Jókai Mór – Sárga rózsa – Olvasónapló

Jókai Mór Sárga rózsa című kisregényének részletes olvasónaplója fejezetenként

1. fejezet

A kisregény cselekménye a Hortobágyon játszódik. A pontos időpont nem derül ki, de azért következtetni lehet rá: több évtizeddel a szabadságharc után, de még a 1900 előtt.

Abban az időszakban, amikor az Alföldön még nem járt vasút, és a Hortobágyon szinte érintetlen volt a természet. A mocsarak nem voltak lecsapolva, a Hortobágy folyó még nem volt szabályozva, a környéken a természet vad törvényei uralkodtak.

A rövid első fejezetben rögtön megismerkedünk a két főszereplővel, bár a nevüket még nem tudjuk meg.

Kora hajnal van, és a zámi pusztán egy fiatal gulyásbojtár poroszkál lovával. Nem siet, és látszik rajta, hogy nagyon fáradt, gyakran elbóbiskol a nyeregben. Pedig sietnie kéne, mert a hajnali itatáskor már „munkahelyén”, a zámi puszta karámjánál kell lennie.

A haladását az is akadályozza, hogy minden alkalommal, amikor elszundít a nyeregben, elhagyja a kalapja mellé tűzött sárga rózsát. Ilyenkor megáll, visszamegy, megkeresi a rózsát, majd újra a kalapja mellé tűzi.

Látszik, hogy nagyon fontos neki az a sárga rózsa, oka van annak, hogy mindig visszamegy érte, egy számára kedves embertől, valószínűleg egy lánytól kapta.

Hamarosan látja, hogy vele szemben egy másik lovas, egy csikósbojtár közeledik. A két fiatalember ismeri, és ennek megfelelően köszönti is egymást. Megkapjuk a két bojtár leírását is:

„A gulyásbojtár széles vállú, csontos termet, vastag nyakkal, köpcös derékkal: arcvonásai duzzadók, két orcája pirospozsgás, álla, szája, szemöldöke csupa hetykeség, kis bajusza hegyesre kipödörve; gesztenyeszín haja kerekre levágva; a szemei dióbarnák, de első látásra azt hinni, hogy zöldek.

A csikósbojtár alakja pedig karcsú derékban, de vállban és csípőben kifejlett, hatalmas domború mellkassal; arcszíne olyan, mint az aranyozott bronzé, monyorú metszéssel; tökéletes szépségű száj, orr és szemöldök, ragyogó kis fekete szem; fekete bajusza magától kunkorodik fölfelé; szénfekete haja is természetes langos csigákban borul a két vállára.”

A csikósbojtár azonnal kiszúrja a sárga rózsát a gulyásbojtár kalapja mellett:

„– Ejha! De szép sárga rózsa van a süveged mellett, cimbora!

– Hát van annak, aki megszolgálja.

– No csak aztán meg ne bánja, aki megszolgálta.”

Ez tulajdonképpen egy burkolt fenyegetés a csikósbojtár részéről, úgy tűnik, hogy a csikósbojtár pontosan tudja, hogy kitől, honnan lehet olyan sárga rózsát szerezni. És nagyon nem tetszik neki, hogy azt a virágot a gulyásbojtár süvege mellett látja.

A szóbeli összezörrenésnek egyelőre nincs folytatása, a két legény megsarkantyúzza a lovát, és ellenkező irányba elvágtatnak.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




A két lotti szereplői betűrendben

Erich Kästner A két lotti című regényének szereplői betűrendben

 

Anni Lásd: Habersetzer
Benno Lásd Grawunder
Bernau A Müncheni Képes újság főszerkesztője, Körner asszony főnöke.
Brigitte Luise osztálytársa (és a nyári táborban is együtt vannak a történet elején)
Bruckbaur kisasszony Luise egyik tanár, mellékszereplő, csak egyszer említik a nevét.
Christine A nyári tábor egyik gyerek résztvevője, Luise barátnője, mellékszereplő, csak egyszer említik a nevét.
Eipeldauer úr Fényképész a nyári tábor melletti faluban. Luise és Lotte nála csináltatnak magukról fényképet. Eipeldauer úrnak annyira megtetszik a két kislány, akik bár állítólag nem ismerik egymást, mégis a megszólalásig hasonlítanak egymásra, hogy elküldi a képüket és a történetüket a Müncheni Képes Újságnak.

