Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló

Az Antigoné olvasónaplójához kapcsolódó ajánlott bejegyzés:

Haimón pedig elsőre a megfelelő – mármint a Kreón szerint megfelelő – választ adja:

„Apám, tiéd vagyok, te tűzöl célt elém
S tanácsaid követni mindig kész vagyok.
Mert nincs szerelmi frigy; mit többre tartanék,
Mint azt, hogy életem vezesd jóságosan.”

Kreónt pedig megnyugtatja a válasz:

„Igy is kell mindig érezned, fiam, s apád
Szándékát minden másnál többre tartanod,
Azért imádkoznak méltán a férfiak,
Hogy engedelmes gyermeket neveljenek […]”

Kreón szempontjából tehát legalább ez rendben van, félelme, hogy a fia ellene fordul, amiért halálra ítélte a menyasszonyát, alaptalannak tűnik.

A király megnyugodva elmélkedik még egy kicsit a hatalomról, arról, hogy hogyan kell gyakorolni a hatalmat, hogyan kell uralkodni és arról, hogy az általa teremtett rendet nem fogja egy asszony – Antigoné – feldúlni.

Kiderül azonban, hogy Haimón mégsem olyan esetlen, apja által irányított személyiség, mint ahogy azt Kreón reméli.

Haimón ennél sokkal ravaszabb. Mint kiderül, sokkal jobban aggódik Antigonéért, mint ahogy azt mutatja, de ismeri apját, tudja, hogy nem kezdhet rögtön azzal, hogy Kreónnak nincs igaza, mert azzal csak feldühítené a királyt.

Más, óvatosabb utat választ, finoman ellentmond apjának, és nem a saját szerelmére hivatkozik, hanem azt kezdi fejtegetni, hogy a nép mit gondol az utcákon:

„De én homályban élek és kihallgatom,
Hogyan siratja már a város ezt a lányt,
Ki bár a legjobb minden asszonyok között,
Dicső tettéért rútul kell meghalnia.
Hisz édes testvérét temette el, mikor
Véres csatában elbukott, s nem hagyta, hogy
Szétmarcangolja dögmadár s falánk ebek.”

Haimón tehát pontosan tisztában van vele, hogy apja gyenge pontja a hatalom, az, hogy mit gondol róla a nép. Sőt, még ennél is keményebb kritikát fogalmaz meg:

„Csak bár egyetlen elvedről tennél le már
Hogy más okos beszédét meg se hallgatod,
Mert az, ki mindig csak saját eszére ad,
S úgy véli, másnak nyelve sincs és lelke sincs,
Üres fejűnek gyakran az mutatkozik,
Bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud”

Kreón fiával szembeni jóindulata azonnal elillan, rögtön indulatba jön. Pörgő párbeszéd alakul ki apa és fia között, de hamar kiderül, hogy nem ugyanarról beszélnek.

Haimón hiába próbálja megértetni apjával, hogy kezd zsarnokként viselkedni, amit a nép nem néz jó szemmel, nem értenek egyet vele és Antigoné halálra ítélése csak egy újabb csepp a pohárban.

Kreón viszont úgy értelmezi Haimón – és a nép – ellenkezését, hogy megpróbálják kétségbe vonni a hatalmát, azt, hogy királyként ő a hatalom, ő határozza meg, hogy mit lehet és mit nem.

A vita kezd eldurvulni, az eleinte még józanul érvelő Haimón is kezdi elveszíteni türelmét, odig megy, hogy megfenyegeti apját:

„HAIMÓN                         Te csak beszélsz s mást meghallgatni sem kivánsz?
KREÓN                            Nem éred el, hogy éljen s hitvesed legyen.
HAIMÓN                           Mást is megöl halála, hogyha meghal ő.
KREÓN                            Még fenyegetni mersz te engem, szemtelen?”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Szia ! Fantasztikus az oldalad , nagyon sokat tanultam belőle . Se sajnos egy kérdésre nem találom a választ . Remélem tudsz segíteni . A kérdés a következő Kar dal az emberről
    Előre is köszönöm

    Válasz
    • Kedves Gergő!

      „KAR
      Sok van, mi csodálatos,
      De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
      Ő az: ki a szürke
      Tengeren átkel,
      A téli viharban
      Örvénylő habokon,
      S Gaiát, a magasztos istennőt,
      Zaklatja a meg-megújulót
      Évről évre az imbolygó ekevassal,
      Fölszántva lovával a földet.

      Szárnyas madarak könnyűszivű
      Népére, az erdő vadjaira
      Készítik a hurkot,
      A sósvizü tengerben lakozó
      Halakat hálóval fogja meg
      A férfi, ki ésszel él.
      Szolgáivá tette okos leleménnyel
      A hegyek meg a rétek állatait,
      A lobogóhajú paripának és a bikának
      Nyakába vetette igáját.

      És a beszédet és a széllel
      Versenyző gondolatot meg a törvényt
      Tanulja, a városrendezőt,
      Lakhatatlan szirteken
      Tűző nap forró sugarát s a fagyot
      Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
      Ha akármi jön, ám a haláltól
      Nem tud menekülni,
      De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

      Ha tud valamit valaki,
      Mesteri bölcset, újszerűt,
      Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
      Ki a földnek törvényeket ad,
      Jogot, mit az isteni eskü véd,
      Az a városban az első; de hazátlan,
      Akinek jó, ami nem szép.
      Tűzhelyemnél nincs helye.
      Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Szia! Fantasztikus az oldalad, enélkül nem értettem volna meg se a Rómeó és Júliát, se az Odüsszeiát, se az Antigonét. Ezer köszönet az összes olvasónaplóért!<3

    Válasz
  3. Szia, nagyon jól le van írva tartalom, viszont az 1. oldalon, a 7. vagy 8. bekezdésben az „próbálja lebeszélni Antigoné” után szerintem kimaradt egy „t”.

    Válasz
  4. Szia!
    Nagyon szépen köszönöm a segítséget 🙂
    3. oldal utolsó bekezdés 1. sora: akarat szó végéről lemaradt egy a betű 🙂

    Válasz
  5. Kedves Zsiráf!

    Nagyon jó az oldalad! Nélküled eddig egy kötelezőt sem értettem volna meg!!
    Köszönöm!

    Válasz
  6. Kedves Zsiráf! Meg tudnád mondani kérlek, hogy a cselekmény milyen időben játszódik pontosan? Előre is köszönöm!

    Válasz
    • Kedves Regi!

      Nem teljesen világos a kérdésed, de a válasz talán az rá, hogy egy nap alatt, sőt, csuoán pár óra alatt.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .