Giovanni Boccaccio – Dekameron – Első nap – Olvasónapló

Első nap harmadik novella

Mesélő A novella
Filoména főbb szereplői helyszíne
Szaladin szultán
Melkizedek, a zsidó uzsorás
Babilónia

Szaladin szultán a szaracénokkal és a keresztesekkel folytatott háborúk során kimerítette kincstárát, ezért sürgősen pénzre van szüksége.

Eszébe jut, hogy Alexandriában él egy Melkizedek nevű zsidó uzsorás, akinek rengeteg pénze van, de híresen fösvény, aligha kölcsönözne a szultánnak.

Szaladin ezért úgy dönt, hogy magához hívatja Melkizedeket és talál valamilyen ürügyet, hogy erőszakkal vehesse el tőle a vagyonát.

Melkizedek meg is jelenik a szultán előtt, Szaladin pedig egy kérdést tesz fel neki.

„- Derék ember, sokaktól hallottam már, hogy igen bölcs ember vagy, s fölöttébb világosan ítélsz Istennek dolgaiban; annak okáért igen kívánnám megtudni tőled, vajon a három Törvény közül melyiket tartod az igaznak: a zsidót-e vagy a szaracént, avagy a keresztényt.”

Melkizedek egy pillanat alatt átlátja a kérdés veszélyességét, és hogy nem tud olyan választ adni, ami helyes lenne. Akármelyik vallást nevezi is meg a legigazabb vallásnak, a válasz nem fog megfelelni Szaladinnak, aki ezt ürügyként fogja felhasználni, bármit is akar a zsidótól.

Melkizedeknek tehát valamilyen ravasz, kitérő választ kell adnia, ha életben – és gazdagon – akar maradni. Melkizedek ezért egy történettel válaszol a kérdésre.

Élt valaha egy nagyon gazdag ember, akinek a kincstárában a rengeteg drágaság között volt egy igen szép gyűrű. A gazdag ember nagyon szerette ezt a gyűrűt, és azt akarta, hogy mindig a családja birtokában maradjon.

Ezért úgy rendelkezett, hogy halála után az a fiú örökölje a vagyonát, akire ezt a gyűrűt hagyja, és a többi családtag köteles a gyűrű tulajdonosát családfőként tisztelni.

A gyűrű így szállt generációkon át apáról a kedvenc fiúra és mindenki tiszteletben tartotta a hagyományt. Egészen addig, míg egyszer volt egy olyan apa, aki egyformán szerette mind a három fiát és nem tudta eldönteni, hogy melyikre hagyja a gyűrűt – és ezzel a családi vagyont.

A fiúk persze tudták, hogy az apjuk szereti őket és külön-külön próbálták rávenni a családfőt, hogy rájuk hagyja a gyűrűt, ne a testvéreikre.

Az apa azonban nem tudott dönteni, ezért azt találta ki, hogy egy ékszerésszel két másolatot készítetett a gyűrűről. A másolatok olyan jól sikerültek, hogy gyakorlatilag nem lehetett őket megkülönbözetni sem egymástól, sem az eredetitől.

Az apa pedig mindhárom fiának adott egy gyűrűt, anélkül, hogy megmondta volna, hogy három gyűrű van. Tehát minden fiú azt hitte, hogy övé a családfői cím és a vagyon.

Amikor az apa meghalt, mindhárom fiú jelentkezett a vagyonért, felmutatva a gyűrűt. Nagy volt a meglepetés, de hiába vizsgálgatták a gyűrűt, nem tudták eldönteni, hogy melyik az eredeti.

Melkizedek szerint így van ez a három vallással is, nem lehet megmondani, hogy melyik a legigazabb.

Szaladinnak persze megtetszik a zsidó furfangos válasza és bevallja, hogy erőszakkal akarta elvenni a vagyonát, mert pénzre van szüksége.

Melkizedek pedig a Szultán rendelkezésére bocsátja – vagyis meghitelezi – a szükséges összeget, amit lejáratkor Szaladin becsületesen vissza is fizet.

„[…]ezenfelül pedig elhalmozta pompás ajándékokkal és minden időkben barátjaként tartotta környezetében, kiváltságos nagy tisztességben.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .