III. rész 8. fejezet: A családi ékszer
| Főbb szereplők | Időpont | Helyszín |
|---|---|---|
| Tímár Mihály Timéa |
1829 ősze | Levetince Komárom |
Tímár tehát ismét átkel a Dunán és Levetinci birtokára megy. Út közben azon gondolkozik, hogy milyen történetet találjon ki, ami hihetővé teszi felesége és ismerősei számára a távol töltött hosszú időt. Tímár ugyanis öt hónapot töltött a szigeten.
Amikor megérkezi Levetinci kastélyába, meglepődve találja ott feleségét, Timéát. Az asszony elmondja neki, hogy amikor férje levelét az íróasztal kulccsal megkapta, amiben Tímár feleségére bízta ügyei intézést, akkor rögtön leutazott Levetincére és kézbe vette az ügyeket.
Tímár teljesen elámul, hiszen tudja, hogy Timéa korábban nem értett az üzlethez, a tárgyaláshoz, a könyveléshez. Az asszony azonban öt hónap alatt beletanult ezekbe, sőt, két idegen nyelvet is megtanult, hogy a külföldi szerződéseket is intézni tudja. Tímár brazíliai ötlete fényesen bevált, hatalmasat kaszált a búzán, most mindenki őt akarja utánozni.
Timéa pedig nemhogy csak példásan intézte férje hátrahagyott üzleteit, de volt mersze újabbakba vágni, kockáztatni és még többet nyerni.
Tímárt azonban furdalja az íróasztal és a kulcs ügye, továbbra sem tudja, hogy vajon Timéa mindent tud-e róla, vagy sem. Ezért újabb hazugságot talál ki.
Amikor hazatérnek komáromi házukba, Tímár előveszi az íróasztalból Ali Csorbadzsi maradék kincseit. Az ékszerek között van egy medál, amiben egy kép van, mely nagyon hasonlít Timéához, valószínűleg az anyját ábrázolja.
Tímár átadja Timéának a medált azzal, hogy az elmúlt hónapokban Törökországban járt, ahol egy kereskedőnél találta ezt a medált, és mivel a benne lévő kép nagyon hasonlít Timéához, gondolta megveszi neki.
Timéa nagyon megörül az ékszernek, mert valóban az édesanyját ábrázolja. Ebből kiderül Tímár számára, hogy felesége nem kutatott az asztalában, nem is talált semmit, Tímár titka tehát biztonságban van. Más kérdés, hogy Tímár ezzel csak még mélyebbre került, hiszen ismét hazudott feleségének.
– Vége a harmadik rész olvasónaplójának! –
Szia!
A nyolcadik fejezetben van egy hiba.
Azt írtad hárthagyott és gondoltam szólok.
Kedves Bence Dóró!
Köszönöm a jelzést, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Nagy segítség ez az oldal! 😉
Kedves Dobozi Bence!
Örülök neki! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf! Lenne egy olyan kérdésem, hogy mikor Tímár A Senki szigetén volt és elment a csónakja akkor hogy tudott vissza menni Komáromba?
Kedves Csabi!
A szigetre gyümölcskufárok, azaz kereskedők érkeznek, akik a szokásos éves csereüzletet akarják lebonyolítani a szigetlakókkal. Tímár velük kel át a Dunán. A túlparton megkér egy halász, aki jó pénzért elviszi őt a révig. A révcsárdában felfogad egy fuvarost, aki elviszi Levetincére, ahol birtoka van. Itt találkozik össze váratlanul Tímeával, aki a távollétében állhatatosan intézte az ügyeit.
Üdv:
Zsiráf
Nagyon sokat segített sőt a tanárom azt mondta h az olvasónaplóval semmire se megyek és jó lett minden és ötös lett a dogám.
Kedves Kíra!
Örülök neki! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Nekem amikor olvasom a fejezetek alá az van írva, hogy kattintsak még nincs vége, de amikor kattintok nem csinál semmit.Mit tegyek?
Kedves Sára!
Néha előfordul, ilyenkor frissíts rá az oldalra, és akkor már tudsz kattintani!
Üdv:
Zsiráf
Szia Zsiráf!
Nekem az lenne a kérdésem hogy te hogyan tudnád megválaszolni azt a kérdést hogy jó ember-e Tímár Mihály?
Előre köszi a segítséget
Kedves Luca!
Hm, ez egy elég összetett és kicsit gonosz kérdés, mert tulajdonképpen az egész regény arról szól, hogy vajon jó ember-e Tímár?! Érveket lehet találni amellett is, hogy rossz (hiszen megcsalja a feleségét, hazudik neki, eltitkol előle dolgokat stb.), és amellett is, hogy jó. Összességében talán mégis inkább azt lehet mondani, hogy Tímár egy jó ember, különösen a regény végére válik azzá, amikor végre sikerül neki úgy dönteni, hogy lemond a vagyonáról és végleg a Senki szigetére költözik Noémihez. ez a katarzis, a megnyugvás számára, ezzel válik véglegesen jó emberré.
Üdv:
Zsiráf