Miután egy másik írásban röviden áttekintettük Jumurdzsák amulettjének, vagyis a gyűrűnek a sorsát, foglalkozzunk most egy kicsit a tulajdonosával is.
9 pontban áttekintjük gaz (?) törökünk szereplését a regényben, majd egy 10. pontban összegezzük az előző 9-et. Nyilván, akit csak az összegzés érdekel, mert siet, vagy lusta, az ugorjon a végére, de remélem többen lesznek, akik egy kicsit hajlandóak elmerülni a témában!
Fiúk, lányok, következzék tehát a gyűrű fura urának, Jumurdzsáknak a jellemzése!
Az egri csillagoknak vitathatatlanul legfontosabb negatív főszereplője Jumurdzsák, a janicsár (dervis, álruhás magyar nemes stb.). Gárdonyi meglepően összetett jellemet alkotott antihősének, aki gyakorlatilag a regény minden jelentős szereplőjének életére és magára a cselekményre is nagy hatással van. Többször neki, illetve gyűrűjének köszönhetőek a regénybeli fordulatok és változások, mint ahogy ő maga is többször, többféle álruhában, szerepben kerül elénk a történet folyamán.
1. Jumurdzsák, a hazafelé tartó török katona:
Jumurdzsák a főszereplővel, Bornemissza Gergellyel egyidőben, az 1. rész 1. fejezetében jelenik meg először. Ő az, akitől Gergő és Vicuska a patakbeli fürdés alkalmával megijednek és aki elől elbújnak.
„Egynéhány perc múlva ropogás hallatszik a harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas, fehér török süveg meg egy barna lófej jelenik meg a fák alatt.
A török ide-oda forgatja a fejét. Ránéz a szürkére. A maga sötét pej kis lovát kantáron vezeti.
Most már látni, hogy a török csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér süveg. A fél szeme be van kötve fehér kendővel. A másik szeme immáron a fa mellé kötött szürkét vizsgálja. Nem tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán. De azért eloldja.
Jobban tetszene neki a gyerek, akit a lovon látott. A gyerek jobban kél, mint a ló. A konstantinápolyi rabvásáron háromszor annyit is adnak érte. De a gyerek nincsen sehol.”
Megtudjuk tehát, hogyan néz ki Jumurdzsák, hogyan van felöltözve, értesülünk testi fogyatékosságáról is. A fejezet további részéből azt is megtudjuk, hogy Jumurdzsák társaival együtt magyarországi portyájukról tartanak hazafelé, zsákmánnyal megrakodva és számos magyar fogollyal.
Az 1. rész 4. fejezetében további leírást kapunk emberünkről. Emlékezzünk ez az a rész, amikor a törökök letáboroznak foglyaikkal az erdőben, osztozkodnak a zsákmányon, bort isznak, mulatnak.
„Gergő álmos volt, de nem tudta levenni a szemét az ő törökjéről. Félelmetes, különös arc volt neki az a csupa bőr fej. Mert ahogy a süvegét letette, egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának a csupaszságával. És furcsán nevetett. A foga ínye is kilátszott, mikor nevetett.”
Gergő az este folyamán azt is megfigyeli, hogy Jumurdzsák gazdag, látja, amikor aranyait az övébe, majd lova nyergébe rejti.
Kiderül azonban az is, hogy emberünk kapzsi is, ugyanis Móré Lászlónak egyáltalán nem esik nehezére rávenni Jumurdzsákot Keresztesfalva megtámadására. Jumurdzsáknak legfeljebb az okoz problémát, hogy nem tudja, milyen fegyveres erővel rendelkezik a falu. Vagyis nincsenek lelkiismereti aggályai, hogy megtámadjon és kifosszon egy falut, ezáltal még nagyobb zsákmányt ejtve.
Térjünk ki egy kicsit a borozós jelentre is, ugyanis Jumurdzsák és társai annak ellenére isznak bort, hogy maga az iszlám vallás tiltja az alkoholfogyasztást. Ráadásul ízlésük is van, mert külön megörülnek, amikor a rablott boroshordók között aszúbort találnak.
„A janicsárok között nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort találtak. Azon ujjongtak. A hordót odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve itták.
– Éljen Magyarország! – kiáltott Jumurdzsák, a rabok felé emelve kupáját. – Éljen Magyarország, hogy ihasson a török, ameddig meg nem hal!”
Vagyis elmondhatjuk, hogy Jumurdzsák és társai pontos úgy viselkednek, mint a történelem folyamán bármely megszálló hadsereg katonai, mindent összerabolnak, amit csak lehet, féktelenül mulatoznak, még annak ellenére is alkoholt fogyasztanak, hogy saját vallásuk ezt tiltja. Ebből következik, hogy Jumurdzsákot nem tekinthetjük túlzottan vallásosnak, annak ellenére, hogy természetesen a napi többszöri imádkozás kötelességét társaival együtt betartja.
FIGYELEM! Ez, mármint a vallásosság és az iszlám hit szabályainak betartása, még elő fog kerülni a továbbiakban!
2. Jumurdzsák, Keresztesfalva megtámadója
Gergő és Vicuska az éjszaka leple alatt hazaszöknek a török táborból, ahol elmesélik – többek között azt is –, hogy Jumurdzsák másnap meg fogja támadni embereivel a falut. Gergőnek köszönhetően Dobónak és Ceceynek van ideje felkészülni a támadásra, sőt Dobó még segítséget is tud hozni a közeli Pécsről. A támadás be is következik.
„Akkor előbukkant az úton a félszemű janicsár. A derekán páncél. Az övében tőrök és pisztolyok.”
Jumurdzsák tehát felkészült a portyára, páncélt öltött, felfegyverkezett.
A fejezetből az is kiderül, hogy Dobó István és Jumurdzsák ismerik egymást néhány nappal korábbról, amikor is közösen vettek részt Várpalota ostromában. Dobó Jumurdzsák szemére is veti, hogy milyen katona az, aki most az ellen akar harcolni, aki nem sokkal korábban még a szövetségese volt. Jumurdzsákot itt tehát tekinthetjük árulónak, aki – bár tulajdonképpen a véletlennek köszönhetően – szembekerült korábbi harcostársával. Jumurdzsákot viszont ez láthatólag a legkevésbé sem zavarja.
A jellemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!