Huszadik fejezet
A kis herceg napokig vándorolt a sivatagban, míg végül rátalált egy útra.
Hamarosan egy virágzó rózsakertre talált (Most abban ne menjünk bele, hogy a sivatagba hogy kerül egy rózsakert ugye…)
A kis herceg azonban nem tudja, hogy rózsákkal van dolga, csak annyit lát, hogy a rengeteg virág pont úgy néz ki, mint az egyetlen virága otthon.
„- Jó napot! – mondta.[…]
– Jó napot! – mondták a rózsák.[…]
– Kik vagytok? – kérdezte meghökkenten.
– Rózsák vagyunk – felelték a rózsák.
– Ó! – mondta a kis herceg.”
A kis herceg elszomorodik, mert ekkor jön rá arra, hogy neki egy rózsája van, aki ráadásul azt mesélte, hogy ő az egyetlen ilyen virág a világon:
„„Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg…
Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.”
Az olvasónaplónak nincs vége, kattints a folytatáshoz!
jó ötödikes, vagyok picit depis a könyv de ezzel a naplóval könnyebben megértem!!
Kedves Martin!
Ez volt a cél! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Üdv zsiráf nagyon tetszik nekem ez az olvasó napló!!!!! Nagyon hasznomra est…
Kedves Kiss Bika!
Örülök, hogy tetszik! 🙂
Üdv:
Zsiráf