Tizedik jelenet – Sétaút
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Faust Mefisztó Margit Margit anyja Egy pap |
Nem tudjuk meg | Sétaút |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Faust a gondolataiba merülve, egy sétaúton járkál, amikor megjelenik Mefisztó.
Hamar kiderül, hogy az ördög ki van borulva, és jó oka van rá, ugyanis a Margit elcsábítására tett előkészületek nem úgy haladnak, ahogy kellenének.
Nem sokkal azután ugyanis, hogy Margit felfedezte az ékszerekkel teli ládikát, hazaért a lány anyja is, aki mélyen vallásos asszony.
Amikor Magit örömmel megmutatta neki a ládikát, akkor az asszony rögtön rosszat sejtett:
„Bitang jószág – mond –, veszedelem,
sorvaszt, rágcsál a lelkeden.
Inkább Szűz Máriának add hát,
ád ő helyébe mennyei mannát”
Vagyis Margit anyja szerint, mivel nem tudják, hogy honnan származik a rengeteg ékszer, akkor járnak a legjobban, ha felajánlják az egyháznak.
Margitnak persze nem tetszik túlzottan az ötlet:
„Ajándék ló, ne nézd a fogát
– gondolta – s miért legyen gonosz,
aki ily holmit idehozott.”
Végül természetesen az anya akarata érvényesül és papot hívnak. Mefisztó nem mulasztja el, hogy dühöngjön egy sort a pap és ezzel együtt az egyház kapzsiságán.
A pap persze egyetért Margit anyjával, naná, hogy az a legjobb megoldás, ha az egészet az egyháznak adják:
„S mint csirkegombát: gyűrűket,
násfákat madzagra szedett;
köszönet érte annyi se volt,
mintha vitt vón’ egy kas diót,
ígérte: a mennyben lesz majd jutalom,
örültek is ők ennek nagyon.”
Faustot persze jobban érdekli, hogy mi van Margittal, mint hogy Mefisztó munkája a kincsekkel kárba veszett.
Kiderül, hogy azért mégsincs minden veszve, hiszen Margit:
„Nyugta odavan,
tűnődik a boldogtalan
a kincsen éjen-napon át,
a azon, ki hozta, legkivált.”
Nincs mese, Faust kiadja az új parancsot: Mefisztó kerítsen újabb kincseket!
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!