Mikszáth Kálmán – Beszterce ostroma – Első rész – Olvasónapló

Vacsoránál szerencsétlen eset történik. Behenczynek már régóta tetszik Estella, szeretné a szeretőjévé tenni, ezért az asztal alatt elkezdn nyomkodni a lány lábát. Estellát azonban nem érdekli Behenczy:

„- Ugyan, Behenczy, hagyjon békét! Mit nyomogatja a lábamat? Szóljon nyíltan, ha valami baja van. Akar valamit?”

Mindenki nevetni kezd, azonban hamar abbamarad a jókedv, mert Behenczy hirtelen eltűnik az asztal mellől. Pongrácz István, a középkori várúr ugyanis nem hagyhatja, hogy bármilyen hölgyet inzultáljanak az asztalánál. Ezért működésbe hozta azt a titkos szerkezetet, amiről csak ő tudott, és amivel egy csapóajtót nyitott meg Behenczy széke alatt, aki egyenesen a várbörtönben kötött ki. A gróf pedig azt mondja a többieknek, hogy valószínűleg le fogja fejeztetni Behenczyt a sértés miatt.

Pongrácz Istvánnak természetesen már régen nincsen pallosjoga, azaz nem szabhat ki halálos ítéletet, ne feledük, a 19. század végén vagyunk.

Figyeljük meg Estella ravaszságát. Dehogy volt neki ellenére Behenczy közeledése, a tiltakozással csak Pongrácz gróf féltékenységét akarta felkelteni. Abból pedig, hogy a gróf megvédte a „becsületét” azt a következtetést vonja le, hogy a gróf mégiscsak szerelmes belé.

Estella azonban elszámítja magát, mert amikor bemegy a gróf szobájába, hogy megköszönje, amit a gróf érte tett, nem azt kapja, amire számított:

„Estella érezte, hogy elérkezett a helyzet magaslatára, most erről a pontról kell betörnie a szerencse kapuját. Egy villámgyors mozdulattal a grófra vetette magát. Nem térdepelt már, hanem a gróf nyakát tartotta átnyalábolva.

– István, te szeretsz engem!
István gróf felkacagott, undorszerű mozdulattal igyekezett menekülni.
– Ugyan eredj! Ne dörgölődj hozzám a testeddel! Hát megőrültél, azt hinni, hogy szeretlek. Estella, te ostobább vagy egy libánál. Ugyan no, ereszd el a nyakamat. Ejnye, hol az a korbács, te rongy!”

Estella erre megsértődik, mert most már világossá vált számára, hogy a gróf nem veszi nőszámba, esélye sincs rá, hogy valaha is grófné és várúrnő legyen. Bosszúból elhatározza, hogy megszöketi Behenczyt a börtönből.

Ellopja a várbörtön kulcsát és lemegy a báróhoz, aki természetesen fel van háborodva a bebörtönzés miatt. Estella azonban nem bolond, annyira nem vakítja el a bosszúvágy, hogy ne próbáljon meg hasznot húzni a helyzetből. Természetesen kér valamit a szabadításért cserébe, Behenczy pedig félelmében és szorult helyzetében megígéri, hogyha a lány kiszabadítja, akkor feleségül veszi.

Estellának éppen ez kell, ha nem lehet grófné, akkor lesz báróné. Furfangos tervet eszel ki Behenczy kiszabadítására:

Kilovagol a várból és a faluban ruhát cserél egy jobbágy lánnyal, majd egy zsák krumplival megy vissza a várba, immár álruhában. Leoson a börtönbe, ahol a krumpli helyére Behenczy kerül a zsákba és sikeresen kijutnak a várból.

Figyeljük meg Estella életrevalóságát és helyzetkihasználását: miután biztossá vált, hogy bármit is tesz, Pongrácz soha nem fogja feleségül venni, rögtön meglátta a kínálkozó alkalmat, hogy a szorul helyzetben lévő Behenczytől kényszerítse ki a házasságot.

A grófnak hamarosan jelentik, hogy a fogoly megszökött és a délután kilovagolt Estella sem tért vissza még. Nem sok idő kell, amíg a gróf összekapcsolja a két dolgot és rájön, hogy Estella szöktette meg Behenczyt.

„- E leányzónál kettős bűntény forog fenn, ezredes – mondá István gróf Pamutkayhoz, meg­elégedetten simogatván a szakállát. – Egy az, hogy megszöktette a rabomat, hűtlenség és árulás; a másik bűntény az, hogy ő maga megszökött.

– Ő nem volt rab.

– De a patvarba, az én tulajdonom volt. Pénzért vettem. Hatszáz forintot fizettem érte”.

Az első rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..