Giovanni Boccaccio – Dekameron – Első nap – Olvasónapló

Első nap negyedik novella

Mesélő A novella
Dioneo főbb szereplői helyszíne
Egy fiatal barát
Az apátúr
Lunigiana

Lunigiana (a mai Toszkánában) területén volt egy kolostor, amiben a Szent Benedek rend tagjai éltek. A rend egy fiatal tagja éppen a kolostor körül mezőkön sétált, amikor észrevett egy fiatal, csinos hajadont, valamelyik parasztnak a lányát.

A fiatalok beszédbe elegyedtek egymással, aminek az lett a vége, hogy az ifjú barát becsempészte a lányt a kolostori cellájába és hát… szerették egymást…

Természetesen ilyesmi szigorúan tilos volt a szüzességi fogadalmat tett rend tagjainak.

A kolostor vezetője, az apátúr, azonban észrevette, hogy mi történik a fiatal barát cellájában, kileste őket az ajtórésen keresztül.

Az apát először arra gondolt, hogy rögtön rájuk nyitja az ajtót és felelősségre vonja a fiatalokat, később viszont úgy döntött, hogy megvárja, amíg végeznek és utána bünteti meg a barátot.

Közben azonban a cellában a barát észrevette, hogy az apát leskelődik és rögtön rájött, hogy ebből komoly baja lehet.

Amikor végeztek a lánnyal, azt mondta neki, hogy maradjon a cellába, amíg az ifjú megnézi, hogyan tudná kicsempészni őt a kolostorból.

Az ifjú barát ezután az apát cellájába ment, ahol engedélyt kért a kolostor elhagyására, mert előz nap nem hordatta be az összes tűzifát, ezt szeretné most elintézni.

Az apát persze nem tudta, hogy a fiú észrevette, ahogy kileste őket. Átvette a barát cellájának a kulcsát, majd mélyen elgondolkozott:

  • Hívja-e a kolostor többi lakóját, együtt nyissák ki a cellát és mindenki szeme láttára szégyenítsék meg a lányt, később pedig a barátot. Ez lenne a bölcs és jámbor megoldás
  • Ekkor azonban az jutott eszébe, hogy hátha a lány valami tehetős ember lánya, akit nem lenne jó megszégyeníteni, ezért úgy döntött, hogy személyesen ellenőrzi a hölgy kilétét.

Amikor belépett a cellába, a lány persze teljesen kétségbe esett, hiszen az erkölcsös, nagyhatalmú apáttal állt szemben. Kiderült azonban, hogy az apát úr nem olyan erkölcsös, és a lány – rövid rábeszélés után – hajlandó volt az apát úr kedvére (is) tenni.

Ezt meg persze az ifjú barát figyelte ki az ajtórésen keresztül.

Ezután az apátúr visszavonult a saját cellájába és várta a barát érkezését. Feltett szándéka volt, hogy leszidja a barátot és börtönbe záratja, de nem azért, mert a fiú erkölcstelenül viselkedett, hanem azért, hogy a lány egyedül az övé lehessen.

A barát meg is érkezik, az apát leteremti és börtönnel fenyegeti. Az ifjú barát azonban ügyes választ ad.

„- Uram, én még nem vagyok oly rég ideje szent Benedek rendjében, hogy minden szokását megtanulhattam volna, te pedig még nem mutattad meg nekem, hogy a barátoknak kötelességök a nőszemélyeket éppúgy magokra venniök, miként a böjtöket és virrasztásokat; mostan azonban, hogy immár megmutattad, hahogy bocsánatot adsz nekem, ez egyszer, ígérem neked, hogy ebben soha többé nem vétkezem, hanem inkább mindig akképpen fogom végezni, ahogyan tőled láttam.”

A barát válaszából az apát rájön, hogy csapdába esett, vagyis a fiú éppen úgy kileste őket, mint ahogy ő tette korábban.

Így az egyetlen lehetséges megoldást választja.

„Megbocsájtott hát neki, és lelkére kötötte, hogy egy kukkot se szóljon arról, amit látott: annak utána pedig észrevétlenül kibocsátották a leányzót és utóbb bizonyára több ízben is beeresztették.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..