Olvasónapló kérdések

Odüsszeusz ellenfelei a kalandok során

Szerző:

Az Odüsszeusz 10 kalandjáról szóló posztban már volt szó a nehézségekről, amikkel Odüsszeusznak szembe kellett néznie bolyongásai során.

Azonban abban az írásban csak Odüsszeusz szempontjából néztük végig az eseményeket, azzal nem foglalkoztunk, hogy kik is voltak az ellenfelek, mit lehet róluk tudni.

Erről fogunk most monitorra vetni néhány infót.

A kikónok földjén

Trója sikeres ostroma után Odüsszeusz 12 hajónyi legénységgel letarolja a kikónok földjét és beveszi fővárosukat, Iszmaroszt.

Mit lehet tudni a kikónokról?

Nos, tulajdonképpen nem sokat. Az biztos, hogy a területük Trója érdekszférájába tartozott, az Iliász szerint részt is vettek a trójai háborúban, természetesen Trója oldalán.  Így mondjuk már az is érthető, hogy Odüsszeusz miért támadta meg őket.

Abban már az ókori források is megegyeznek, hogy egy trák népről van szó, sőt, később a római költők gyakran a trák szó szinonimájaként használták a kikónt.

A görög mitológiában egyszer jutnak még fontosabb szerephez, amikor kikón nők tépik szét Orpheuszt, a dalnokot.

Orpheusz trák származású, legendás dalnok, a líra feltalálója, egyes források szerint ő tanította meg az emberiséget az írásra, az orvoslásra és a földművelésre.

Héthúrú líráján (a líra a lanthoz hasonló húros hangszer) olyan elbűvölően játszott, hogy táncra perdültek a kövek és megszelídültek a vadállatok, értette továbbá a természet és az állatok nyelvét.

Kedvesét Eurüdikének hívták, és amikor a lány meghalt, Orpheusz annyira bánatos volt, hogy utána ment az alvilágba, ahol zenéjével úgy elbűvölte Hádészt és feleségét, Perszephonét, hogy azok elengedték az alvilágból Eurüdikét.

Egyetlen feltételük volt, hogy Orpheusz a lány előtt menjen, és ne nézzen vissza rá. Orpheusz erre nem volt képes, így végleg elvesztette a szerelmét.

Ovidius szerint Orpheusz ezután a kikónok földjén telepedett le, ahol a kikón asszonyok folyamatosan ostromolták a szerelmükkel. A dalnok azonban nem tudta elfelejteni Eurüdikét, ezért nem foglalkozott a kikón szépségekkel, akik végül dühükben darabokra tépték.

Platón továbbviszi a történetet, mert úgy tudja, hogy ezután Orpheusz egy hattyú képében éledt ujjá.

Odüsszeusz további bolyongása szempontjából csak egy kikón papnak, pontosabban annak borának lesz jelentősége.

Ugyanis a kikón főváros, Iszmarosz kirablása során Odüsszeusz életben hagyta Apollón papját, Marónt. Marónt cserébe kincsekkel halmozta el Odüsszeuszt és 12 korsó nagyon erős bort is adott neki.

Ez lesz az a bor, amivel Odüsszeusz később leitatja a küklopszot, Polüphémoszt, hogy ki tudja szúrni egyetlen szemét.

A lótuszevők szigete

A kikónoktól való vereséget követően, többnapi hajózás után érkeznek Odüsszeuszék a lótuszevők szigetére. Lássuk kik is ők?

A lótuszevők (lotophagoszok) egy békés, mitológiai nép, akik, amikor éppen nem lótuszt esznek, akkor az év felét alvással töltik.

Táplálékuk – nem meglepő módon – a lótusz, aminek fogyasztása okozza a lakosság barátságosságát és békességét, gyakorlatilag az egész sziget ennek köszönhetően kellemes bódultságban tölti a mindennapjait. Már amikor nem alszik, ugye.

Az Odüsszeia szerint a lótuszevés mellékhatásaként a fogyasztó minden korábbi célját elfelejti. Feledi hazáját, családját, úti célját, vágyait, csak a lótusz érdekli.

A probléma ott van, hogy a görög lótusz szó egy gyűjtőfogalom, azaz többféle növényt is magában foglal, tehát nem teljesen világos, hogy Homérosz valójában milyen növényt is nevezett lótusznak.

