Tizennyolcadik fejezet
A rövidke fejezetben a kis herceg nekivág a sivatagnak, és hamarosan találkozik egy virággal:
„A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.
– Jó napot! – mondta a kis herceg.
– Jó napot! – mondta a virág.
– Hol vannak az emberek? – kérdezte udvariasan a kis herceg.
A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt.
– Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.
– Viszontlátásra – mondta a kis herceg.
– Viszontlátásra – mondta a virág.”
A fejezet arra mutat rá, hogy mennyire keveset látunk és érzékelünk a világból, ha nem vagyunk nyitottak, nem mozdulunk ki, nem akarjuk megismerni a világot.
Mivel a virág nem tud elmozdulni, ezért szentül meg van győződve róla, hogy a világ többi része is olyan, mint ameddig maga körül ellát. És mivel egész életében csak 6-7 embert látott, biztos benne, hogy nincs is több a Földön…
Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!
jó ötödikes, vagyok picit depis a könyv de ezzel a naplóval könnyebben megértem!!
Kedves Martin!
Ez volt a cél! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Üdv zsiráf nagyon tetszik nekem ez az olvasó napló!!!!! Nagyon hasznomra est…
Kedves Kiss Bika!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf