Az Antigoné olvasónaplójához kapcsolódó ajánlott bejegyzés:
Kreón egyedül marad a karvezetővel és most először a történet során gondolkodóba esik. Nem azért, mert hisz Teiresziasznak, hanem azért, mert – mint ahogy arra a karvezető rámutat – A vak jós még sohasem tévedett.
Kreón pedig valóban szereti a fiait és megijed attól a lehetőségtől, hogy elveszítheti valamelyiket.
A király tehát kétségbe esik és elbizonytalanodik, nem tudja, hogy mit tegyen. Végül a karvezető adja meg neki a lökést, hogy helyesen cselekedjen:
KARVEZETŐ Eredj s hamar bocsásd ki verméből a lányt.
S temesd el illőn azt, ki már holtan hever.
KREÓN Engedjek ebben is, valóban azt hiszed?
KARVEZETŐ Méghozzá tüstént, ó király, az istenek
Bosszúja gyors, a bűnt utolérik hamar.
KREÓN Ó, jaj nekem, szivemnek ellenére van,
De hát a végzet ellen nem harcolhatok.
KARVEZETŐ Ne bizd ezt másra, menj hát és tedd meg magad.
KREÓN Ha így van, hát gyerünk,
Kreón elvonul a szolgáival, hogy kiszabadítsák a barlangba zárt Antigonét.
Most ismét a kar elmélkedése következik, amit egy hírnök érkezése szakít félbe.
A hírnök jajveszékelve jelenti a karvezetőnek, hogy Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye meghalt, öngyilkos lett. Teiresziasz jóslata hamar beteljesült.
Érkezik Eurüdiké, Kreón felesége, Haimón anyja, a hírnök neki meséli el részletesen, hogy mi is történt.
Kreón a szolgáival – köztük a mostani hírnökkel – elindult, hogy kiszabadítsa Antigonét. Útjuk Polüneikész temetetlen teste mellett vezetett el, aki Kreón parancsára ott helyben el is hamvasztottak.
A király és emberei tovább indulnak a barlanghoz, ahova Antigonét zárták és amit egy nagy kővel torlaszoltak el. Kreón már messziről hangokat hall, amik a barlangból szűrődnek ki, nem akarja elhinni, de olyan, mintha a fiát Haimón hallaná zokogni.
Kreón elviteti a követ az embereivel a barlang elől és valóban, bent találják Haimónt, amint Antigonét siratja.
Antigoné ugyanis felakasztotta magát a saját fátylaiból sodort kötélre.
Haimón, amikor meglátja apját, előbb leköpi, majd kardal támad rá, de apja még időben félreugrik. Ekkor Haimón a saját mellébe szúrja a kardot és meghal.
Amikor Eurüdiké, a királyné végighallgatja a történetet, nem szól egy szót sem, csak bemegy a palotába.
Ez meglepi a karvezetőt és a hírnököt is:
„KARVEZETŐ Ez mit jelent megint? Nem szólt egy árva szót
S eltűnt szemünk elől az asszony hirtelen.
HÍRNÖK Ez engem megdöbbent. Avval biztatom
Mégis magam, hogy ennyi nép előtt talán
Szégyellte volna megsiratni gyermekét,
S házában hű cselédek osztják meg vele
A gyászt. Remélem, józansága védi őt.”
A karvezetőben azonban az is felmerül, hogy Eurüdiké esetleg még valami meggondolatlanságot csinál, ezért utána küldi a hírnököt a palotába.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szia ! Fantasztikus az oldalad , nagyon sokat tanultam belőle . Se sajnos egy kérdésre nem találom a választ . Remélem tudsz segíteni . A kérdés a következő Kar dal az emberről
Előre is köszönöm
Kedves Gergő!
„KAR
Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.
Szárnyas madarak könnyűszivű
Népére, az erdő vadjaira
Készítik a hurkot,
A sósvizü tengerben lakozó
Halakat hálóval fogja meg
A férfi, ki ésszel él.
Szolgáivá tette okos leleménnyel
A hegyek meg a rétek állatait,
A lobogóhajú paripának és a bikának
Nyakába vetette igáját.
És a beszédet és a széllel
Versenyző gondolatot meg a törvényt
Tanulja, a városrendezőt,
Lakhatatlan szirteken
Tűző nap forró sugarát s a fagyot
Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.
Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek jó, ami nem szép.
Tűzhelyemnél nincs helye.
Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.”
Üdv:
Zsiráf
Szia! Fantasztikus az oldalad, enélkül nem értettem volna meg se a Rómeó és Júliát, se az Odüsszeiát, se az Antigonét. Ezer köszönet az összes olvasónaplóért!<3
Kedves Csenge!
Nagyon szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagyon köszönöm a segítséged!
Kedves Niki!
Nagyon szívesen!
Üdv:
Zsiráf
Szia, nagyon jól le van írva tartalom, viszont az 1. oldalon, a 7. vagy 8. bekezdésben az „próbálja lebeszélni Antigoné” után szerintem kimaradt egy „t”.
Kedves …!
Köszi, igazad van, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia!
Nagyon szépen köszönöm a segítséget 🙂
3. oldal utolsó bekezdés 1. sora: akarat szó végéről lemaradt egy a betű 🙂
Kedves GyurMa Gyuri!
Köszi, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagyon szépen köszönöm nagyon jó az oldalad!!!
Kedves citrom!
Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon jó az oldalad! Nélküled eddig egy kötelezőt sem értettem volna meg!!
Köszönöm!
Kedves Virág!
Nagyon szívesen, örülök, hogy visszatérő vendég vagy! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia! Nagyon köszönöm, hogy ide leírjátok az egészet! Enélkül nem értettem volna meg!
Kedves Ivett!
Nagyon szívesen! 🙂
Üdv: Zsiráf
Kedves Zsiráf! Meg tudnád mondani kérlek, hogy a cselekmény milyen időben játszódik pontosan? Előre is köszönöm!
Kedves Regi!
Nem teljesen világos a kérdésed, de a válasz talán az rá, hogy egy nap alatt, sőt, csuoán pár óra alatt.
Üdv:
Zsiráf