Első nap hetedik novella
| Mesélő | A novella | |
| Filostrato | főbb szereplői | helyszíne |
| Cane della Scala Bergamino, a szónok Primasso Clugny apátja |
Verona | |
Élt Veronában egy Cane della Scala nevű gazdag úr, aki híres volt nagylelkűségéről és bőkezűségéről. Egy nap elhatározza, hogy hatalmas ünnepséget rendez, amire mindenféle mutatványosokat, artistákat, szónokokat meghívott.
Valamilyen okból azonban hirtelen meggondolja magát, és lefújja az ünnepséget, a művészeket pedig elbocsájtja.
Cane della Scala környezetében csak egyetlen meghívott maradt, egy Bergamino nevű híres szónok, aki úgy határozott, hogy nem megy el, mert hivatalosan se el nem bocsátották, se semmilyen ajándékot nem kapott.
Cane della Scalát pedig hirtelen valami érthetetlen fösvénység támadta meg, bár tud Bergaminóról, mégis úgy határoz, hogy nem ad neki semmit.
Bergamino azonban makacsul kitart, pedig már alig van pénze, a szálláshelyén már díszes és drága öltözékeivel fizet.
Egy nap aztán Bergamino megáll Cane della Scala előtt, aki éppen ebédel. Cane úgy tesz, mintha nem tudná, mi baja Bergaminónak.
„- Bergamino, mi bajod? Olyan búbánatos ábrázattal állsz itten! Inkább mesélj valamit.”
Bergamino pedig elmesél egy történetet.
Élt Párizsban egy Primasso nevű híres tudós és szónok, aki éppen nagy szegénységben és nyomorban tengődött. Ekkor hall a Clugny-i apátról, aki híres bőkezűségéről és nagyvonalságáról, és hogy soha senkitől semmit sem tagad meg, ha az illető éppen akkor kér valamit, amikor az apát ebédel.
Primasso elhatározza, hogy elmegy az apáthoz. Kora reggel kell indulnia, ha azt akarja, hogy éppen ebédkor érjen az apáthoz, mert az apát birtoka hat mérföldre van Párizstól.
Primasso ezért magával visz három vekni kenyeret, ha esetleg út közben megéhezne.
Szerencsés módon éppen ebédre ér oda az apát házához, a többi vendéggel együtt asztalhoz is ültetik. Primasso pont az ajtóval szemben ül, ahol az apát be fog lépni. Az apátnál pedig az a szokás, hogy semmilyen ételt nem tesznek az asztalra addig, amíg az apát le nem ül.
Az apát be is lép az ebédlőbe, és első pillantása a rongyos, piszkos Primassóra esik. Az apát hirtelen visszafordul, bezáratja az ebédlőajtót és kérdezi az embereitől, hogy ki az a rongyos csavargó az asztalnál. Senki sem tudja a választ.
Primasso közben már nagyon éhes, úgy van vele, hogyha nem hozzák az ebédet, akkor eszi azt, amit maga hozott. Előhúzza az első kenyeret és elkezdi majszolni.
Az apátot – aki egyébként híresen bőkezű – valami érthetetlen fösvénység szállta meg. Nem akar egy asztalhoz ülni a csavargóval és megvendégelni őt. Nem lép be az ebédlőbe, de mindig kérdezi a szolgáktól, hogy ott van-e még a csavargó.
Az emberei pedig mindig jelentik, hogy igen, még mindig ott ül, most éppen a második kenyeret eszi, majd a harmadikat, amiket minden bizonnyal magával hozott.
„Hát csak egye a magáét, ha van neki, mivelhogy a miénkbe már ma nem vásik foga.”
Ezt gondolja az apát, de hirtelen el is szégyelli magát.
„Miféle különös új dolog jutott ma az eszembe? Miféle fösvénység? Miféle gyalázatosság? És miért? Én már hosszú évek óta mindenkinek adtam ennie, aki kért, […] de soha még olyan gondolat eszembe nem ötlött, amilyen ma ötlött eszembe emez ember miatt: bizonyos, hogy nem lehet holmi hitvány ember, ki miatt így rám jött a fösvénység: bizonyára valami kiváló ember ez, kit én csavargónak néztem, olyannyira, hogy visszariadt a lelkem megvendégelni őt.”
Az apát tehát megkérdezi Primasso nevét, akiről persze kiderül, hogy ő a híres tudós és költő, aki éppen azért érkezett, hogy lássa az apát híres bőkezűségét.
Az apát persze még jobban elszégyelli magát gazdagon megvendégeli Primassót, drága ruhákkal és lovakkal ajándékozza meg.
Cane della Scala pontosan megérti, hogy Bergamino mit akart tudtára adni a történettel.
„- Bergamino, alaposan értésemre adtad ínségedet, jelességedet és az én fösvénységemet, valamint hogy mit kívánsz tőlem: és valóban soha úgy, mint most temiattad, nem lett még úrrá rajtam a fösvénység; de bizony én kiverem azt magamból ama bottal, amelyet te magad megismertettél velem.
És parancsolta, hogy kifizessék Bergamino fogadósát, s minekutána bőkezűen megajándékozta őt egyik öltözetével, ellátta pénzzel és paripával, s tetszésére bízta ez alkalommal, vajon továbbindul-e avagy ott marad.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!