III. rész 4. fejezet: A pók a rózsák között
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Tímár Mihály Noémi Teréza mama Krisztyán Tódor |
1829 nyara | A Senki szigete |
Tímár másnap segít a két nőnek rózsaolajat sajtolni. Továbbra is sokkal nyugodtabban érzi magát a mindentől elzárt kis szigeten, mint minden gazdasággal ellátott „másik” életében.
A nap folyamán megjelenik Krisztyán Tódor is, mint kiderül megint nem a jó szándék hozta. Elmondja, hogy ő most egy trieszti hajókészítő gyárnál dolgozik, ahol az a dolga, hogy a hajók építéséhez szükséges fát beszerezze.
Azért jött, hogy Teréza mama adja el neki a dió- és gyümölcsfáit, amiket aztán Tódor kivágatna és elszállítatna. Teréza mama természetesen nem hajlandó megválni szeretett fáitól.
Erre Tódor megfenyegeti, hogy feljelenti őket, amiért csak bitorolják a szigetet. Ekkor lép közbe Tímár és előhúzza azt a két levelet, aminek úgy megörült, amikor Baján járt.
Tímár ugyanis hiába nem járt már három éve a szigeten, az itt lakókról nem felejtkezett el. Pénze és kapcsolatai segítségével Bécsben és Isztambulban is kijárta, hogy adják neki 90 évre bérbe a szigetet. Ezt el is érte, és a bérletet átíratta a két nő nevére. Ez van abban a két levélben.
Krisztyán Tódor tehát elvesztette az ütőkártyáját, már nem tudja mivel zsarolni Noémiéket. Kénytelen hát elkotródni a szigetről, de tekintetén látszik, hogy bosszút forral Tímár ellen.
Teréza mama és Noémi természetesen nagyon hálás Tímárnak, sőt, az olvasó azt is megtudja, amit már régóta sejtett:
„- Az, hogy én őt szeretem! – kiálta föl Noémi egész kitörő szenvedéllyel, s odaveté magát Mihály keblére, és átfonta nyakát karjaival.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatásoz!
Szia!
A nyolcadik fejezetben van egy hiba.
Azt írtad hárthagyott és gondoltam szólok.
Kedves Bence Dóró!
Köszönöm a jelzést, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagy segítség ez az oldal! 😉
Kedves Dobozi Bence!
Örülök neki! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf! Lenne egy olyan kérdésem, hogy mikor Tímár A Senki szigetén volt és elment a csónakja akkor hogy tudott vissza menni Komáromba?
Kedves Csabi!
A szigetre gyümölcskufárok, azaz kereskedők érkeznek, akik a szokásos éves csereüzletet akarják lebonyolítani a szigetlakókkal. Tímár velük kel át a Dunán. A túlparton megkér egy halász, aki jó pénzért elviszi őt a révig. A révcsárdában felfogad egy fuvarost, aki elviszi Levetincére, ahol birtoka van. Itt találkozik össze váratlanul Tímeával, aki a távollétében állhatatosan intézte az ügyeit.
Üdv:
Zsiráf
Nagyon sokat segített sőt a tanárom azt mondta h az olvasónaplóval semmire se megyek és jó lett minden és ötös lett a dogám.
Kedves Kíra!
Örülök neki! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Nekem amikor olvasom a fejezetek alá az van írva, hogy kattintsak még nincs vége, de amikor kattintok nem csinál semmit.Mit tegyek?
Kedves Sára!
Néha előfordul, ilyenkor frissíts rá az oldalra, és akkor már tudsz kattintani!
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Nekem az lenne a kérdésem hogy te hogyan tudnád megválaszolni azt a kérdést hogy jó ember-e Tímár Mihály?
Előre köszi a segítséget
Kedves Luca!
Hm, ez egy elég összetett és kicsit gonosz kérdés, mert tulajdonképpen az egész regény arról szól, hogy vajon jó ember-e Tímár?! Érveket lehet találni amellett is, hogy rossz (hiszen megcsalja a feleségét, hazudik neki, eltitkol előle dolgokat stb.), és amellett is, hogy jó. Összességében talán mégis inkább azt lehet mondani, hogy Tímár egy jó ember, különösen a regény végére válik azzá, amikor végre sikerül neki úgy dönteni, hogy lemond a vagyonáról és végleg a Senki szigetére költözik Noémihez. ez a katarzis, a megnyugvás számára, ezzel válik véglegesen jó emberré.
Üdv:
Zsiráf