Ennek az újságnak a képszerkesztője Luiselotte Körner, az ikrek anyja. Amikor a kép a kezébe kerül, akkor rájön, hogy a lányok találkoztak a nyár táborban, és tudják, hogy ikrek.

Franz Az Iperial szálloda éttermének pincérje, mellékszereplő, csak egyszer említik a nevét.
Gabele Festő, a Palffy melletti lakásban lakik. Később a szülők újbóli házasságkötésénél az egyik tanú. Lotte ötlete alapján elcseréli a lakását Palffy műtermével, így a festőnek lesz egy napfényes műterme, Palffy pedig az othona melletti lakásban dolgozhat, az használhatja alkotóhelynek, így nem kell messzire mennie a családjától.
Gerda kisasszony Nevelőnő a nyári táborban a Bühl-tavi Tó-Bühlben, ahol Luise és Lotte megismerkednek, és rájönnek, hogy valójában ikrek.
Gerlach Teljes neve: Irene Gerlach. Palffy karmester úr ismerőse, majd egyre közelebbi viszonyba kerülnek. A hölgy egyértelmű célja, hogy mindenáron feleségül menjen a karmesterhez, nem azért, mert szerelmes belé, hanem a férfi társadalma rangja vagyona miatt.

Számító, már-már gonosz nőszemély, aki csendes háborút vív Lottéval (Luise szerepében) Palffy karmester figyelméért.

Grawunder Teljes neve: Benno Grawunder. A Bécsi Első Kerületi Anyakönyvi Hivatal tisztviselője. Ő adja össze Ludwig Palffy-t és Luiselotte Körnert, amikor azok újra összeházasodnak. Egyébként mellékszereplő.
Gstettner kisasszony Luise egyik tanárnője, mellékszereplő, csak egyszer említik a nevét.
Hilde Sturm A nyári tábor egy gyerek résztvevője, mellékszereplő, csak egyszer említik meg a nevét.
Habersetzer Teljes neve: Anni Habesetzer, Lotte osztálytársa Münchenben, ezért amikor Lotte szerepében Luise-szal találkozik, akkor Lousie-nak először fogalma sincs, hogy kicsoda. Mikor végre rájön, akkor a Lottétól kapott jegyezetekből kiderül, hogy Anni a magasságát és a súlyát kihasználva gyakran bántja a kisebb gyerekeket, főleg Ilse Mercket.

Luise ezt nem felejti el, és később felpofozza Annit.

Huber A hentesmester, Luise (Lotte) szerepében nála veszi Münchenben, a Prinz Eugen utca sarkán a negyed kiló leveshúst.
Ilse Lásd Merck
Irene Lásd Gerlach
Kilian úr Lotte iskolájának igazgatója Münchenben.
Körner Az ikrek anyjának, Luiselotténak a vezetékneve, a válás után ezt a nevet kapta Lotte is, ezért van az, hogy az egyik lányt Luise Palffy-nak, a másikat Lotte Körnernek hívják.
Linnekogel kisasszony Lotte egyik tanárnője.
Lotte A regény egyik főszereplője. A történet kezdetén 9 éves, teljes neve Lotte Körner, az anyjával, Luiselotte Körnerrel él Münchenben.
Ludwig Az ikrek apjának a keresztneve. Teljes neve Ludwig Palffy, karmester  a Bécsi Állami Operházban. Lásd még: Palffy
Luise A regény egyik főszereplője. A történet kezdetén 9 éves, teljes neve Luise Palffy, az apjával, Ludwig Palffy karmesterrel él Bécsben.
Luiselotte Az ikrek anyja, lánykori nevén Luiselotte Körner. Az ikrek az ő nevét kapták „megfelezve”.
Merck Teljes neve: Ilse Merck. A történetben nem játszik szerepet, személyesen nem is találkozunk vele, csak a nevét említik párszor. Ő az a kislány, akit Anni Habersetzer terrorizál.
Monika A nyári tábor egyik gyerek résztvevője, Luise barátnője, mellékszereplő, csak egyszer említik a nevét.
Muthesiusné A nyári tábor vezetője
Palffy Luise és az apja vezetékneve. A szülők válása után az ikrek anyja visszavette a lánykori nevét (Körner), és ezt a nevet kapta Lotte is. Ezért van az, hogy az egyik lányt Luise Palffy-nak, a másikat pedig Lotte Körnernek hívják.
Pepike Strobl udvari tanácsos kutyája. Humoros jelent, amikor egyedül a kutya ismeri fel, hogy a nyári táborból valójában nem Luise jött haza, hiszen nincs „Luise-szaga”, de senki sem figyel rá, elvégre csak egy kutya.
Resi Palffy karmester házvezetőnője
Steffie A nyári tábor egyik gyerek résztvevője, Luise barátnője, a tábor végén levelet kap otthonról, amiben a szülei közlik vele, hogy elválnak. Sovány vigasz, de a tábor végi ünnepségen ő nyeri meg tombolán a fődíjat: egy pár korcsolyát.
Strobl Udvari tanácsos, orvos, Palffy karmester ismerőse, van egy kutyája, Pepike. Palffy őt hívja, amikor Luise (igazából Lotte) megbetegszik.
Trude Luise osztálytársa (és a nyári táborban is együtt vannak a történet elején)
Ulrike kisasszony Nevelőnő a nyári táborban a Bühl-tavi Tó-Bühlben, ahol Luise és Lotte megismerkednek, és rájönnek, hogy valójában ikrek.
Wagenthalerné Egy vegyeskereskedés tulajdonosa Münchenben, Luise (Lotte szerepében) nála vásárol be.




Erich Kästner – A két lotti – Olvasónapló

Erich Kästner: A két lotti című regényének részletes olvasónaplója

Első fejezet

A két lotti olvasónaplójához kapcsolódó, ajánlott bejegyzés:

A történet egy képzeletbeli hegyi falucska, a Bühl-tavi Tó-Bühl gyermeküdülőjében kezdődik, valamikor a nyári hónapokban. Az időpontot nem tudjuk meg, de regény 1949-ben jelent meg, valószínűleg a cselekmény is ekkoriban játszódik.

A gyereküdülőben 9-14 év közötti lányok töltik a nyaralásukat néhány gondozónő felügyelete alatt, vidám, gyerekzsivajtól hangos hely, ahol mindig történik valami.

A történet kezdetén a lányok éppen a tóban fürdenek, amikor gongütés jelzi, hogy ideje ebédelni. A lányok kitódulnak a vízből, különösen egyikükre kell figyelni, a 9 éves Luise Palffy-ra.

Luise Palffy Bécsből érkezett, és láthatóan ő a lánytársaság egyik hangadója, szeleburdi, cserfes kislány, akinek mindig, mindenre megvan a válasza.

A lányokat a nevelőnő, Ulrike kisasszony tereli be az üdülő épületébe, hogy megebédeljenek.

Ezen a napon egyébként a szokásosnál is nagyobb a ricsaj és az izgalom a lányok között, ugyanis ebéd utánra új csoportot várnak az üdülőbe: 20 új lány érkezik Dél-Németországból.

Ebéd közben Luise és két barátnője – Trude és Brigitte – azt találgatják, hogy vajon milyenek lesznek az új jövevények, hány évesek, milyen játékokat hoznak, stb., stb.

Kora délután valóban megérkezik a busz a közeli vasútállomásról, az új lányok a sofőr segítségével szállnak le, és szedik le a csomagokat a járműről.

Minden rendben halad, egészen az utolsó kislány kiszállásáig. Amikor leszáll a buszról, akkor mindenki elnémul, mert az új lány a megszólalásig hasonlít Luise-ra.

Egyetlen különbség van csak közöttük: az új lány két copfban hordja a haját, míg Luise haja ki van engedve.

A hasonlóság döbbenetes, mindenki meglepődik, még Ulrike kisasszony sem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, ezért úgy dönt, hogy beviszi a lányokat a gyermeküdülő igazgatónőjéhez.

Muthesiusné, az igazgatónő, is meglepődik a két lány elképesztő hasonlóságán, az ő kérdéseire adott válaszokból derül ki, hogy a lányok soha nem találkoztak korábban, nem ismerik egymást.

Ekkor tudjuk meg az új lány nevét is: Lotte Körner Münchenből.

A hasonlóság tehát csak a véletlen művének tűnik, bár az is igaz, hogy ezt Luise viseli rosszabbul, láthatóan nem akar barátkozni Lotte-val, ki is szalad az igazgatónő irodájából.

Muthesiusné gyorsan napirendre tér a két egyforma kislány esetén, és ha már Lotte ott van, akkor gyorsan beírja az ilyenkor szokásos adatokat a tábor könyvébe. Kezdve Lotte születési idejével. (Figyelem! Ennek a későbbiekben még jelentősége lesz!)

Az egyforma lányok esete természetesen izgalomba hozza az egész üdülőt. Luise az udvaron duzzog barátnői társaságában, nagyon rossz néven veszi, hogy idejön egy új lány, aki a megszólalásig hasonlít rá.

Lotte eközben a holmiját pakolja ki a szobájában, a többi között egy képet az édesanyjáról.

Ebédnél az igazgatónő döntése szerint Luise-nek és Lotténak egymás mellé kell ülnie. A feszültség tapintható a teremben, mindenki az egyforma lányokat bámulja.

Luise rögtön ki is használja a lehetőséget a bosszúra, és asztal alatt bokán rúgja Lottét, aki viszont úgy tesz, mintha meg sem érezte volna a rúgást.

A két lány hasonlósága ebéd közben a felnőttek asztalánál is téma: Ulrike kisasszony és Gerda kisasszony arról csevegnek, hogy a két lány talán asztrológiai iker, azaz hiába nem ismerik egymást, azért hasonlítanak annyira, mert ugyanabban a másodpercben születtek.

Muthesiusné végül úgy dönt, hogy a két lánynak egymás melletti ágyban kell aludnia, hátha akkor megbékélnek egymással.

A feszültség azonban este sem oldódik a két lány között, éberen fekszenek az ágyban: Luise dühös a hasonlóság miatt, Lotte pedig inkább szomorú és az édesanyja után vágyakozik, végül el is sírja magát, de ezt próbálja minél kisebb zajjal tenni, hogy Luise ne hallja meg.

Luise persze észreveszi, hogy a másik lány sír, és hirtelen már nem is érzi olyan felháborítónak a hasonlóságot, átnyúl a másik ágyra és tétován megsimogatja Lotte haját.

A néma fegyverszünet tehát megköttetett a két lány között.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




A regény és részei címeinek értelmezése – Egri csillagok

A kommentek között gyakran felmerülő kérdés az Egri csillagok címének és a részek címeinek jelentése, értelmezése. Mivel pedig az Olvasónaplopó igyekszik reagálni az igényekre, ezért a mostani bejegyzésben ezt a témakört fogjuk egy kicsit körbejárni.

A tankönyv(ek) vonatkozó fejezeteinek áttanulmányozása után azt mindenki tudja, hogy Gárdonyi Géza 1897-ben költözött Egerbe, mintegy menekülésként a budapesti zsúfoltság és nyüzsgés elől. Ezt nem is igen titkolta – mármint a menekülést –, ezért már a hozzá látogatóba érkező barátai, kortársai ráragasztották az „egri remete” nevet.

Ez azért nem teljesen volt igaz, mert Gárdonyi nem szakított meg minden kapcsolatot a pesti irodalmi körökkel és úgy általában a külvilággal, nagyon is követte az eseményeket, bár tény, hogy a név jól hangzott.

Az életrajzból azt is tudni lehet, hogy az egri évek végül az író legtermékenyebb időszakának bizonyultak, és itt született az Egri csillagok című regénye is, ami először 1899-ben jelent meg, akkor még folytatásokban, majd pedig 1901-ben könyv alakban.

