Giovanni Boccaccio – Dekameron – Első nap – Olvasónapló

Első nap hatodik novella

Mesélő A novella
Emilia főbb szereplői helyszíne
Az eretneküldöző, kapzsi barát
A gazdag ember
Firenze

Élt Firenzében egy Szent Benedek rendi barát, akinek az eretneküldözés volt a feladata. A kapzsi barát leginkább olyanokat vádolt meg eretnekséggel, akikről tudta, hogy gazdagok és valószínűleg meg fogják vesztegetni, hogy ne ítéljék máglyahalálra őket.

Egy alkalommal a barát fülébe jutott, hogy egy gazdag, de némileg butácska firenzei polgár borozás közben azt találta mondani, hogy az éppen fogyasztott bor olyan finom, hogy azt még Krisztus is meginná.

A kapzsi barátnak több se kellett, rögtön eljárás alá fogja a gazdag polgárt és megvádolja azzal, hogy Krisztust iszákos, habzsoló embernek állította be.

A gazdag polgár persze megijed és – közvetítőkön keresztül – megvesztegeti a barátot. Így a máglyahalál helyett enyhébb büntetést kap:

  • Fekete alapon sárga keresztet kell hordania.
  • Reggelente misét kell hallgatnia.
  • Minden délben, ebédidőben meg kell jelennie a barát előtt.

A gazdag polgár így is tesz. Egyik reggel a misén egy érdekes mondatot hall.

Százszorosan kaptok vissza mindent, és bírni fogjátok az örök életet.”

Amikor aznap délben az ebédnél megjelenik a barát előtt, a barát megkérdezi tőle, hogy nem hallott-e a misén valami olyat, amit nem értett, és ami magyarázatra szorulna.

A gazdag polgár azt válaszolja, hogy csak olyan dolgot hallott, ami inkább szánakozást ébresztett benne a barátok iránt. A barát tudakolja, hogy mi lenne ez a gondolat.

A gazdag polgár pedig kifejti, hogy az elmúlt napokban, amikor ebédnél meg kellett jelennie a barátnál, akkor megfigyelte, hogy a barátok ebéd után mindig levest osztanak a szegényeknek. De azt is észrevette, hogy a barátok azt a levest osztják ki, ami nekik már nem kell, amit nem tudnak megenni.

Tehát, ha igaz, hogy mindenki mindent százszorosan kap vissza, akkor bizony a barátok a másvilágon annyi – értéktelen – levest fognak visszakapni, hogy bele is fulladnak.

„az inkvizítor igen megmérgesedett, mivel megérezte, hogy a mondás az ő képmutató levesosztogatására célzott; és ha nem lett volna már az előbbi eljárás miatt is sok kellemetlensége, újabb eljárást akasztott volna ennek a nyakába ama csúfondáros mondása miatt, mellyel beléje és a többi semmirekellőbe belecsípett: és bosszúságában parancsolta neki, hogy felőle cselekedje azt, amit akar és többé ne kerüljön a szeme elé.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..