De Gregers nem tanult az eddigiekből, mert megint olyan dolgot akar elérni, ami szerinte segíti egy eszmény megvalósulását, valójában pedig katasztrófához fog vezetni:
„GREGERS
(közelebb húzódik) Hedvig, mi lenne, ha most a papája kedvéért önként feláldozná a vadkacsáját?
HEDVIG
(felpattan) A vadkacsámat!
GREGERS
Ha azt, ami magának a legdrágább a világon, most odaadná a papájáért, de önként és szívesen!
HEDVIG
Gondolja, hogy az segít?
GREGERS
Meg kell próbálni, Hedvig.
HEDVIG
(csöndesen, könnyektől csillogó szemmel) Jó, akkor megpróbálom.”
Ez az a pont, ahol Gregers végképp ellenszenvessé válik az Olvasó számára. Értjük az idealizmusát, azt is elhisszük neki, hogy jót akar, de már az előző próbálkozásával is csak bajt okozott.
Azzal, hogy beleszólt az Ekdal-család életébe nem a megtisztulást, az őszinteséget és a boldog családi életet hozta el, éppen ellenkezőleg, szétrombolt egy addig többé-kevésbé működő, bár közel sem tökéletes házasságot.
Most pedig arra próbál meg rávenni egy gyereket, hogy áldozza fel azt, ami neki a legfontosabb.
Érkezik Gina, aki nem érte utol Hjalmart, de a házmesternétől tudja, hogy Rellinghez ment, aztán Molvikkal hármasban elmentek valahová. Ismerve Relling és Molvik alkoholizmusát, Gina biztos benne, hogy elmentek kocsmázni.
És Gregers még mindig nem kap észbe:
GREGERS
„És épp most, amikor magányra volna szüksége, hogy megvívja lelkében a harcát.„
Gregers távozik, Hedvig egyedül marad az anyjával, Gina látja a legélesebben a helyzetet:
„HEDVIG
(zokogva veti magát az anyja nyakába) Mama! Mama!
GINA
(Hedvig hátát simogatja és felsóhajt) Tudtam én mindjárt, Rellingnek volt igaza. Jön egy ilyen féleszű az eszményeivel, aztán ez a vége.”
Vége a negyedik felvonás olvasónaplójának.
Az ötödik felvonás olvasónaplóját itt találod
Vissza az olvasónapló főoldalára.