Huszonnegyedik fejezet:
Ebben a fejezetben visszatérünk a kisregény jelen idejébe, tehát akkora, amikor a kis herceg találkozott a szerzővel, aki kényszerleszállást hajtott végre a Szaharában, és éppen a repülőgépe motorját igyekszik megszerelni.
A forrás története volt az utolsó, amit a kis herceg a szerzőnek elmesélt. Erről jut eszébe az írónak, hogy bizony egy forrás neki is jól jönne, mert már 8 nap telt el a kényszerleszállás óta, a gépet még mindig nem javította meg, viszont a vize meg elfogyott.
A kis herceg kijelenti, hogy ő is szomjas, induljanak el, keressenek egy kutat.
Az író rámutat, hogy a sivatagban vannak, és elég kicsi annak az esélye, hogy csak úgy találjanak egy kutat a Szaharában.
A kis herceget azonban naiv magabiztosságában nem lehet megingatni:
„- Az teszi széppé a sivatagot – mondta a kis herceg -, hogy valahol egy kutat rejt…”
Mivel mást úgysem nagyon tehet, az író végül beleegyezik, hogy keressenek egy kutat. Sokáig gyalogolnak, végül a kis herceg elfárad, a szerző ölbe veszi, úgy viszi tovább az alvó kis herceget:
„Mentem, mentem, és hajnalban rábukkantam a kútra.”
Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!
jó ötödikes, vagyok picit depis a könyv de ezzel a naplóval könnyebben megértem!!
Kedves Martin!
Ez volt a cél! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Üdv zsiráf nagyon tetszik nekem ez az olvasó napló!!!!! Nagyon hasznomra est…
Kedves Kiss Bika!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf