Első nap hatodik novella
| Mesélő | A novella | |
| Emilia | főbb szereplői | helyszíne |
| Az eretneküldöző, kapzsi barát A gazdag ember |
Firenze | |
Élt Firenzében egy Szent Benedek rendi barát, akinek az eretneküldözés volt a feladata. A kapzsi barát leginkább olyanokat vádolt meg eretnekséggel, akikről tudta, hogy gazdagok és valószínűleg meg fogják vesztegetni, hogy ne ítéljék máglyahalálra őket.
Egy alkalommal a barát fülébe jutott, hogy egy gazdag, de némileg butácska firenzei polgár borozás közben azt találta mondani, hogy az éppen fogyasztott bor olyan finom, hogy azt még Krisztus is meginná.
A kapzsi barátnak több se kellett, rögtön eljárás alá fogja a gazdag polgárt és megvádolja azzal, hogy Krisztust iszákos, habzsoló embernek állította be.
A gazdag polgár persze megijed és – közvetítőkön keresztül – megvesztegeti a barátot. Így a máglyahalál helyett enyhébb büntetést kap:
- Fekete alapon sárga keresztet kell hordania.
- Reggelente misét kell hallgatnia.
- Minden délben, ebédidőben meg kell jelennie a barát előtt.
A gazdag polgár így is tesz. Egyik reggel a misén egy érdekes mondatot hall.
„Százszorosan kaptok vissza mindent, és bírni fogjátok az örök életet.”
Amikor aznap délben az ebédnél megjelenik a barát előtt, a barát megkérdezi tőle, hogy nem hallott-e a misén valami olyat, amit nem értett, és ami magyarázatra szorulna.
A gazdag polgár azt válaszolja, hogy csak olyan dolgot hallott, ami inkább szánakozást ébresztett benne a barátok iránt. A barát tudakolja, hogy mi lenne ez a gondolat.
A gazdag polgár pedig kifejti, hogy az elmúlt napokban, amikor ebédnél meg kellett jelennie a barátnál, akkor megfigyelte, hogy a barátok ebéd után mindig levest osztanak a szegényeknek. De azt is észrevette, hogy a barátok azt a levest osztják ki, ami nekik már nem kell, amit nem tudnak megenni.
Tehát, ha igaz, hogy mindenki mindent százszorosan kap vissza, akkor bizony a barátok a másvilágon annyi – értéktelen – levest fognak visszakapni, hogy bele is fulladnak.
„az inkvizítor igen megmérgesedett, mivel megérezte, hogy a mondás az ő képmutató levesosztogatására célzott; és ha nem lett volna már az előbbi eljárás miatt is sok kellemetlensége, újabb eljárást akasztott volna ennek a nyakába ama csúfondáros mondása miatt, mellyel beléje és a többi semmirekellőbe belecsípett: és bosszúságában parancsolta neki, hogy felőle cselekedje azt, amit akar és többé ne kerüljön a szeme elé.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!