Gárdonyi nagyon komolyan készült és felkészült a regény írására. Aprólékos kutatásokat végzett mind a XVI. századi magyar történelemmel kapcsolatban, mint a korszak török világára vonatkozóan, sőt, még egy törökországi körutat is tett, hogy minél hitelesebben tudja ábrázolni a regény helyszíneit, az embereket, épületeket, szokásokat.

Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Gárdonyinak komoly fejtörést okozott nem csak a regény címének kitalálása, de a cselekmény elindítása is. Mindkettőre több változata is született, sőt, ami a kezdést illeti, eleinte annyira nem tudott mit kezdeni a problémával – Hogyan kezdődjön a regény? –, hogy egy kis időre félre is rakta a készülő kéziratot, hátha akkor kicsit leülepednek a dolgok.

Az eredeti kezdés szerint egyébként a regény azzal indult volna, hogy Jumurdzsák elrabolja Bornemissza Jancsit, Gergő és Vicuska fiát. Azaz igazi in medias res, a dolgok közepébe vágó kezdés lett volna, de Gárdonyi sehogy sem tudott ezzel kibékülni.

Végül rájött, hogy célszerűbb, ha Bornemissza Gergely egész életét írja meg a kisgyermekkortól Eger ostromáig, így végül a szerkezet lineáris lett, azaz időben egyenesen halad előre.

Ugyanígy a regény végső címének kitalálása is sok időt vett igénybe, és a különböző címváltozatok jól mutatják azt a fejlődési ívet, ahogy Gárdonyi végül eljutott az Egri csillagokig. A regénycímeken való agyalás egyébként nem volt hiábavaló, mert a lehetséges változatok közül kettő is bekerült végül a könyvbe, egy-egy rész címeként.

Gárdonyi eredetileg a következő regénycímeken gondolkozott: Gergő diák, Holdfogyatkozás, Hol terem a magyar vitéz?, Török gyűrű, Hold és csillagok.

A második és harmadik változat került be végül az elkészült műbe, mint az ötödik és első rész címe.

A regény címének értelmezése

Gárdonyi zsenije villan meg abban, hogy művének végül egyszerű, de mégis sokatmondó címet adott: Egri csillagok

Gondolom az „Egri” túlságosan sok magyarázatra nem szorul, hiszen a regény legfontosabb része az 1552-es egri török ostrom leírása, elmesélése. A regény szinte minden korábbi eseménye erre szolgál, ezt készíti elő, a cselekményszálak úgy bonyolódnak, hogy minden fontosabb szereplő végül Egerben, az ostrom alatt gyűljön össze.

A csillag pedig mindig is kedvelt jelképe volt a magyar irodalomnak, és hát úgy általában a költészetnek. Általánosan elfogadott nézet, hogy a címben szereplő csillagok az egri várvédő hősökre utalnak, akiknek emléke tetteiknek köszönhetően fényesen ragyognak az égen.

Mármint átvitt értelemben persze, és innentől tulajdonképpen beindulhat az ember fantáziája, ezt a jelképet/metaforát elég szépen és sokféleképpen ki lehet fejteni.

A fenyegető török vészt, a török hódítást, az iszlám erőszakos terjesztését tekinthetjük a fekete, sötét égboltnak, amin fényesen ragyognak a csillagok, vagyis az egri várvédők, akik végül minden előzetes esélytelenségük ellenére állították meg a török sereget.

Minél sötétebb az ég, azaz minél fenyegetőbb a török veszedelem, annál fényesebben ragyognak a csillagok, tehát annál nagyobb hősiesség, bátorság, kitartás kell(ett) a győzelemhez.

A csillagok az egri hősök, akik tetteikkel, győzelmükkel kiérdemelték, hogy a magyar történelem egén ragyogjanak.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a csillag szót tulajdonképpen ma is használjuk, csak éppen „angolosítottuk” egy kicsit. A csillag angolul star, amit mi is használunk sztár-ként: mozisztár, címlapsztár, szárszakács stb.

Ebben az értelemben a sztár olyan valaki, aki kiemelkedőt alkotott, vagy kiemelkedően népszerű, bár manapság a kettő nem feltétlenül fedi egymást.

A csillag motívum egyébként több helyen is megjelenik a regényben, Jumurdzsák talizmánján ugyanúgy megtalálható, mint Beske, a cigányasszony, Dobónak és Gergelynek mondott jóslataiban.

A részek címeinek értelmezése:

Első rész: Hol terem a magyar vitéz?

Ez a cím egyértelműen Gergelyre utal, akinek sorsát gyermekkorától egészen az egri ostrom végéig követhetjük nyomon.

És zárójelben jegyezzük meg, hogy Gárdonyi kegyesen bánik Gergellyel – és a mindig pozitív végkifejletre számító Olvasóval is –, mert az már nem derül ki a regényből, hogy Gergely végül pár évvel később török fogságba esik, és bizony felakasztják. Ugyanakkor Gárdonyi zsenije megint megcsillan, amikor Gergely későbbi sorsát mégis beleszövi a regénybe a korábban már említett jóslatok formájában, amiből az élesebb szemű Olvasó azért kitalálhatja, hogy mi fog Gergellyel történni.

Az első rész címe tehát Bornemissza Gergely, a kis jobbágyfiú vitézzé válására utal, de magát a címet lehet tágabban is értelmezni.

Azaz nem csak és kimondottan Gergelyről van itt szó, a cím arra is utal, hogy bárkiből lehet vitéz, ha jó helyen van jókor és kellően bátor.

Vagyis a vitézség, a hősiesség nem kötődik egy bizonyos társadalmi réteghez, tehát nem lehet azt mondani, hogy pl. csak nemesi származási fiúkból lehetnek vitézek és hősök.

A cím azt sugallja, hogy a hősök bárhol és mindenhol „megteremnek”, és „csak” lehetőség, bátorság, kitartás és kis szerencse kell ahhoz, hogy valaki hősség, vitézzé váljon.

Hiszen Gergely túlságosan sok izgalomra nem számíthatott az életében a Jumurdzsákkal és Dobóval való találkozás előtt.

Egy eldugott zsákfaluban élő jobbágyfiú, aki jó eséllyel az egész életét ebben a minőségben élte volna le, a földeken való mindennapi munkával és a megélhetésért való küzdéssel teltek volna a napjai.

Ez azonban egy pillanat alatt változott meg, amikor Gergelynek volt kellő bátorsága megszökni a töröktől. Ezzel a tettével több fontos ember figyelmét is felhívta magára: Dobóét, Cecey-ét, Gábor papét, sőt később Török Bálintét is.

Ezzel pedig Gergely esélyt kapott egy jobb életre, hogy tanulhasson, fejleszthesse magát, világot láthasson, vitéz lehessen. Persze ehhez az is kellett, hogy Gergely felismerje ezt az esélyt és élni is tudjon vele.

Az első rész címe tehát arra utal, hogy vitéz bárhol teremhet, akár még egy Mecsekben eldugott kis faluban, egy parasztfiú személyében is.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Idegen, régi és régies szavak és jelentésük – Egri csillagok

 Idegen, régi és régies szavak és jelentésük Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében – Szószedet

Aga Török rang. A regényben leginkább, mint katonai rang jelenik, de a valóságban ennél sokrétűbb volt. Az aga – a katonai rang mellett – közigazgatási tisztviselő is volt, sőt az udvari hivatalnokok egy részét is így hívták.

„Vele együtt tíz apródféle, citromszín ruhás, cirkászi barna fiú. Azok is úgy siettek be, mint az agájuk. Ketten-ketten egy-egy violaszín bársonnyal borított ládát cipeltek. Letették a ládákat kétfelől az aga mellé. S ők is a szőnyegre borultak.

– Isten hozott, Ali aga – szólalt meg ekkor a királyné latin nyelven.” (II. rész 16. fejezet)

„Az aga is vacsorázik már. A rizskásás ürüt ezüsttálban tette eléje a szőnyegre a szakácsa. Csak az ujjával eszik, mert hát késsel és villával enni fölösleges is, illetlen is. Csak a tisztátalan, kutyahitű gyaurok esznek szerszámmal és asztalról.” (III. rész 5. fejezet)

Akindizsi Török könnyűlovas katona, harcértéke nem túl magas, de jó lovasnak számított. Az aszabokkal együtt ők alkották a török hadsereg irreguláris, azaz nem hivatásos katonákból álló részét, akik csak háború, hadjárat esetén álltak szolgálatba.
Alabárd A lándzsa és a bárd „keresztezéséből” létrejött szálfegyver, amit a gyalogosok használtak. Később a különböző testőrségek díszfegyvere lett.

„A kapun alabárdos őr állott, de a fejét se mozdította Gergely felé.” (II. rész 12. fejezet)

Almárium Edények, ruhák tárolására használt fiókos vagy ajtós szekrény.

„Ceceyék az emeleten laktak, s Gergely ahogy benyitott, az öregurat reggeli köntösben, papucsban találta, amint egy hosszú nyelű légycsapóval az almárium oldalán csattogott.” (II. rész 12. fejezet)

Angyalbőr Katonaruha.

„- Jó napot, atyámuram! – mondotta vígan. – Hogyan nem láttam előbb kegyelmedet?

– Csak itt csatlakoztam a menethez – felelte az öreg bámulva. – Hát te micsoda angyalbőrben vagy?

Gergely gyönyörű, vörös és kék atlaszból való apródruháját és drága, gyöngyházas kardját kérdezte ezzel a szavával.” (II. rész 19. fejezet)

Arasz Régi népi hosszmérték, kb. 22. centi.

„Ugyancsak a sekrestye mellett János tűzmester cserépből készült golyókat tömet puskaporral. Azok a labdák. Arasznyi puskaporos kanóc fityeg ki belőlük.” (IV. rész 3. fejezet)

Aszab Török könnyűfegyverzetű gyalogos katona, harcértéke csekély, csak minimális kiképzést kaptak. Az akindzsikkel (könnyűlovas katona) együtt ők alkották a török hadsereg irreguláris, azaz nem hivatásos katonákból álló részét, akik csak háború, hadjárat esetén álltak szolgálatba.
Árkus Az írásra használt papír régies megnevezése.

„- Hát, testvéreim – mondotta egy árkus papirost véve a kezébe -, most még azt beszéljük meg, hogy a falak őrségét hogyan helyezzük el.” (IV. rész 4. fejezet)

Árnika Sebfertőtlenítésre használt gyógynövény.

„A borbélyok és asszonyok ott forgolódnak valamennyien vizes tállal, gyolccsal, tépéssel, timsóval és árnikával a sebesültek körül.” (IV. rész 17. fejezet)

Baksis Több jelentése is van: adomány, jutalom, lefizetés, megvesztegetés.

„A mi öt lovasunk érkezett oda fáradtan, a lovat kantáron vezetve. A purdésereg éktelen nagy csicsergéssel rajozta őket körül. Baksisért nyújtották a tenyérkéjüket.

– Hol a vajda? – kérdezte Gergely törökül. – Kaptok baksist valamennyien, de csak a vajdának adom oda.” (III. rész 7. fejezet)

Békó Bilincs, vagy lánc, amit a rabok kezére, lábára, esetleg nyakára raktak.

„Mikor elvégezik a vacsorát a rabok, idejön az a török, aki engemet megfogott. Idejön, hogy a kezünkre zárja a békót.” (I. rész 4. fejezet)

Bélpoklos Leprás, fekélyes.

„Mi az ott az erdőn? Tábor-e vagy falu? Rablótanya-e vagy bélpoklosok községe? Temetés van-e benne vagy lakodalom?” (III. rész 7. fejezet)

Bocskor Egy darabból szabott, sarkatlan, kerek vagy hegyes orrú, könnyű, olcsó cipőféle. Két fajtája volt: az „egylábast” bármelyik lábra fel lehetett venni, a „féllábast” csak a jobb, vagy csak a bal lábra.

„- Hátha bocskornyom volt?” (I. rész 6. fejezet)

Boncsok Lófarkas török zászló.

„Hát, mint egy világot elnyelő tarka vízáradat, omlik a török a völgyből. Jön nagy csengéssel-bongással, dobpergéssel, trombitamuzsikával. A vörös, fehér és kék színek egymásba hullámozva hordják az óriási boncsokokat.” (IV. rész 8. fejezet)

 

A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!