Első nap
Az első nap még nem novellákkal kezdődik, hanem Boccaccio gyakorlatilag tovább folytatja az Elöljáró beszédet. Elmondja, hogy hogyan és miért találkozott az a hét hölgy és három ifjú, akik majd 10 napon keresztül novellákat fognak mesélni egymásnak. Vagyis itt ismerjük meg a kerettörténetet.
Boccaccio az 1348-as nagy firenzei pestisjárvány leírásával folytatja.
Jegyezzük meg, hogy ez a leírás a világirodalom egyik legpontosabb és legmegrázóbb pestis leírása, ami ráadásul teljesen hitelesnek tekinthető, hiszen Boccaccio szemtanú volt.
1348-ban kitört a pestis Firenzében. Az emberek addig még soha nem találkoztak ennyire gyors lefolyású, ennyire agresszív és ilyen nagy halálozási aránnyal járó járvánnyal. Úgy tűnik, semmilyen orvosi rendelet, semmilyen gyógyszer, vagy gyógyfű, semmilyen ima nem segít a betegség megfékezésében.
A firenzeiek eltérően és szélsőségesen reagálnak a járványra:
- Van, aki szerint az élet minden területén való teljes önmegtartóztatás a gyógyír.
- Mások ezzel szemben éppen a totális kicsapongásban, az éjjel-nappali mulatásban keresnek menedéket, jelentősen fellendítve a firenzei kocsmák és bordélyházak forgalmát.
- A két szélsőség között vannak, akik megpróbálnak úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, próbálják tovább élni a hétköznapjaikat.
Egyik megoldás sem vezet eredményre, a járvány tovább tombol, és válogatás nélkül gyilkolja az embereket.
A firenzeiek hamarosan rájönnek, úgy kerülhetik el legnagyobb biztonsággal a pestist, ha egyáltalán nem érintkeznek olyannal, aki már megbetegedett benne, de még a ruhájához, vagy használati tárgyaihoz sem érnek. Azután sem, hogy az illető már meghalt.
Ez az eljárás – bár kétségtelenül többé-kevésbé hatékonynak bizonyul – azonban újabb súlyos eseményekhez vezet. Az emberek ugyanis rettegnek egymástól, és azonnal magukra hagyják azokat, akiken a pestis tünetei mutatkoznak.
Nem csak az orvosok és az ápolók, hanem a családtagok is. Anya nem foglalkozik a gyermekével, fivér a nővérével. Sőt, sokszor kiteszik az utcára a pestises betegeket.
Idővel a halottak már olyan tömegben vannak jelen az utcákon, hogy nem tudják időben eltemetni őket. Ez persze tovább rontja a helyzetet, hiszen a város tele van rothadó, pestises hullával.
Aki csak teheti, elmenekül a városból, a gazdagok vidéki birtokaikra költöznek, tovább terjesztve a járványt.
Ilyen körülmények között, egy keddi reggelen találkozik 7 ifjú hölgy a firenzei Santa Maria Novella székesegyházban. A hölgyek 18-28 év közöttiek és rokoni-barátnői viszonyban vannak, mindegyik szép, okos és nemesi származású.
Megtudjuk a hölgyek neveit is, pontosabban csak a Boccaccio által adott kitalált keresztneveket. Boccaccio szerint ugyanis a hölgyek mind valós személyek, de nem akarja elárulni az eredeti nevüket.
- Pampinea (ő a legidősebb)
- Fiammetta
- Filoména
- Emilia
- Lauretta
- Neifile
- Elise
Pampinea viszi a szót, elmondja, hogy milyen súlyos a helyzet a városban. Aki nem menekült még el, az vagy haldoklik, vagy dorbézolással tölti az idejét.
Pampinea az ajánlja a barátnőinek, hogy ők is meneküljenek el Firenzéből, menjenek valamelyikük vidéki birtokára, ahol talán nagyobb biztonságban lesznek, és könnyed szórakozásokkal üssék el az időt.
A többi lány egyetért Pampineával, de felmerül egy probléma: 7 nő egyedül nem utazhat csak úgy vidékre, szükségük van férfiak védelmére. De honnan kerítsenek a járvány sújtotta Firenzében olyan férfiakat, akikben megbízhatnak, és akik el is kísérik őket?
Ekkor lép be a templomba 3 fiatalember:
- Pamfilo
- Filostrato
- Dioneo
A hölgyek közül néhányan rokonságban állnak a három ifjúval, akiknek szerelmei is a lányok között vannak.
A probléma ezzel megoldódott, az ifjak szívesen csatlakoznak a hölgyekhez. Megbeszélik, hogy másnap – szerdán – kora reggel indulnak egy Firenzétől két mérföldre lévő birtokra. Addig is előre küldenek néhány cselédlányt és inast.
Másnap a társaság meg is érkezik a birtokra. Pampinea azt javasolja, hogy a szórakozásban és pihenésben is tartsanak rendet: válasszanak maguk közül egy királynőt (vagy királyt), aki egy napig uralkodni fog a többiek felett, akiknek minden parancsát és ötletét végre kell hajtaniuk. A nap végén az éppen soros uralkodó kiválasztja a másnapi királynőt, vagy királyt.
Az ötlet tetszik, első napra egyhangúlag Pampineát választják meg, akinek babérkoszorú is kerül a fejére, jelezve, hogy ő az aznapi királynő. Pampinea először kiosztja a cselédeknek és az inasoknak a feladatokat, majd délután háromig – az ebédig – mindenkit elbocsát.
Ebéd után a társaság lepihen, majd sétára indulnak. Séta közben megpihennek egy kis réten, ahol Pampinea királynő azt javasolja, hogy meséljenek történeteket egymásnak, pontosabban mindenki meséljen egy történetet, aminek a tárgyát szabadon választhatja meg.
Az ötlet tetszik a többieknek, a mesélést Pamfilo kezdi.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!