Tizennegyedik fejezet:
A következő bolygó a 329-es, ez az eddigi legkisebb bolygó. Semmi más nem fér el rajta, csak egy lámpa meg egy lámpagyújtogató.
A kis herceg elgondolkozik rajta, hogy mi értelme egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak egy olyan kis bolygón, ahol nincs se ház, se emberek.
Végül azonban arra jut, hogy ennek mégiscsak sokkal több értelme van, mint az előző bolygóknak:
„Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is.”
A lámpagyújtogató azonban nagyon furcsán viselkedik, kb. percenként gyújtja meg és oltja el a lámpát. Amikor meggyújtja, mindig köszön: „Jó napot”, amikor eloltja, akkor pedig búcsúzik : „Jó éjszakát”
A kis herceg persze rögtön tudni akarja, hogy miért gyújtogatja-oltogatja ilyen gyorsan a lámpát:
„- Jó napot kívánok! Miért oltottad el a lámpádat?
– Mert ez a parancs – felelte a lámpagyújtogató. – Jó napot!
– Mi a parancs?
– Hogy oltsam el a lámpámat. Jó estét!
Azzal meggyújtotta a lámpát.
– De hát akkor miért gyújtottad meg újra?
– Mert ez a parancs – felelte a lámpagyújtogató.
– Nem értem – jegyezte meg a kis herceg.
– Nincs is mit érteni rajta – mondta a lámpagyújtogató. – A parancs: parancs. Jó napot!”
A kis herceg továbbra sem érti, mire a lámpagyújtogató megmagyarázza:
„- Szörnyű mesterség ez! Valaha régen nagyon értelmes volt. Este meggyújtottam, reggel eloltottam a lámpát. Aztán reggeltől estig pihenhettem, és estétől reggelig alhattam.
– Azóta megváltozott a parancs?
– A parancs nem változott – mondta a lámpagyújtogató. – Éppen ez a baj! A bolygó évről évre gyorsabban forgott, a parancs viszont maradt a régi.
– És? – kérdezte a kis herceg.
– És most, hogy percenként fordul egyet a tengelye körül, nincs egy másodpercnyi nyugalmam! Percenként oltok meg gyújtok.”
A kis herceg mulatságosnak találja, hogy a lámpagyújtogató bolygóján egy nap egy percig tart.
A lámpagyújtogató szerint azonban ez egyáltalán nem vicces, ugyanis így a napok is sokkal gyorsabban telnek: mivel már 30 perce beszélgetnek a kis herceggel, az azt jelenti, hogy egy hónapja csevegnek.
A kis herceg azonban tud megoldást a lámpagyújtogató problémájára:
„- A te bolygód – folytatta a kis herceg – olyan kicsi, hogy három lépéssel körüljárhatod. Ahhoz, hogy állandóan a napvilágon maradj, egyebet sem kell tenned, mint elég lassan járnod. Így aztán, ha pihenni akarsz, elkezdesz járni… és a nappal addig fog tartani, ameddig kívánod.”
A lámpagyújtogató szerint azonban ez csak elméletben működik, mert ő pihenni szeretne, nem pedig járni…
„Magának sem merte bevallani, hogy legkivált a napi ezernégyszáznegyven napnyugtájáért sajnálja ezt az áldott bolygót.”
A lámpagyújtogató a klasszikusan tehetetlen, irányítható embertípus. Végzi a feladatát, végrehajtja a parancsot, mert azt mondták neki, hogy ezt kell csinálni. Akkor is végrehajtja a parancsot, amikor annak már nyilvánvalóan nincs értelme, de akkor sem kérdőjelezi meg a feladatot.
Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!
jó ötödikes, vagyok picit depis a könyv de ezzel a naplóval könnyebben megértem!!
Kedves Martin!
Ez volt a cél! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Üdv zsiráf nagyon tetszik nekem ez az olvasó napló!!!!! Nagyon hasznomra est…
Kedves Kiss Bika!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf