Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló

Az Antigoné olvasónaplójához kapcsolódó ajánlott bejegyzés:

Érkezik Kreón Haimón holttestével. A király végre felismeri, hogy mekkora hibát követett el fia menyasszonyának elítélésével. Persze már késő, most már csak a siránkozás maradt:

„KARVEZETŐ                Jaj, látom későn ismered fel, hogy mi jó.
KREÓN                           Ó, jaj nekem,
                                       Mit szenvedek, hogy megtanuljam! Már tudom,
                                       Hogy isten súlyos kézzel mért csapást az én
                                       Fejemre akkor és vad útvesztőbe vitt,
                                      Lábbal tiporva boldogságom, jaj nekem.
                                      Jaj, jaj, a halandó sorsa a balsors.”

Érkezik egy újabb hírnök és végső csapást mér Kreónra:

„MÁSODIK HÍRNÖK      Uram király, neked minden bajból kijut.
                                      Csak most hozod kezedben egyiket, de lépj
                                      A házba s ott elődbe tárul új csapás.
KREÓN                            Hát érhet még nagyobb csapás? Mi vár reám?
MÁSODIK HÍRNÖK       Meghalt halott fiadnak anyja, hitvesed,
                                      Még friss sebében véresen fekszik szegény.”

Vagyis Eurüdiké nem bírta elviselni fia, Haimón halálának hírét és öngyilkos lett.

Kreón tehát pillanatokon belül veszít el mindenkit, aki fontos volt neki és akit szeretett.

A király összeomlik, pláne, amikor a hírnök azt is közli vele, hogy halála előtt a királyné őt  – mármint Kreónt – tette felelőssé Haimón haláláért.

„KREÓN                           Vigyétek a céltalan életűt,
                                         Akaratlan öltelek meg, fiam,
                                         És tégedet, ó te szegény asszony.
                                        Jaj, merre tekintsek? Az én kezemen
                                        Minden, minden balul üt ki,
                                        Énrám iszonyú sors méretett.”

A tragédia befejező szavai pedig a karnak jutnak, akik bölcsen levonják a következtetést és kimondják a tanulságot: az isteneket bizony tisztelni kell:

„KAR                                 Bölcs belátás többet ér
                                         Minden más adománynál.
                                         Az isteneket tisztelni kell,
                                        Gőggel teli ajkon a nagy szavak
                                        Nagy romlásra vezetnek –
                                        S józanná nem tesz, csak a vénség.”

– Vége –




“Szophoklész – Antigoné – Olvasónapló” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Szia ! Fantasztikus az oldalad , nagyon sokat tanultam belőle . Se sajnos egy kérdésre nem találom a választ . Remélem tudsz segíteni . A kérdés a következő Kar dal az emberről
    Előre is köszönöm

    Válasz
    • Kedves Gergő!

      „KAR
      Sok van, mi csodálatos,
      De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
      Ő az: ki a szürke
      Tengeren átkel,
      A téli viharban
      Örvénylő habokon,
      S Gaiát, a magasztos istennőt,
      Zaklatja a meg-megújulót
      Évről évre az imbolygó ekevassal,
      Fölszántva lovával a földet.

      Szárnyas madarak könnyűszivű
      Népére, az erdő vadjaira
      Készítik a hurkot,
      A sósvizü tengerben lakozó
      Halakat hálóval fogja meg
      A férfi, ki ésszel él.
      Szolgáivá tette okos leleménnyel
      A hegyek meg a rétek állatait,
      A lobogóhajú paripának és a bikának
      Nyakába vetette igáját.

      És a beszédet és a széllel
      Versenyző gondolatot meg a törvényt
      Tanulja, a városrendezőt,
      Lakhatatlan szirteken
      Tűző nap forró sugarát s a fagyot
      Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
      Ha akármi jön, ám a haláltól
      Nem tud menekülni,
      De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

      Ha tud valamit valaki,
      Mesteri bölcset, újszerűt,
      Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
      Ki a földnek törvényeket ad,
      Jogot, mit az isteni eskü véd,
      Az a városban az első; de hazátlan,
      Akinek jó, ami nem szép.
      Tűzhelyemnél nincs helye.
      Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Szia! Fantasztikus az oldalad, enélkül nem értettem volna meg se a Rómeó és Júliát, se az Odüsszeiát, se az Antigonét. Ezer köszönet az összes olvasónaplóért!<3

    Válasz
  3. Szia, nagyon jól le van írva tartalom, viszont az 1. oldalon, a 7. vagy 8. bekezdésben az „próbálja lebeszélni Antigoné” után szerintem kimaradt egy „t”.

    Válasz
  4. Szia!
    Nagyon szépen köszönöm a segítséget 🙂
    3. oldal utolsó bekezdés 1. sora: akarat szó végéről lemaradt egy a betű 🙂

    Válasz
  5. Kedves Zsiráf!

    Nagyon jó az oldalad! Nélküled eddig egy kötelezőt sem értettem volna meg!!
    Köszönöm!

    Válasz
  6. Kedves Zsiráf! Meg tudnád mondani kérlek, hogy a cselekmény milyen időben játszódik pontosan? Előre is köszönöm!

    Válasz
    • Kedves Regi!

      Nem teljesen világos a kérdésed, de a válasz talán az rá, hogy egy nap alatt, sőt, csuoán pár óra alatt.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .