
„Hozzám szaladj”, mondja Faustnak, aki pedig az ördögöt választja és mindketten eltűnnek a tömlöcből.
-Vége az első résznek –
A második rész olvasónaplóját itt találod