Tizenhetedik fejezet
A kis herceg tehát megérkezett a Földre. És bár eddig csak olyan bolygókon járt, amin csak egy ember élt, a Földön meg több milliárd ember lakik, de a kis herceg balszerencséjére éppen a Szaharában ért földet, ahol egy teremtett lélek sincs.
Illetve mégis, egy kígyó:
„A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.
– Jó éjszakát! – mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
– Jó éjszakát! – felelte a kígyó.
– Melyik bolygóra estem? – kérdezte a kis herceg.
– A Földre, Afrikában – felelte a kígyó.
– Ó… Hát senki sincs a Földön?
– Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy – mondta a kígyó.”
A kis herceg által eddig megismert lények közül a kígyó az első, aki érdekel, hogy ki is a kis herceg:
„- Szép csillag – mondta a kígyó. – Mit keresel itt?
– Nézeteltérésem támadt egy virággal – mondta a kis herceg.
– Hajaj! – mondta a kígyó.
És sokáig hallgattak.”
A kígyó végül a kis herceggel tart, a bokája köré tekeredik, mint egy aranypánt.
A kígyó figurájának ihletőjeként is szokás Saint-Exupéry feleségét, Consuelót tartani, mert a nőt életében gyakran nevezték „vipera-nyelvűnek”
Arról azonban, hogy a kígyóban a szerző valóban Consuelót mintázta volna meg, erőssen megoszlanak a vélemények.
Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!
jó ötödikes, vagyok picit depis a könyv de ezzel a naplóval könnyebben megértem!!
Kedves Martin!
Ez volt a cél! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Üdv zsiráf nagyon tetszik nekem ez az olvasó napló!!!!! Nagyon hasznomra est…
Kedves Kiss Bika!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf