Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló

Az Antigoné olvasónaplójához kapcsolódó ajánlott bejegyzés:

Haimón tehát végső érvként öngyilkossággal fenyegetőzik arra az esetre, hogy Antigonén végre hajtanák a halálos ítéletet.

Egy olyan zsarnok, mint Kreón ezt nem tűrheti el, egyszerűen nem fogja vele, hogy fiának igaza van:

„KREÓN                           Igen? Hát, esküszöm, te nem soká örülsz,
                                         Hogy így gyalázhatsz engemet büntetlenül.
(A szolgákhoz)
                                         Hozzátok hát az undok nőszemélyt ide,

                                         Haljon meg itt mindjárt a vőlegény előtt!”

Haimón ezt persze már nem várja meg, faképnél hagyja apját.

A színpadon csak Kreón és a karvezető marad, aki figyelmezteti Kreónt, hogy Haimón indulatosan rohant el, ami veszélyes is lehet.

Kreónt azonban ez nem érdekli, ő hatalma elleni támadásnak tekinti Antigoné tettét, ezt akarja megtorolni.

„KREÓN                           Tehet s gondolhat már emberfelettit is,
                                         A két leány sorsát nem változtatja meg.
KARVEZETŐ                  Hát mind a két leánynak meg kell halnia?
KREÓN                            Az ártatlannak nem, valóban jól beszélsz.”

Tehát tulajdonképpen a karvezető közbenjárás menti meg Iszméné életét.

A karvezető ezután rákérdez, hogy milyen halált szán Kreón Antigonénak:

Embernemjárta pusztaságba elviszem,
És ott a szirtodúba zárom élve őt,
S melléje ételt éppen annyit tétetek,
Hogy városunk a vér bünétől ment legyen”

Vagyis Kreón ítélete szerint Antigoné egy barlangba zárják, ahol éhen kell halnia. Kreón azért rakat mellé némi ételt is, mert a görög hit szerint az éhhalálra ítéltek vére visszaszáll az ítélet hozójára. Ezt akarja elkerülni azzal, hogy jelképesen némi ételt adat a lánynak.

Figyeljük meg azonban Kreón furcsa hozzáállását. Bűnösnek tartja Antigoné, amiért az eltemette bátyját, de Iszménét ártatlannak mondja, holott a lány egyetértett Antigonéval, csak éppen nem mert segíteni neki. Később azonban bátran nővére mellé állt Kreónnal szemben.

Ez a gondolatmenet mutatja, hogy Kreón valójában nem érti, hogy miről szól Polüneikész eltemetése. Hogy Antigoné nem az ő hatalma ellen lázad, hanem a szíve és az istenek törvényének engedelmeskedett, amikor eltemette a testvérét.

Kreón saját magának köszönheti a kialakult konfliktust, nem lett volna szabad olyan parancsot kiadnia, ami ellenkezik a józan ésszel és a szokásokkal.

Kreón végül teljesen felhergeli magát és elhagyja a színpadot. Ekkor jön a kar, akik egy kicsit elmélkednek a hatalomról és a bűnről.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Szia ! Fantasztikus az oldalad , nagyon sokat tanultam belőle . Se sajnos egy kérdésre nem találom a választ . Remélem tudsz segíteni . A kérdés a következő Kar dal az emberről
    Előre is köszönöm

    Válasz
    • Kedves Gergő!

      “KAR
      Sok van, mi csodálatos,
      De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
      Ő az: ki a szürke
      Tengeren átkel,
      A téli viharban
      Örvénylő habokon,
      S Gaiát, a magasztos istennőt,
      Zaklatja a meg-megújulót
      Évről évre az imbolygó ekevassal,
      Fölszántva lovával a földet.

      Szárnyas madarak könnyűszivű
      Népére, az erdő vadjaira
      Készítik a hurkot,
      A sósvizü tengerben lakozó
      Halakat hálóval fogja meg
      A férfi, ki ésszel él.
      Szolgáivá tette okos leleménnyel
      A hegyek meg a rétek állatait,
      A lobogóhajú paripának és a bikának
      Nyakába vetette igáját.

      És a beszédet és a széllel
      Versenyző gondolatot meg a törvényt
      Tanulja, a városrendezőt,
      Lakhatatlan szirteken
      Tűző nap forró sugarát s a fagyot
      Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
      Ha akármi jön, ám a haláltól
      Nem tud menekülni,
      De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

      Ha tud valamit valaki,
      Mesteri bölcset, újszerűt,
      Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
      Ki a földnek törvényeket ad,
      Jogot, mit az isteni eskü véd,
      Az a városban az első; de hazátlan,
      Akinek jó, ami nem szép.
      Tűzhelyemnél nincs helye.
      Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Szia! Fantasztikus az oldalad, enélkül nem értettem volna meg se a Rómeó és Júliát, se az Odüsszeiát, se az Antigonét. Ezer köszönet az összes olvasónaplóért!<3

    Válasz
  3. Szia, nagyon jól le van írva tartalom, viszont az 1. oldalon, a 7. vagy 8. bekezdésben az “próbálja lebeszélni Antigoné” után szerintem kimaradt egy “t”.

    Válasz
  4. Szia!
    Nagyon szépen köszönöm a segítséget 🙂
    3. oldal utolsó bekezdés 1. sora: akarat szó végéről lemaradt egy a betű 🙂

    Válasz
  5. Kedves Zsiráf!

    Nagyon jó az oldalad! Nélküled eddig egy kötelezőt sem értettem volna meg!!
    Köszönöm!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .