Az Antigoné olvasónaplójához kapcsolódó ajánlott bejegyzés:
Kilép a palotából Kreón is, akinek az őr elmondja, hogyan fogták el Antigonét:
Miután Kreón megfenyegette az őrt, az visszament a társaihoz. Leseperték a homokot a hulláról és tovább őrizték. Délben azonban hatalmas porvihar támadt, ami elől az őrök kénytelenek voltak fedezéket keresni.
Mikor a porvihar elült, az őrök ott találták Polüneikész teste mellett Antigonét, amint hangosan átkot mond arra, aki le merte porolni a testet, azután újra homokot szór rá – azaz megint eltemeti – és áldozatot mutat be a holttest mellett.
Ekkor fogják el az őrök, akik megvádolják az előző „temetéssel” is, Antigoné pedig nem tagadja, hogy ő tette.
Az őr ezután dönt úgy, hogy Kreón elé viszi a lányt, bár azt is megjegyzi, hogy nem szívesen teszi:
„Nekem pedig bánat s öröm keverve jut:
Kimásztam én a bajból és ez jól esik,
De rosszul, bajba vinni azt, kit kedvelünk.
Ám semmi nem lehet, magamnak fontosabb,
Mint az, hogy én épen megmentsem bőrömet.”
Vagyis az őrt teljesen érthető emberi tulajdonságok mozgatják. Bár alapvetően kedveli Antigonét, de most mégis kénytelen volt elfogni, hiszen ha nem találnak tettest, akkor Kreón őket végezteti ki.
Az őr elmegy, Kreón pedig Antigonétól kérdezi, hogy valóban ő temette-e el Polüneikészt. Antigoné pedig nem tagadja: „Elvállalom s tagadni nem fogom soha.”
Kreón ezután arra kíváncsi, hogy Antigoné tudta-e, hogy ő, a király megtiltotta a temetést.
Antigoné kijelenti, hogy természetesen tudta, hiszen a hírnökök az egész városban kihirdették a tilalmat. Úgy gondolja azonban, hogy Kreón tiltása csak emberi tiltás, őt viszont az isteni törvények kötelezik arra, hogy testvérét eltemesse.
És ezek az isteni törvények sokkal régebben érvényben vannak, mint Kreón tiltása.
Kreón természetesen nem érte egyet Antigonéval, szerinte a király szava a város szava, tehát Antigoné a város, a haza ellen vétett, amikor megszegte Kreón parancsát.
A király nem tudja elfogadni azt sem, hogy éppen egy nő mert szembeszállni vele, gőgösnek nevezi Antigonét:
„Ő lenne férfi és nem lennék férfi én,
Ha ily kemény dacot hagynék büntetlenül.”
Antigoné azonban nem hagyja magát, egyrészt mert biztos benne, hogy az erkölcsi győzelem az övé, másrészt pedig mert már nincs vesztenivalója. Zsarnoksággal vádolja a királyt, aki szerinte önkényesen hoz törvényeket, parancsokat és a tiltásokat.
Antigoné szerint a város lakói, de még a vének tanácsa is titokban vele ért egyet, csak nem merik hangoztatni, mert félnek Kreóntól.
Ezután egy soros mondatokból álló pörgő párbeszéd alakul ki Kreón és Antigoné között, mindketten a saját igazukat védik, de az igazán erős mondatok Antigonénak jutnak: „Testvérért gyászt viselni nem lehet”, „Gyűlölni nem születtek én, szeretni csak.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Szia ! Fantasztikus az oldalad , nagyon sokat tanultam belőle . Se sajnos egy kérdésre nem találom a választ . Remélem tudsz segíteni . A kérdés a következő Kar dal az emberről
Előre is köszönöm
Kedves Gergő!
„KAR
Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.
Ő az: ki a szürke
Tengeren átkel,
A téli viharban
Örvénylő habokon,
S Gaiát, a magasztos istennőt,
Zaklatja a meg-megújulót
Évről évre az imbolygó ekevassal,
Fölszántva lovával a földet.
Szárnyas madarak könnyűszivű
Népére, az erdő vadjaira
Készítik a hurkot,
A sósvizü tengerben lakozó
Halakat hálóval fogja meg
A férfi, ki ésszel él.
Szolgáivá tette okos leleménnyel
A hegyek meg a rétek állatait,
A lobogóhajú paripának és a bikának
Nyakába vetette igáját.
És a beszédet és a széllel
Versenyző gondolatot meg a törvényt
Tanulja, a városrendezőt,
Lakhatatlan szirteken
Tűző nap forró sugarát s a fagyot
Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.
Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek jó, ami nem szép.
Tűzhelyemnél nincs helye.
Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.”
Üdv:
Zsiráf
Szia! Fantasztikus az oldalad, enélkül nem értettem volna meg se a Rómeó és Júliát, se az Odüsszeiát, se az Antigonét. Ezer köszönet az összes olvasónaplóért!<3
Kedves Csenge!
Nagyon szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagyon köszönöm a segítséged!
Kedves Niki!
Nagyon szívesen!
Üdv:
Zsiráf
Szia, nagyon jól le van írva tartalom, viszont az 1. oldalon, a 7. vagy 8. bekezdésben az „próbálja lebeszélni Antigoné” után szerintem kimaradt egy „t”.
Kedves …!
Köszi, igazad van, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia!
Nagyon szépen köszönöm a segítséget 🙂
3. oldal utolsó bekezdés 1. sora: akarat szó végéről lemaradt egy a betű 🙂
Kedves GyurMa Gyuri!
Köszi, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagyon szépen köszönöm nagyon jó az oldalad!!!
Kedves citrom!
Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf!
Nagyon jó az oldalad! Nélküled eddig egy kötelezőt sem értettem volna meg!!
Köszönöm!
Kedves Virág!
Nagyon szívesen, örülök, hogy visszatérő vendég vagy! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia! Nagyon köszönöm, hogy ide leírjátok az egészet! Enélkül nem értettem volna meg!
Kedves Ivett!
Nagyon szívesen! 🙂
Üdv: Zsiráf
Kedves Zsiráf! Meg tudnád mondani kérlek, hogy a cselekmény milyen időben játszódik pontosan? Előre is köszönöm!
Kedves Regi!
Nem teljesen világos a kérdésed, de a válasz talán az rá, hogy egy nap alatt, sőt, csuoán pár óra alatt.
Üdv:
Zsiráf