Jókai Mór – Az arany ember – Harmadik rész – A senki szigete – Olvasónapló

III. rész 6. fejezet: Tropicus Capricorni

Főbb szereplők	Időpont	Helyszín
Tímár Mihály Krisztyán Tódor Timéa	1829	A Duna ártere A Senki szigete

Tímár átevez a Dunán, majd gyalog igyekszik megtenni a hosszú utat, amíg lakott területre ér. Közben folyamatosan a lelkiismeretével küzd, lelkében két ellentétes hang vitatkozik egymással:

• Az egyik azt mondja, hogy soha többé nem szabad visszatérnie a Senki szigetére, Noémihez. Már így is egy hazugságra építette az életét, nem szabad még egyet elkövetnie.
• A másik hang szerint miért lenne baj, ha a szigetet választaná és Noémi szerelmét. Végre talált valakit, aki önmagáért szereti, miért ne élhetne ezzel a lehetőséggel.

Ilyen ellentétes gondolatok dúlnak benne, amikor váratlanul két lövés hangzik a közelében, és egy golyó átfúrja a kalapját. Nyilvánvaló, hogy valaki a közeli kunyhóból rálőtt. Tímár haragosan, puskával a kezében ront be a kunyhóban, ahol Krisztyán Tódorra talál, ő volt a merénylő.

Tímár azonban nem úgy reagál, ahogy várnánk tőle, nem vesz elégtételt Tódoron.

„- Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos akartál lenni. Nem sikerült. Fordulj vissza. Te nem születtél rossz embernek: azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét, én mentelek. Neked szép tehetségeid vannak, amiket rosszul használsz. Csavargó, országcsaló vagy. Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen! Kezdj másikat. Akarod-e, hogy én számodra szerezzek valami olyan állomást, ahol tehetségeid által becsületesen megélhess? Nekem sok összeköttetésem van, tehetem azt. Kezet reá!”

Tódor elcsodálkozik ezen a hozzáálláson, eddig még soha, senki sem kezelte emberként, egész életében rá volt kényszerítve arra, hogy lopjon, csaljon, hazudjon. Most úgy tűnik, hogy valóban meg akar javulni, fordítani akar az életén és megragadja azt a lehetőséget, amit Tímár kínál neki.

Tímár azt találja ki, hogy Tódort új vállalkozása ügynöké teszi. Ugyanis éppen azon dolgozik, hogy a liszté őrölt magyar gabonát tengerjáró hajókon Brazíliába vitesse és az ottani piacon adja el. Az ehhez kapcsolódó feladatok ellátását ajánlja Tódornak, aki persze megörül a lehetőségnek és boldogan fogadja el, sőt azt kéri Tímártól, hogy „Atyám”-nak szólíthassa.

Hamarosan levelet is kap Tódortól, melyben az tudatja, hogy az áruval együtt hajóra szállt Brazília felé és még egyszer megköszöni Tímár segítségét.

Tímárnak azonban ismét megszólal a lelkiismerete:

„Gyilkos vagy! Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál, hanem hogy egy embertől megszabadultál!„

Vagyis Tímár azzal vádolja magát, hogy nem azért segített Tódornak, hogy az jó útja tudjon térni, nem a felebaráti szeretet vezérelte, hanem az, hogy Tódort minél messzebb tudja magától és Noémitől.

Tímár közben egy levelet is kap feleségétől, Timéától:

„Kedves uram!

Ön íróasztala fiókjában feledte a kulcsot. Nehogy nyugtalankodjék miatta, utána küldöm. Isten áldja önt!

Timéa”

Tímár megretten, amikor elolvassa a levelet. Ugyanis az íróasztalában tartotta azokat a kincseket, amiket Ali Csorbadzsi hagyatékából maradtak és túlságosan jellegzetesek voltak ahhoz, hogy el tudja adni őket. Ha Timéa kutatott az íróasztalában, akkor megtalálta és felismerte ezeket az ékszereket és most már mindent tud Tímárról. Tudja, hogy apja kincsei hozzá kerültek, hogy azok segítségével lett milliomos. Ha Timéa átnézte az asztalt, akkor Tímár lebukott. Ezt persze Tímár nem tudhatja biztosan, de a bizonytalanság még rosszabb.

Tímár úgy dönt, hogy minden mindegy alapon visszaküldi a kulcsot feleségének egy levél kíséretében, amiben megkéri Timéát, hogy a távollétében intézze ügyeit, ő pedig – kerül, amibe kerül – visszatér a Senki szigetére.

Figyeljük meg, hogy rövid időn belül hogyan fordult meg Tímár gondolkodása. Nem sokkal azelőtt még szilárd elhatározása volt, hogy soha nem tér vissza Noémihez, most pedig, amikor másik életének lelepleződése fenyeget, mégis a Senki szigetét választja.