Nyolcadik jelenet – Utca.
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
| Faust Mefisztó Margit |
Nem tudjuk meg | Az utcán |
Az olvasónaplóhoz ajánlott bejegyzés:
Ebben a jelentben Faust és Mefisztó egy német kisváros utcáján sétálnak, amikor Faust meglátja a Boszorkánykonyha tükrében felfedezett lányt, meg is szólítja:
„Szép kisasszony, szabad-e kérnem,
hogy karom ajánljam, s elkisérjem?”
A lány azonban könnyedén lerázza Faustot:
Szép sem, kisasszony sem vagyok,
magamban is hazajuthatok.”
Faust természetesen nem marad nyugton, amikor Mefisztó is megjelenik, akkor közli vele, hogy azonnal akarja a lányt, akit egyébként Margitnak hívnak és 14 éves.
Mefisztó azonban kijelenti, hogy nem megy az olyan gyorsan, ugyanis a lány túl fiatal, túl ártatlan ahhoz, hogy az ördögnek hatalma legyen felette. Nem lehet csak úgy ajtóstul rontani a házba, cselhez kell folyamodni, amihez idő kell.
Faustnak azonban szinte eszét veszi a lány utáni vágy:
„Derék erkölcsbíró uram,
a törvénnyel engem már nem zaklass!
Ki is mondom hát kereken,
ha édes, zsenge gyermekem
ma este karomban nem pihen,
éjfél körül faképnél hagylak.”
Faust tehát már aznap el akarja csábítani a lányt. Mefisztó szerint ez lehetetlen, Faustnak muszáj türelmesnek lennie egy kicsit.
Mefisztó csak annyit tud ígérni, hogy bevezeti Faustot a lányéval szomszédos szobába:
„[…] A szomszédasszonynál leszen.
Addig magadban, csendesen,
teljesülés előtti vágyban
dúskálhatsz lénye illatában.”
Faust végül belátja, hogy várnia kell, de ahhoz ragaszkodik, hogy Mefisztó addig is kerítsen valami ajándékot a lánynak.
„Ajándékot? Derék! Így már kudarc nem érhet.
Ösmerek néhány szép helyet,
hajdan elásott kincseket,
megyek s mindjárt utánanézek…”
A babona szerint ugyanis az ördög hatalommal rendelkezik a földben elásott kincsek felett és ismeri a helyüket.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!