A megoldást már Hérodotosz sem tudta, de azért volt néhány tippje, szerinte is több növény jöhet szóba, pl az egyiptomi kék liliom , egy vízililiom fajta, vagy a csalánfa. A kérdés ma sem eldöntött, és valószínű, hogy soha nem is fogunk rá pontos választ találni.

A sziget elhelyezkedése is vitatott, Hérodotosz szerint Líbia partjainál volt, de emellett még számos másik sziget is szóba jöhet. Sőt, a mai Tunéziában lévő Dzserba szigetének lakó meg vannak győződve róla, hogy bár ma már alig van a szigeten lótusz, a teljes lakosság Odüsszeusz és társainak leszármazottja. Ki tudja…

Az írásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5

Odüsszeusz 10 kalandja

Szerző:

Az előzmények

Az Odüsszeia történetének egyik legfőbb sajátossága, hogy az események nem időrendi sorrendben következnek – azaz a cselekmény nem lineáris vonalvezetésű.

Ez azt jelenti, hogy a történet ugrál az időben és változik az elbeszélő személye is. Ez főleg az Iliászhoz képest jelent újdonságot, amiben egy elbeszélő van – Homérosz –, aki az eseményeket időrendben egymást követve meséli el.

Az Odüsszeiában eggyel bonyolódik a dolog: a történetet hol a narrátor, azaz Homérosz, hol pedig maga Odüsszeusz mondja el, és az események sem követik a szigorú időrendiséget, időben előre, hátra ugrálunk.

Odüsszeusz kalandjait maga Odüsszeusz meséli el a 9., 10., 11. és 12. énekben. De hogy jutunk el idáig?

Az eposz első négy énekében meg sem jelenik személyesen Odüsszeusz. Ezek a részek nagyrészt Ithakán, Odüsszeusz otthonában, vagy annak közelében játszódnak, és azt mesélik el, hogy milyen következményei vannak annak, hogy Odüsszeusz lassan 20 éve van távol.

Ebből ugye 10 év volt maga a trójai hadjárat, majd újabb 10 év bolyongás (kalandozás) következik.

Ezeket az éneket a mesélő mondja el, Odüsszeusz csak az 5. énekben jelenik meg személyesen, de az elbeszélés továbbra is Homérosznál marad.

Odüsszeusz ekkor már hetedik éve tartózkodik Kalüpszó nimfa szigetén. Kalüpszó, ha tehetné, soha nem is engedné el őt, hiszen beleszeretett a férfiba, de megkapja az isteni parancsot: haza kell engednie Odüsszeuszt.

Érdekesség, hogy az Odüsszeia szerint Kalüpszó „elvarázsolja” Odüsszeuszt, azaz fizikailag nem kényszeríti ugyan maradásra, de tesz róla, hogy Odüsszeusznak évekig eszébe se jusson a hazamenetel. Vannak azonban más ókori források is, amik szerint Odüsszeusz nem egyedül, hanem néhány társával vetődik a szigetre, ahol Kalüpszó beleszeret, de a férfi látványosan elutasítja szerelmét, mire a feldühödött nimfa 7 évre bezárja Odüsszeuszt és társait, és csak az isteni parancs hatására engedi el őket.

Az Odüsszeia szerint azért nem volt ilyen durva a helyzet, Odüsszeusz viszonozza a nimfa szerelmét, bár nem önként, hanem „isteni ráhatásra”, de legalább nem zárják be.

Odüsszeusz tehát Kalüpszó segítségével négy nap alatt tutajt készít, az ötödik napon útra kel és 17 napig hajózik.

A phaiákok földje már látótávolságra van, amikor Poszeidón összetöri a tutajt, és hősünk csak nagy nehézségek árán, félig megfulladva, meztelenül ér partot.

A 6., 7. és 8. ének meséli el Odüsszeusz találkozását a phaiák király lányával, Nauszikaával, majd azt, ahogyan kisebb csellel bejut a királyi palotába, az ezt követő vendéglátást, végül azt, amikor Odüsszeusz felfedi magát a phaiák király, Alkinoosz előtt.

Így jutunk el a 9. énekhez, amiben Odüsszeusz – immár egyes szám első személyben – kezdi elmesélni a kalandjait, azaz, hogy mi történt vele addig, amíg végül meztelenül a phaiák király szigetének partjára került.

Odüsszeusz 10 kalandja:

  • A kikónok földje
  • A lótuszevők szigete
  • A küklopszok szigete
  • A szelek királyának (Aiolosz) szigete
  • Az emberevő óriások szigete
  • Kirké szigete
  • Az alvilág
  • A szirének szigete
  • Szkülla és Kharübdisz
  • Heliosz szigete

Lássuk most a kalandokat egy kicsit részletesebben! (Ha ennél bővebben van szükséged a kalandok leírására, akkor használd az Odüsszeia olvasónaplóját!)

Odüsszeusz 10 kalandja leírásnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4 5

Akhilleusz pajzsa

Szerző:

Akhilleusz pajzsát az Iliász 18. énekében Héphaisztosz, a kovácsisten készíti Akhilleusz anyjának, Thetisznek a kérésére.

Előzmények – Miért kell pajzs Akhilleusznak?

Nyilván azért, mert nincs neki…

Komolyra fordítva a szót, Akhilleusz pajzsának elkészítése tulajdonképpen az Iliász alapkonfliktusának következménye.

Az Iliász alapkonfliktusa pedig az Akhilleusz és Agamemnón között elmérgesedő vita.

A vita tárgya Akhilleusznak a trójai hadjárat során korábban szerzett zsákmányrésze, amit Agamemnón elvesz tőle, köztük a csodaszép rabszolgalányt, Brízéiszt.

Válaszul Akhilleusz megsértődik és kijelenti, hogy addig nem hajlandó részt venni Trója ostromában, amíg megfelelő kárpótlást nem kap. Agamemnón erre – eleinte – nem hajlandó.

Két erős egyéniség kerül tehát szembe egymással:

  • Agamemnón, Mükéné királya, a Tróját ostromló akháj sereg főparancsnoka. Az ő öccse Meneláosz, akinek felesége, Szép Heléna elrablása miatt robbant ki a trójai háború.
  • Akhilleusz, a félisten, a halandó Péleusz és az istennő Thetisz fia, a mürmidonok vezére, az akháj sereg egyik vezéregyénisége, a legbátrabb, legerősebb, legjobb, legszebb, vagyis úgy általában leg-leg-leg harcosa.

A két büszke katona közötti konfliktus miatt természetesen az akháj-görög sereg halandó tagjai szívnak a legnagyobbat, hiszen a trójai védelem, Hektórral az élen, jóval bátrabban harcol, tudva, hogy az akhájok legnagyobb harcosa a sátrában durcizik.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a történet során később, amikor az akhájok már-már kritikus veszteségeket szenvednek a trójaiaktól, akkor Agamemnón hajlandó lenne kárpótlást fizetni Akhilleusznak annak érdekében, hogy az végre harcoljon.

Akhilleusz azonban képtelen felülemelkedni sértettségén, azt akarja, hogy Agamemnón sértése miatt az egész akháj sereg bűnhődjön. Kijelenti, hogy majd csak akkor fog újra beszállni a csatába, amikor a trójaiak már a tengerparton álló akháj hajókat fenyegetik, és az akhájok egy embereként könyörögnek neki.

Az pedig, hogy Akhilleusz nem hajlandó harcolni, nem csak Akhilleusz személye miatt fontos – bár az sem elhanyagolható –, hanem mert így nem vesz részt a csatában Akhilleusz 2500 harcedzett mürmidonja sem, akik egyébként háborúkat képesek eldönteni.

A helyzet később annyit változik, hogy bár Akhilleusz továbbra sem hajlandó harcolni, de abba beleegyezik, hogy kedves barátja és harcostársa, Patroklosz az ő – mármint Akhilleusz – fegyvereivel, páncéljával és pajzsával harcba vezesse a mürmidonokat.

Patroklosz és a 2500 mürmidon beszállása a harcokba ideiglenesen felborítja az addigi erőviszonyokat, hiszen a trójaiak a páncél és a pajzs miatt azt hiszik, hogy maga Akhilleusz tért vissza a csatába.

Patroklosz azonban elköveti azt a hibát, hogy elragadja a harc heve. Nem hallgat Akhilleusz parancsára, aki kifejezetten megtiltotta neki, hogy a trójai várat is megostromolja. Csak annyi lenne a feladata, hogy a görög hajókat túlságosan fenyegető trójaiakat kissé hátrébb vesse.

Patroklosz viszont egészen a trójai várig veri vissza az ellenséget, sőt, még a várfalra is felmászik.

Ezt azonban nem csak Akhilleusz parancsa tiltja, de az istenek terveiben sem szerepelt. Patrokloszt személyesen Apollón veti vissza a várfalról, nem sokkal később pedig előbb Euphorbosz hátba szúrja, majd az érkező Hektór ágyékon döfi.

Patroklosz testét ugyan az akhájok heves harcok és óriási veszteségek árán ki tudják menteni a csatatérről, de előtte még Hektór kifosztja a hullát. Megszerzi, és magára veszi Akhilleusz páncélját és pajzsát.

Patroklosz halála fordulópont Akhilleusz csatához való hozzáállásában. Innentől feledi a sértettségét, a kárpótlást, csak a bosszú élteti, gyilkolni akar.

Anyja, Thetisz pedig megígéri, hogy új páncélt és pajzsot készíttet neki.

Így kerül a 18. énekben Thetisz Héphaisztosz, a kovácsisten palotájába, aki elkészíti Akhilleusznak a pajzsot.

Csak, hogy tisztán lássunk: Patroklosz Akhilleusz páncéljában és pajzsában harcolt, de a fegyvereivel nem, mert Akhilleusz lándzsáját földi halandó nem bírja megemelni. Vagyis Hektór csak Akhilleusz páncélját és pajzsát szerzi meg, a fegyvereit nem, éppen ezért Héphaisztosz is csak páncélt és pajzsot készít Akhilleusznak, fegyvert nem. Csak mondom.

A bejegyzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3 4

Briareusz, a százkarú története

Szerző:

Az Iliász első énekében van egy jelenet, amikor Thetisz (Akhilleusz anyja) Zeusznak könyörög segítségért, pontosabban bosszúért, amiért Agamemnón megsértette Akhilleuszt.

Mivel Zeusz elsőre nem áll kötélnek, ezért Thetisz megemlíti az istenek lázadását Zeusz ellen, amikor Thetisz a főisten érdekében segítségül hívta Briareuszt, a százkarút.

Thetiszről bővebben olvashatsz A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története című posztban.

Miután Homérosz az előzményeket nem fejti ki bővebben, ellenben maga a sztori elég izgalmas, gondoltam megér egy posztot.

Következzék tehát a százkarú és ötvenfejű hekatonkheirek története. Készüljetek, lesznek érdekes dolgok: tengerbe dobott hímvesszőtől, Aphrodité születésén át, a vércseppekből életre kelő Fúriákig!

Nézzük.

Ahhoz, hogy megértsük Briareusz történetét kissé vissza kell nyúlnunk a görög mitológiában. A százkarú Briareusz ugyanis Uranosznak és Gaiának, vagyis az ég és a föld istenének fia, két testvérével, Kottosszal és Gügésszel együtt.

Hármukat (Briareusz, Kottosz és Gügész) szokás összefoglalóan hekatonheireknek, azaz szárkarúaknak, vagy százkezűeknek is nevezni (hekaton= száz, kheir=kar)

A százkezűek a Titánok és a Küklopszok testvérei, százkarú, ötvenfejű szörnyek, akiket apjuk, Uranosz annyira csúnyának talált, hogy a Tartaroszba dobta őket, a Küklopszokkal együtt. A történet egy másik olvasatában azonban Uranosznak nem feltétlenül a kinézetükkel, sokkal inkább erejükkel és nagyságukkal volt baja, vagyis féltette tőlük a hatalmát, ezért kerültek a Tartaroszba.

A Tartarosz a halál utáni bűnhődés, az örökös kín helye, feneketlen mélység, ahova soha nem hatol be a napsugár. Hésziodosz szerint az égből ledobott bronz üllő kilenc napig zuhan, amíg eléri a földet, majd onnan további kilenc napig, amíg a Tartaroszba ér. Vagyis nem volt kellemes hely.

Elméletileg tehát sima megelőzésről van szó, Uranosz még azelőtt kivonja a forgalomból a túlságosan nagy erejű (és csúnya) Hekatonheireket, mielőtt azok esetleg veszélyeztethetnék hatalmát.

A probléma azonban ezzel nem lett elrendezve, ugyanos bár Uranosz megszabadult lehetséges vetélytársaitól, de szembekerült a feleségével, Gaiával.

Gaia ugyanis kezdi elunni, hogy Uranosz folyton teherbe ejti, de a megszületett gyermekeit (a három küklopszot és a három százkarút) aztán a Tartaroszba dobja.

Nem tudni milyen megfontolás alapján, de Gaia arra jut, hogy férje bizonyára jobb belátásra fog térni, ha megfosztja a férfiasságától, azaz kasztrálja…

Gaia megosztja ezt a nagyszerű ötletét fiaival, a Titánokkal is. Emlékezzünk rá, a Titánok, a Küklopszok és a Hekatonheirek testvérei. Közülük azonban akkoriban csak a Titánok voltak szabadok, a Százkarúak és a Küklopszok a Tartarosz mélyén ücsörögtek.

A Titánokról, pontosabban Titánokról és Titaniszokról, merthogy lányok is vannak közöttük, annyit kell tudni, hogy őket szokás az istenek második nemzedékének nevezni. Az első nemzedék ugye Uranosz és Gaia.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3

A trójai háború kirobbanásának oka, Erisz aranyalmájának története

Szerző:

Azt mindenki tudja, hogy Homérosz az Iliászban a trójai háborúnak csak egy töredékét – egész pontosan 59 nap történését a 10 éves háborúból – meséli el, de mi volt az ok, indok, vagy ürügy, ami miatt az egyesített görög sereg egyáltalán nekiesett Trójának? Már persze mitológiai szempontból.

Nos, minden egy almával kezdődött, mégpedig Erisz aranyalmájával. Ezt a történetet fogjuk most körbejárni egy kicsit.

Tudjuk, hogy Zeusz, a görög főisten meglehetősen jó étvággyal rendelkezett, ha nőkről volt szó, hódításai és szeretői száma szinte végtelen.

Egy alkalommal beleszeretett Thetisz istennőbe, a tengeri nimfába.

Thetisz az „Tengeri öregnek” is nevezett tengeristen Néreusz egyik lánya volt. Néreusznak és feleségének, Dórisznak összesen ötven lánya született, őket nevezzük összefoglalóan néreiszeknek.

A néreiszek kékszemű, feltűnő szépségű hölgyek, akik ezüstös barlangokban laknak a tenger mélyén és tánccal, zenével szórakoztatják a többi istent. A mitológia szerint kedves, segítőkész istennők, akik Poszeidónt is gyakran elkísérik útjaira.

Az 50 néreisz (vagy néreida) neve nem minden ókori görög szerzőnél azonos, illetve vannak olyan néreiszek, mint pl. Dióné, akik a görög mitológiában többször, többféle alakban, de ugyanazzal a névvel fordulnak elő. Az 50 hölgyből tulajdonképpen csak kettő érdemel komolyabb figyelmet: Amphitrité, aki Poszeidónnak, a tengeri főistennek lett a felesége, és Thetisz, aki Akhilleusz anyja lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre, most még csak ott tartunk, hogy Zeusz szemet vetett a csinos tengeri nimfára, Thetiszre. Sőt, nem csak szemet vet rá, hanem még feleségül is akarja venni.

Ekkor jön azonban a fordulat, ugyanis Prométheusz azt jósolja Thetisznek, hogy egy hőst fog szülni, aki nagyobb lesz, mint az apja. A jóslat természetesen Zeusz fülébe is eljut, nem is tetszik neki, hiszen ő is úgy került hatalomra, hogy legyőzte a saját apját, Kronoszt.

Zeusz tehát eláll attól, hogy feleségül vegye Thetiszt, de maga a jóslat és ezzel együtt a probléma még mindig fennáll. Bárkihez is adják Thetiszt, olyan fiút fog szülni, akkor többre viszi, mint az apja.

Célszerű tehát keresni egy olyan férjet Thetisznek, aki nem tud különösebb hőstetteket felmutatni, vagyis nem lesz probléma, ha a fia nála hatalmasabb lesz. Vagyis egy lúzert.

A halandó Péleusz pedig tökéletesen megfelelt ennek a feltételnek. Az ő történetét most nem fejtjük ki bővebben, elégedjetek meg annyival, hogy élete során általában a rövidebbet húzta: előbb testvérgyilkosság miatt kellett menekülnie, később véletlenül az apósát öli meg, első felesége pedig öngyilkos lesz. Nem egy szerencsés figura.

Zeusz szerint azonban pont megfelel Thetisz férjének. Na persze Thetiszt erről senki sem kérdezte.

A posztnak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Oldalak: 1 2 3