Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló

Harmadik felvonás 2. szín

Szereplők	Helyszín
Júlia Dajka	Capuleték kertje

A Capulet-ház gyümölcsös kertjében Júlia sétálgat, amikor érkezik a Dajka a kötélhágcsóval:

„JÚLIA                      Mi hír, daduska, mit hozol? A hágcsót?
Romeo küldi?

DAJKA                                              Azt hozom, a hágcsót.

A földre dobja

JÚLIA                           Ó, jaj, mi hír? Mért tördeled kezed?

DAJKA                         Ó, jaj nekünk. Meghalt, halott, halott.
Végünk, kisasszonykám, ez a mi végünk.
Ó, szörnyűség – nincs már, nem él, halott.”

Ezzel elindul a félreértések sorozata, mert Júlia azt hiszi, hogy Rómeó halt meg, eltart egy darabig, amíg kibogozza a Dajka dadogásából, hogy Tybalt halt meg és Rómeó ölte meg.

Júlia első reakciója természetes, Rómeót kezdi hibázatni, hiszen megölte egy családtagját:

„JÚLIA                          Ó, kígyószív rózsálló szín alatt!
Sárkány lakott-e ily dicső odúban?
Nyájas tyrannus! Angyali cudar!
Farkasfogó bárány! Hollók galambja!
Undokságoknak égi látszata!
Kész ellentéte annak, mit mutattál! –
Te kárhozott szent és tisztes gazember!
Ó, természet, mi dolgod a pokolban,
Hogy egy ily ördögi gonoszt a tiszta testnek
Gyorsan-múló mennyországába zártál? –
Kötöttek-e ily gyatra könyvet ily szép
Kötésbe? Ó, hogy élhet a csalárdság
E cifra kastélyban!”

Júlia csalódott gondolataira a Dajka csak ráerősít:

„DAJKA                                            Ne higgy nekik,
Mind hűtelen, mind hitszegő a férfi,
Mind kétszínű, álnok, gaz, semmiházi.”

A Dajka szavaira azonban Júlia észbe kap, számára a családi köteléknél fontosabb a szerelem, fontosabb a férje, akihez alig pár órája ment hozzá:

„JÚLIA                          Beszélhetek-e másképp az uramról?
Szegény uram, neved milyen nyelv áldja,
Ha háromórás asszonyod lehordja? –
De mért is ölted meg bátyám, te gaz?
Mert gaz bátyám megölte volna férjem.”

Vagyis Júlia rátapint a lényegre: nem ítélheti el a férjét Tybalt meggyilkolása miatt, hiszen, ha Rómeó nem öli meg Tybaltot, akkor Tybalt végzett volna Rómeóval.

Júliát sokkal jobban aggasztja, hogy a Dajka szavaiból az is kiderült, hogy Rómeót a tettéért száműzték Veronából.

Júlia teljesen kétségbe esik arra a gondolatra, hogy soha többet nem találkozhat a férjével:

„JÚLIA                          […] Vedd föl a hágcsót: ez is árva lett,
Elhagyta Romeo, mint engemet.
Kívánta, hogy ágyamhoz út legyen,
De mint leány halok meg, özvegyen.
Jöjj, hágcsó, jöjj, dadus, nászágyba vágyom,
Nem Romeo, Halál csókol ez ágyon.”

A Dajka is rájön, hogy komoly a baj, Júlia esetleg még tényleg öngyilkos lesz, ha nem találkozhat Rómeóval. És mivel a Dajka mégiscsak Júlia Dajkája, természetesen segít neki:

„DAJKA                       Menj a szobádba: Romeót hozom.
Ő megvigasztal, a helyét kitudtam.
Nem hallod? Itt lesz, még ma éjjel itt lesz.
Lőrinc barát tanyáján rejtezik.

JÚLIA                           Add neki gyűrűm, hisz szivem ura,
S kérd, jöjjön el a végső búcsura.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!