Gina tovább mesél: amíg az öreg Werlénél szolgált, addig valóban nem történt semmi közöttük. Tudjuk, hogy később felmondott, és az anyjához költözött. Közben azonban meghalt az öreg Werle felesége (Gregers anyja), és Gina anyja meggyőzte a lányát, hogy engedjen az öreg Werle udvarlásának, hiszen az most már özvegy ember, ha Gina enged neki, akkor akár még az is megtörténhet, hogy feleségül veszi Ginát.
És robban a bomba Hjalmar számára:
„HJALMAR
És aztán?
GINA
Hát… jobb, ha mindent megtudsz. Werle nem nyugodott, amíg meg nem kapta, amit akart.
HJALMAR
(összecsapja a kezét) És ez a nő a gyermekem anyja! Hogy tehetted, hogy voltál képes ezt elhallgatni előlem?
GINA
Tudom, Hjalmar, rosszul tettem; már régen meg kellett volna mondanom.
HJALMAR
Mindjárt az elején meg kellett volna mondanod, hogy tudjam, miféle vagy!
GINA
És akkor is elvettél volna feleségül?
HJALMAR
Hogy képzeled!
GINA
Ugye, nem… Ezért nem mertem megmondani akkor mindjárt. Mert nagyon megkedveltelek; de hát ezt tudod. És akkor magam lettem volna oka a boldogtalanságomnak…”
Az egyik nagy titok tehát már kiderült: Gregers elmondta Hjalmarnak, hogy a felesége korábban az öreg Werle szeretője volt.
Érdekes és kényes helyzet ez, mert egyrészt Gina nem is tagadja a dolgot, másrészt azért Hjalmarnak nem kellene annyira kiborulni ezen, hiszen nem arról van szó, hogy Gina megcsalta volna Hjalmart, mert akkor, amikor az öreg Werle szeretője volt, még nem is ismerték egymást.
Tény, hogy Gina hibázott, ráadásul nem volt őszinte Hjalmarral, de az ő védekezése is érthető.
Hjalmart azonban már nem lehet megállítani, mindenáron azt akarja megtudni, hogy nem volt-e Ginának legalább bűntudata azért, amit tett?
Ezek a gondolatok azonban valójában nem Hjalmar saját gondolatai, érezni lehet mögöttük a Gregers-szel való beszélgetés hatását.
Pedig Hjalmarnak vigyáznia kéne, ugyanis az ő múltja sem annyira makulátlan, és amikor csak tovább forszírozza a bűntudat kérdését, akkor Ginának elege is lesz, és ellentámadásba megy át:
„GINA
Arra gondolj, Hjalmar, hogy mi lett volna belőled, ha nem egy magamfajta asszonyt kapsz feleségnek!
GINA
Igen, igen, mert a finánciákhoz nekem mindig több érzékem volt, mint neked. Ami persze nem csoda, végtére is én vagyok az idősebb.
GINA
Hát nem majdnem elzüllöttél már, amikor megismerkedtünk? Ezt csak nem akarod letagadni?”
Vagyis akárhonnan nézzük, Hjalmarnak semmilyen jogalapja nincs arra, hogy ítélkezzen Gina felett, hiszen tulajdonképpen az asszonynak köszönhető, hogy az Ekdal-család egyáltalán még talpon van.
A negyedik felvonás olvasónaplójának még nincs vége, kattints a következő oldalra a folytatáshoz!