A bejegyzéshez kapcsolódó, ajánlott posztok:
| Nadály | Eredetileg vérszívó vízi féreg, átvitt értelemben így hívják a másokon élősködő embert „A munkások méregdrágák, Nagy Gergely uram pedig valóságos nadály, ért a szipolyozáshoz.” (11. fejezet) |
| Násfa | Női aranyékszer „Az üst telided-tele volt aranypénzekkel, drágaságokkal; csattok, gyűrűk, násfák, gyémántok, gyöngyök és smaragdok csillogtak bent vakító pompában.” (9. fejezet) |
| Nebuló | Diák, tanuló, gyerek „Ágy hátán ágy a szobákban, az ágyakban kettesével háltak a nebulók.” (1. fejezet) |
| Nyakorján | Zsiráf „Még akkor közönségesen »ránának« nevezték diákosan a békát, és azt akkor mindenki megértette; most már magyarul nevezik az egyes állatokat, de valljuk meg, senki sem érti. Mert vajon ki tudhatná, hogy a »sárhencser« = vadkan, a »nyakorján« = zsiráf, a »berki futár« = szarvas, és hogy a béka »másznok«?” (4. fejezet) |
| Nyerges | A szekér elé fogott lovak közül a bal oldali. A jobb oldali a rudas. „Játsszunk lovasdit! Én leszek a nyerges, te leszel a rudas!” (2. fejezet) |
| Opinió | Vélemény „Nagyságos uram! – kezdé Schmidt, s ünnepélyes csend állt be a teremben. – Meghallgattam az érdemes főurak őkegyelmeiknek opinióját a túlvilágról figyelmesen.” (7. fejezet) |
| Palatinus | Főnemes, főúr „Okos, tanult fiú, a professzorok nem győzik dicsérettel, s olyan írása van, hogy a szép gömbölyű betűit megcsodálják. Múltkor is vele másoltatták le a gratuláló iratot, amit a palatinus nevenapjára küldött a kollégium.” (5. fejezet) |
| Parola | A másik tenyerébe csapás üdvözlésként „Nosza, egy pár perc műve volt fölugrálni s parolát váltani a jövevénnyel.” (9. fejezet) |
| Patália | Veszekedés „Már korán reggel elkezdődött a háznál a rettenetes patália.” (1. fejezet) |
| Peroráció | Szónoki beszéd befejező része „Ezen az egy megjegyzésen kívül aztán meglehetős közömbösen hallgatta a hosszú lére eresztett perorációkat […]” (14. fejezet) |
| Piktor | Festő „Elől bolt volt egy szépen festett néhai sertéssel, melynek belső részei messzire piroslottak. Egy hajdani diák festette, azóta híres piktor lett valahol külső országokban.” (1. fejezet) |
| Plánum | Terv „A derék asszonyság pedig, akinek a szív megesett rajtuk, a plánumokat szőtte magában, mialatt a szekér csendesen beérte Debrecen ismerős házait, hogy ő bizony felneveli ezeket isten nevében” (2. fejezet) |
| Poronty | Kisgyerek „-Hej, Mátyás, Mátyás – rivallt rá a huszárra –, kergesse ki ezt a két porontyot innen!” (2. fejezet) |
| Prédikátum | Jelző – „Nem lehet lefesteni? Hüm! Persze, hogy nem lehet. Persze, persze – mondá elszomorodva -,embert lehet, de hogy el legyen fáradva, az a nehéz, az a lehetetlen… Akkor hát hagyjuk ezt prédikátumnak, hogy is hívnak csak, fiú? – Veres László. – Tehát legyen Fáradi Veres László, s eredj, fesd le ahelyett a fehér kutyáját, zöld mezőben.” (8. fejezet) A prédikátum tehát ebben az esetben a Veres László nevéhez csatolt nemesi jelző, a Fáradi. |
| Prémium | Itt jutalmat jelent „ […] maga Szilágyi uram is minden esztendőben prémiumot hímeztet a serdülő hajadon lányaival, hol Magdsukával, hol Esztikével avégből, hogy mikor a nagyerdőn pünkösd másodnapján engedélyezett verekedés vagyon a diákok között, azt a legvitézebb kapja jutalmul.” (3. fejezet) |
A szószedetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!