Antonie de Saint-Exupéry – A kis herceg – Olvasónapló

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – olvasónapló

Ne ijedjetek meg a 27 fejezettől, a kisregény – és ezért az olvasónapló – egyáltalán nem hosszú. A fejezetek többsége rövid, van amelyik csak néhány sor!

A kisregény egy néhány soros ajánlással kezdődik:

„Léon Werth-nek

Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentsé­gem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyerek­nek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

Léon Werth-nek,
amikor még kisfiú volt.”

Léon Werth

Léon Werthről annyit érdemes tudni, hogy mély barátság fűzte Saint-Exupéry-hoz, és hozzá hasonlóan szintén író (is) volt, közel 30 könyve jelent meg.

A szoros barátság ellenére azt azért nem lehet mondani, hogy ugyanolyan politikai nézeteik lettek volna, mert Saint Exupéry nemesi család sarjaként hagyományos katolikus nevelést kapott és követett, míg Werth egész fura nézeteket vallott: zsidó anarchista bolsevik volt. (Nem baj, ha ez így hirtelen nem mond Neked semmit, ezt a felnőtt olvasók többsége sem tudja )

Ami viszont közös volt kettejükben: mindketten elítélték a sztálinizmust és a nácizmust, utóbbi ellen mindketten aktívan harcoltak is.

Werth feleségével együtt részt vett a francia ellenállási mozgalomban, lakásukon francia zsidókat és angol pilótákat bújtatva.

Saint-Exupéra pedig pilótaként szolgált a francia felderítőknél, akkor is, amikor 1944-ben, utolsónak tervezett bevetésén eltűnt.

Első fejezet:

A regényt a szerző egyes szám első személyben kezdi, és elmeséli, hogy hat éves volt, amikor egy őserdőről szóló könyvben látott egy képet, amin egy óriáskígyó éppen egy vadállatot nyel le. Megkapjuk a képet is:

A kép felkelti az akkor kisfiú szerző képzeletét és ennek hatására ő is elkészíti első rajzát:

A rajzot megmutatja a felnőtteknek is, és megkérdezi tőlük, hogy nem félnek-e tőle. A felnőttek természetesen értetlenkednek, hiszen miért kéne félni egy kalaptól?

A kép azonban valójában nem egy kalapot ábrázolt, hanem egy óriáskígyót – kívülről –, ami lenyelt egy elefántot.

A hat éves kisfiú szerint ez egyértelmű, de hogy a felnőttek is megértsék, lerajzolja a helyzet belülről is:

A felnőtteknek ez persze már sok volt, és inkább azt ajánlották a hat éves Saint-Exupéry-nak, hogy ne óriáskígyókkal, meg elefántokkal foglalkozzon, hanem inkább földrajzzal, történelemmel, meg nyelvtannal.

Ez tulajdonképpen egy példázat, ami azt mutatja meg, hogy mennyire más a felnőttek gondolkodása, mint a gyerekeké, a gyerekeknek mennyivel több fantáziájuk van, mennyivel kreatívabbak.

„A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”

Kérdés, hogy hová tűnik a fantáziánk és a kreativitásunk, ami gyerekként meg megvolt, mire felnövünk?

A hat éves Saint-Exupéry-nek el is megy a kedve a rajzolástól, és úgy tesz, ahogy a felnőttek mondják: „komoly” dolgokkal foglalkozik, már persze, ami a felnőttek szerint komoly, és felnőttként pilóta lesz belőle.

Azt a szerző is elismeri, hogy pilótaként valóban nagy hasznát vette a földrajznak, meg a matematikának, de ettől még nem változott meg a véleménye a felnőttekről. Akkor sem, amikor már ő maga is felnőtt lett.

Ha esetleg mégis találkozott egy olyan felnőttel, aki „értelmesebbnek” tűnt, akkor megmutatta neki az első rajzát. A válasz azonban általában kiábrándítóan ugyanaz volt: „Ez egy kalap”.




Ernest Hemingway – Az öreg halász és a tenger – Olvasónapló

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger – olvasónapló

A kisregény rövid bevezetésében rögtön megismerkedünk a mű főszereplőjével, Santiagóval, az öreg halásszal, és tanítványával, Manolinnal.

A történet egy kis halászfaluban kezdődik, de a pontos helyszín és idő nem derül ki, a szerző csak a Golf-áramlatot nevezi meg, de kikövetkeztethető, hogy Kubában járunk, valamikor a 20. század első felében.

A szereplők életkorát sem tudjuk meg, csak annyi derül ki, hogy Manolin egy fiatal fiú, akit Santiago tanított meg halászni, és Manolin 5 éves volt, amikor először ment ki az öreggel a tengerre.

Santiago életkorát sem tudjuk meg, csak annyit, hogy öreg.

A bevezetőből kiderül továbbá, hogy Santiagónak immár 84 napja nincs szerencséje, ennyi ideje nem fogott semmi. Az első 40 napban még Manolin is vele tartott halászni, de mivel nem fogtak semmit, ezért a fiú szülei egy másik hajóra küldték Manolint.

Santiago és Manolin között különleges kapcsolat van, bár nem rokonok, de tulajdonképpen apa-fiú, mester-tanítvány viszony van közöttük. Manolin nagyon szereti, felnéz Santiagóra, hiszen az öreg tanította a halászatra és a tenger szeretetére, kedvesen, és észrevétlenül próbál meg gondoskodni Santiagóról, akinek komoly anyagi problémái is vannak az elmaradt fogás miatt.

Manolinról nem tudunk meg túl sokat, de megkapjuk Santiago külső leírását:

„Sovány, ösztövér ember volt az öreg halász, mély ráncok barázdálták a tarkóját. Ábrázata tele volt a jóindulatú bőrbetegség barna májfoltjaival, mit a forróövi tenger vizéről visszaverődő napsugaraktól lehet kapni. Ezek a májfoltok végigfutottak arcának mind a két oldalán, a két kezén pedig mélyen bevágott sebhelyek, hegek látszottak, amiket a nagy, nehéz halaknak és a kötelekkel való bajlódásnak köszönhetett. […] Minden öreg volt rajta, csak a szeme nem, mert a szemepárja vidám volt és törhetetlen, s olyan kék, akár a tenger.”

Santiago éppen kiköt a parton kis csónakjával, miután immár a 84. napon sem fogott semmit. A parton Manolin várja, beszélgetésükből kiderül, hogy Santiagónak volt már ilyen szerencsétlen, fogásmentes időszaka. Egyszer 87 napig nem fogott semmit, utána viszont három hétig minden nap gazdag zsákmánnyal tért haza.

Manolin segít az öregnek leszerelni a csónak vitorláját, majd betérnek a kertvendéglőbe, ahol a fiú meghívja Santiagót egy pohár sörre. Fontos megjegyezni, hogy Manolin hívja meg az öreget, akinek a majd’ három hónapos sikertelenség miatt semmilyen anyagi tartaléka nem maradt.

Kettejük beszélgetéséből azonban kiderül, hogy Santiagót egyáltalán nem viseli meg a sikertelenség, eszébe sem jut, hogy feladja, rendületlenül bízik a jövőben.

„Soha nem adta fel a reményt, soha nem csüggedt el azelőtt sem. De most olyan erővel támadt fel benne a bizakodás, mint ahogyan a könnyű parti szél szokott fölkerekedni.”

Annál is inkább, mert a következő nap lesz a 85., és Santiagó valamiért biztos benne, hogy ez egy szerencsés szám, tehát szerencsés nap is lesz. Bízik a másnapban.

„-Kimegyek messzire, ahonnét már vissza sem tudok jönni a szél fordulásakor. Kint szeretnék lenni még pirkadat előtt.”

Manolin segít Santiagónak hazacipelni az öreg szegényes halászfelszerelését. Leírást kapunk Santiago kunyhójáról is:

„A viskó a guanó-nak nevezett óriáspálma erős, szívós pikkelypáncéljából épült, s volt benne egy ágy, egy asztal, egy szék, és a földes padlón egy kis, faszénnel fűthető katlan, amin főzni lehetett. A kunyhó barna falán, az egymásra lapított erős, sűrű rostú guano leveleken két színes kép lógott, az egyik Jézus Szent Szívét ábrázolta, a másik pedig az eobrei Madonnát. A feleségéről maradtak ezek a képek az öregre.”

Santiagonak az alig berendezett kunyhón, a csónakján és ócska halászfelszerelésén kívül semmije sincs, még étele sem.

Manolin felajánlja Santiagonak, hogy elmegy neki csalit fogni másnapra. Az öreg addig csak üljön ki a kunyhó elé és pihenjen.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szavazás

UPDATE!

Mivel, ha egy művet kiveszek a listáról, mert elkészült az olvasónaplója, akkor az összes többi műre leadott szavazat nullázódik, tehát a szavazást újra kell kezdeni, ezért az újonnan elkészült olvasónaplókhoz tartozó műveket nem törlöm a listából, de már nincs értelme rájuk szavazni!

Tehát ne (mondom NE! 🙂 ) szavazzatok erre:

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg – Olvasónaplóját itt találjátok!

Mivel az olvasonaplopo.eu alapvetően Nektek szeretne segíteni, ezért most itt a lehetőség, hogy beleszóljatok az oldal anyagának készítésébe! 🙂

Ehhez nem kell mást tennetek, mint ügyesen szavazni egyet! Ha nem találod a listában, amit keresel, akkor két lehetőség van:

  1. Ott van az, csak meg kell nézni még egyszer.
  2. Válaszd az első lehetőséget, és kommenteld be a poszt alá a művet! A választási lehetőségeket rendszeresen frissíteni fogom, és a hozzászólásokban szereplő művek is be fognak kerülni a listában, tehát lehet majd azokra is szavazni. Vagyis érdemes időnként visszatérni és szétnézni!

Hajrá, szavazzatok, mert most rajtatok (is 🙂 ) múlik, hogy mi kerül ki az oldalra!




Gárdonyi Géza: Egri csillagok: A film és a regény összhasonlítása

Gárdonyi Géza: Egri csillagok: a film és a regény összehasonlítása

A kommentek között és privát üzenetekben is gyakran előkerülnek, az “Elég, csak a filmet megnézni?” vagy a “Mi a különbség a film és a könyv között?” típusú kérdések.

Mivel pedig az olvasonaplopo.eu azért van, hogy Nektek jó legyen, és próbálunk lépést tartani az igényekkel, ezért következzen legújabb vendégbloggerünk, Augusta von Hózentróger (a barátainak csak Guszti) három részes sorozata, ami az Egri csillagok film-regény témát járja körül.

Ha tetszettek az írások, akkor kérlek lákjold őket, ezzel is elismerve a szerző munkáját! Köszi: Zsiráf 🙂

A szó Augusta von Hózentrógeré (a barátainak csak Guszti):

 

Biztosan sokan eljátszottatok már a gondolattal, mennyi időt és energiát spórolhatna az egyszeri diák azzal, ha az Egri csillagok elolvasása helyett az irodalomóra előtt egyszerűen megnézné a regényből készült filmet…

Ezzel kapcsolatban van egy jó és egy rossz hírem.

Kezdjük mindjárt a rosszal: A film megtekintése nem helyettesíti a regény elolvasását, sokkal inkább kiegészíti azt.

Sok helyen olvasni, hogy a film hűen követi a regény cselekményét, ez azért pontosításra szorul…

A film egy ifjúság számára készült történelmi kalandfilm, ami magát a történelmi kort próbálja már-már dokumentarista módon ábrázolni.

A történelmi korhűségre való törekvésnek esnek áldozatul a kidolgozatlan karakterek, a hiányzó színes magánéleti szálak, a sorsfordító találkozások, amik a regény „ízét” adják.

A teljes regény cselekményhű feldolgozására inkább egy sorozat lenne alkalmas, egy „egyestés” bár „kétrészes” film egyszerűen nem ad ilyen összetett, izgalmas és szövevényes történet bemutatására lehetőséget.

Nézd el a filmnek, hogy az 1960-as évek végén készült, és ne várj tőle Harry Potter-látványvilágot, vagy Gyűrűk urás csatajelenetet…

Többek között azért se, mert a török seregeket alakító statisztákat a Magyar Néphadsereg kivezényelt ötezer sorkatonája alkotta, a díszletvár Pilisborosjenőn készült, semmi számítógépes látványeffekt, a pirotechnika pedig egyszerű puskapor, és gyanítom, a forgatás büdzséje egyébként is messze elmarad egy hollywoodi produkciótól…

(Itt most engedtessék meg nekem egy rövid személyes kitérő: szerény véleményem szerint, ha a HBO sorozatkészítői még a Trónok harca forgatókönyve előtt/mellett elolvashatták volna az Egri csillagokat, a sztoriban rejlő karakterek, fordulatok, csatajelenetek, ármány és szerelmi szál hatására simán becserélték volna a fantasy világára… hasonló költségvetéssel ugyanis ebből a regényből világsikerű filmsorozat lenne!!! Igen, most megkövezhettek… de csak ha előbb elolvastátok a regényt!!! 😊 )

Nos, jöjjön a jó hír: A fim megtekintését mindenképpen ajánlom, mert rendkívül hasznos segítséget nyújt a regény szövevényes szálainak megértéséhez, a karakterek „arcot kapnak”, és kevésbé megerőltető, hogy el is tudd képzelni az egészet!

Olyan, mint valami szuper audiovizuális összefoglaló, amit mindenképp a regény elolvasását követően tanácsolok megnézni.

Leginkább azért utána, mert nyilván gyorsabban rögzülnek a film képkockái, mint a regény szövege, és olvasónapló vagy dolgozat írásakor könnyen abba a hibába eshetsz, hogy először a filmbéli jelenet jut eszedbe… Pedig – mint azt a következőkben látni fogod – a regény több ponton is eltér a forgatókönyvtől!

A következő gyűjtemény – vagy ha úgy tetszik, összehasonlítás – éppen ahhoz nyújt Neked segítséget, hogy ezeket az eltéréseket felismerd, és még csak véletlenül se keverd össze a szezont a fazonnal:

 1. rész: Filmben van, regényben nincs

 2. rész: Regényben van, filmből kimaradt

3. rész: Máshogy van a filmen és a regényben




Gárdonyi Géza: Egri csillagok: Máshogy van a regényben és filmben

Gárdonyi Géza: Egri csillagok: a film és a regény összehasonlítása

3. rész: Máshogy van a filmen és a regényben

Nnnnna, ez a leghuncutabb rész, ugyanis az ember sokszor hajlamos nem emlékezni arra, hogy ezt a jelenetet a filmben látta, a regényben olvasta, vagy netán a könyvből készült hangoskönyv hallgatása közben „videózta be” magának.

(Jajj, ha már itt tartunk: ha nem magával a regénnyel, hanem az olvasással vannak gondjaid, egészen szívből tudom ajánlani a könyv audio változatát, amit Homonai István zseniális interpretációjában tudsz az elejétől a végéig egyszerűen meghallgatni, a Te dolgod itt csupán a képzeleted beindítása!)

De vissza a fősodorba: itt a legnagyobb a rizikója egy tárgyi tévedésnek, így egy (természetesen nem teljes, de egészen jó) lista a legfeltűnőbb eltérésekről a hasznodra válhat:

  • Gergő és Vica szökése a töröktől

A filmben egy török kisfiú segít Gergőnek és Vicuskának a szökésben, úgy, hogy nem bilincseli le Gergőt a többi rabhoz hasonlóan éjszakára, így a fiú sötétedés után el tud surranni a kisleánnyal.

Ezzel a jelenettel talán azt akarták a film készítői sugallni, hogy nem minden török egyformán rossz és gonosz – gyerekként még legalábbis van bennük némi együttérzés.

De a segítőkész török fiú csak a forgatókönyvíró fantáziájában létezett, a regényben Gergőnek senki sem segít a szökésben.

  • Az öreg Cecey élete – halála

Akit „kispóroltak” a filmben az egri várvédő viadalból, az az öreg Cecey, aki kora és fakeze-lába ellenére is hősiesen ott forgott a várfalon és aktívan részt vett a csatában.

Érzékletes jelenet, amikor a nagy hadakozásban tüzet is fog a fakéz, amit az öreg a csata hevében észre sem vesz.

Ezzel ellentétben a filmben Cecey élete fonalát rövidebbre vágják: az elrabolt gyermeke után az egri várba készülő Vicának édesanyja a következőt mondja: „ha élne szegény uram, most biztos azt mondaná, a szentségit”

  • Dobó István várkapitány „bejárónője”, Baloghné

A filmben Baloghnét, mint valami zsörtölődő, öregedő bejárónőt ismerhetjük meg, miközben a regényben ő valójában nemesasszony, aki az éppen Dobónál apródkodó egyetlen fiát, Balázst  próbálná az egri várból kimenekíteni, még mielőtt azt török körülzárja… de később ez több szempontból is rossz döntésnek bizonyul: fiát nem találja ott.

Dobó már egy tisztje kíséretében hazaküldte a zsenge korú apródot, aki aztán levelet hagyott hátra, hogy visszaszökik a várba, de anyjával, aki hamarabb ért oda, elkerülték egymást.

Másrészt Balogné a várból való kijutással is elkésik, hiszen a török addigra teljesen körülzárja azt, így  a várban kénytelen maradni.

  • Török Jancsi a várban

Dobó és Bornemissza párbeszédéből tudjuk meg, hogy bár a várkapitány nagyon várná őket, a Török fiúk mégsem vesznek részt a várvédelemben.

Félrevezető, hogy a filmben Török Jancsi ezzel ellentétben ott vitézkedik a várfalon.

  • Jumurdzsák – Éva harca életre-halálra

A jelenet egészen a végéig elég „könyvhűre” sikeredett, kivéve a csattanót, a párbaj végkimenetelét.

Jumurdzsák tehát feltűnik a falon, ahol Éva a halott Balázs apród páncélját magára öltve vitézkedik. Éva megpróbálja leszúrni, de a törököt megvédi a páncélinge, és hatalmasat sújt Vica fejére – DE! Jumurdzsák számára egyáltalán nem világos, hogy éppen Bornemissza feleségével harcol, és NEM IS HAL MEG a jelenet végén!

Későbbi sorsáról csak annyit tudunk meg, hogy félholtra verve vitték el Dervis béget a várfalak alól.

Nos, fiatalok, reményeim szerint elég átfogóra sikeredett a kis összehasonlításom, és hasznotokra válik a felkészülés során! Ha valamit kifelejtettem volna a szórásból, szívesen várom kiegészítő ötleteiteket, észrevételeiteket, érdemleges hozzászólásaitokat!

Akinek meg nem tetszett, annak joga van megtartani a véleményét! 😀 Csak vicceltem…

-Vége-

 A sorozat első részét itt találod, a második részét pedig itt.

Vissza a bevezetőhöz.