Huszonegyedik jelenet – Dóm.
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Margit A Gonosz Lélek |
? | A Dómban |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
A zsúfolásig telt Dómban vagyunk, ahol éppen szentmisét tartanak. A tömegben ott van Margit is.
Mögötte pedig ott áll a Gonosz Lélek, vagyis Margit lelkiismerete. A jelenet tulajdonképpen Margit és a saját lelkiismerete közötti vita.
A lelkiismeret kezd:
„Ugye, Margit, be más volt,
midőn még bűntelen
álltál oltár elé,
s nyűtt könyvecskédből ott
szent éneket daloltál,
még gyermekül,
s már égi hittel!
[…] A szíved mélyén
mily iszonyú bűn?
Anyádnak lelkiért esedezel,
ki hosszú kínra érted aludta át megát?”
Innen tudjuk meg, hogy Margit anyja időközben meghalt, sőt a lelkiismeret azzal vádolja Margitot, hogy anyja halálát az az altató okozott, amit Fausttól kapott és beadott az anyjának, hogy nyugodtan tudják együtt tölteni az éjszakát.
(És azt még ráadásul nem is tudja, hogy szerelme, Faust ölte meg a bátyját…)
Margit kétségbe van esve, kezdi elveszíteni a lába alól a talajt:
„Jaj! Jaj!
Űzhetném el gondjaim,
amelyek rajtam át meg átcikáznak
pusztítón!”
A lelkiismeret azonban nem hagyja békén, Margit egyre rosszabbul érzi magát a zsúfolt templomban:
„Megfulladok!
A falpillérek
megfojtanak!
A boltozat rám dől! – Levegőt!”
A lelkiismerete azonban nem kíméli:
„Csak rejtőzz! Bűn és gyalázat
rejtve nem maradhat.
Fényt? Levegőt?
Jaj neked!”
Margit végül elájul a templomban.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!