Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló

Az Antigoné olvasónaplójához kapcsolódó ajánlott bejegyzés:

Kreón egyedül marad a karvezetővel és most először a történet során gondolkodóba esik. Nem azért, mert hisz Teiresziasznak, hanem azért, mert – mint ahogy arra a karvezető rámutat – A vak jós még sohasem tévedett.

Kreón pedig valóban szereti a fiait és megijed attól a lehetőségtől, hogy elveszítheti valamelyiket.

A király tehát kétségbe esik és elbizonytalanodik, nem tudja, hogy mit tegyen. Végül a karvezető adja meg neki a lökést, hogy helyesen cselekedjen:

KARVEZETŐ       Eredj s hamar bocsásd ki verméből a lányt.
                            S temesd el illőn azt, ki már holtan hever.
KREÓN               Engedjek ebben is, valóban azt hiszed?
KARVEZETŐ      Méghozzá tüstént, ó király, az istenek
                            Bosszúja gyors, a bűnt utolérik hamar.
KREÓN               Ó, jaj nekem, szivemnek ellenére van,
                            De hát a végzet ellen nem harcolhatok.
KARVEZETŐ      Ne bizd ezt másra, menj hát és tedd meg magad.
KREÓN               Ha így van, hát gyerünk,

Kreón elvonul a szolgáival, hogy kiszabadítsák a barlangba zárt Antigonét.

Most ismét a kar elmélkedése következik, amit egy hírnök érkezése szakít félbe.

A hírnök jajveszékelve jelenti a karvezetőnek, hogy Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye meghalt, öngyilkos lett. Teiresziasz jóslata hamar beteljesült.

Érkezik Eurüdiké, Kreón felesége, Haimón anyja, a hírnök neki meséli el részletesen, hogy mi is történt.

Kreón a szolgáival  – köztük a mostani hírnökkel – elindult, hogy kiszabadítsa Antigonét. Útjuk Polüneikész temetetlen teste mellett vezetett el, aki Kreón parancsára ott helyben el is hamvasztottak.

A király és emberei tovább indulnak a barlanghoz, ahova Antigonét zárták és amit egy nagy kővel torlaszoltak el. Kreón már messziről hangokat hall, amik a barlangból szűrődnek ki, nem akarja elhinni, de olyan, mintha a fiát Haimón hallaná zokogni.

Kreón elviteti a követ az embereivel a barlang elől és valóban, bent találják Haimónt, amint Antigonét siratja.

Antigoné ugyanis felakasztotta magát a saját fátylaiból sodort kötélre.

Haimón, amikor meglátja apját, előbb leköpi, majd kardal támad rá, de apja még időben félreugrik. Ekkor Haimón a saját mellébe szúrja a kardot és meghal.

Amikor Eurüdiké, a királyné végighallgatja a történetet, nem szól egy szót sem, csak bemegy a palotába.

Ez meglepi a karvezetőt és a hírnököt is:

„KARVEZETŐ                 Ez mit jelent megint? Nem szólt egy árva szót
                                       S eltűnt szemünk elől az asszony hirtelen.
HÍRNÖK                           Ez engem megdöbbent. Avval biztatom
                                         Mégis magam, hogy ennyi nép előtt talán
                                        Szégyellte volna megsiratni gyermekét,
                                        S házában hű cselédek osztják meg vele
                                        A gyászt. Remélem, józansága védi őt.”

A karvezetőben azonban az is felmerül, hogy Eurüdiké esetleg még valami meggondolatlanságot csinál, ezért utána küldi a hírnököt a palotába.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Szia ! Fantasztikus az oldalad , nagyon sokat tanultam belőle . Se sajnos egy kérdésre nem találom a választ . Remélem tudsz segíteni . A kérdés a következő Kar dal az emberről
    Előre is köszönöm

    Válasz
    • Kedves Gergő!

      „KAR
      Sok van, mi csodálatos,
      De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
      Ő az: ki a szürke
      Tengeren átkel,
      A téli viharban
      Örvénylő habokon,
      S Gaiát, a magasztos istennőt,
      Zaklatja a meg-megújulót
      Évről évre az imbolygó ekevassal,
      Fölszántva lovával a földet.

      Szárnyas madarak könnyűszivű
      Népére, az erdő vadjaira
      Készítik a hurkot,
      A sósvizü tengerben lakozó
      Halakat hálóval fogja meg
      A férfi, ki ésszel él.
      Szolgáivá tette okos leleménnyel
      A hegyek meg a rétek állatait,
      A lobogóhajú paripának és a bikának
      Nyakába vetette igáját.

      És a beszédet és a széllel
      Versenyző gondolatot meg a törvényt
      Tanulja, a városrendezőt,
      Lakhatatlan szirteken
      Tűző nap forró sugarát s a fagyot
      Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
      Ha akármi jön, ám a haláltól
      Nem tud menekülni,
      De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

      Ha tud valamit valaki,
      Mesteri bölcset, újszerűt,
      Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
      Ki a földnek törvényeket ad,
      Jogot, mit az isteni eskü véd,
      Az a városban az első; de hazátlan,
      Akinek jó, ami nem szép.
      Tűzhelyemnél nincs helye.
      Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Szia! Fantasztikus az oldalad, enélkül nem értettem volna meg se a Rómeó és Júliát, se az Odüsszeiát, se az Antigonét. Ezer köszönet az összes olvasónaplóért!<3

    Válasz
  3. Szia, nagyon jól le van írva tartalom, viszont az 1. oldalon, a 7. vagy 8. bekezdésben az „próbálja lebeszélni Antigoné” után szerintem kimaradt egy „t”.

    Válasz
  4. Szia!
    Nagyon szépen köszönöm a segítséget 🙂
    3. oldal utolsó bekezdés 1. sora: akarat szó végéről lemaradt egy a betű 🙂

    Válasz
  5. Kedves Zsiráf!

    Nagyon jó az oldalad! Nélküled eddig egy kötelezőt sem értettem volna meg!!
    Köszönöm!

    Válasz
  6. Kedves Zsiráf! Meg tudnád mondani kérlek, hogy a cselekmény milyen időben játszódik pontosan? Előre is köszönöm!

    Válasz
    • Kedves Regi!

      Nem teljesen világos a kérdésed, de a válasz talán az rá, hogy egy nap alatt, sőt, csuoán pár óra alatt.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .