Huszonnegyedik jelenet – Borús nap, mező
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Mefisztó Faust |
? | Egy mezőn |
A jelenet érdekessége, hogy az első részből ez az egyetlen, amit Goethe nem dogozott át verses formába.
Az Ős-Faust ugyanis még prózába íródott, amit később Goethe átdolgozott. Nem világos, hogy ez a jelenet csak kimaradt ebből a munkából,vagy Goethe szándékosan hagyta meg próza-formában.
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Egy mezőn vagyunk, ahol Faustnak éppen most jutott tudomására, hogy Margitot börtönbe zárták, bár az még egyenlőre nem derül ki, hogy mi a vád ellene.
Mint ahogy az sem világos, hogy Faust honnan értesült erről, de az biztos, hogy Mefisztó el akarta titkolni előle ezt a tényt.
„Nyomorúságban! Kétségbeesésben! Siralmas hosszan tévelygett a földön és most rab! A tiszta, boldogtalan teremtést, mint gonosztevőt, iszonyú szenvedésre tömlöcbe zárták! Ide jutott! Ide! Áruló, alávaló szellem, és te ezt titkoltad előttem?”
Mefisztó gyakorlatilag csak vállat von és közli: „Nem ő az első!”, azaz nem Margit az első nő a földön, aki börtönbe kerül.
Mefisztónak ez a közönyös hozzáállása csak még jobban megvadítja Faustot, aki csak szavakkal ugyan, de rátámad az ördögre.
Mefisztó azonban nem hagyja magát, figyelmezteti Faustot, hogy egyrészt nem ő, Mefisztó tehet Margit bajáról, hiszen Faust csábította el a lányt. Másrészt pedig Faust akarta, hogy Mefisztó segítsen neki a csábításban, most pedig vállalnia kell a következményeket:
„Repülni akarsz és szédül a fejed? Mi tukmáltuk rád magunkat, vagy te miránk?”
Faust már bánja kapcsolatát az ördöggel, de érdekes módon nem saját magát okolja:
„Hatalmas és felséges Szellem, ki megjelenésedre méltattál, te, ki szívem és lelkem ismered, miért kovácsoltál engem e gyászvitézhez, ki káron örül s romláson derül.”
Mintha nem Faust saját maga kötötte volna meg a szerződést…
Faust követeli, hogy Mefisztó mentse ki a börtönből Margitot. Azonban az ördög sem mindenható:
„A bosszúlók béklyóját meg nem oldhatom, závárjuk meg nem nyithatom. „Mentsd meg őt”? Ki okozta vesztét? Én vagy te?”
Ezután Faust legalább azt akarja, hogy Mefisztó vigye őt Margithoz a börtönbe.
Az ördög szerint nem jó ötlet visszatérni a városba, ahol Faust megölte Margit bátyját, Bálintot, ebből még bajuk lehet, de Faust hajthatatlan.
Mefisztó végül beleegyezik, hogy beviszi a börtönbe Faustot és elkábítja az őröket. De többet nem vállal, azaz a cella kulcsát Faustnak kell ellopnia és neki kell, emberi erővel – azaz az ördög segítsége nélkül – kiszabadítania Margitot.
Mefisztó addig a tömlöc előtt egy lovaskocsival várja majd.
Huszonötödik jelenet – Éj, nyílt mező
A rövid jelenet csak néhány sor. Miközben Faust és Mefisztó a város és a börtön felé nyargalnak fekete lovaikon, elhaladnak a vesztőhely mellett, amit Margit másnapi kivégzésére készítenek elő.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!