Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló

Második felvonás 2. szín

Szereplők Helyszín
Rómeó
Júlia
Dajka
A Capulet ház udvara
Erkély

Rómeó tehát bemászott Júliáék kertjébe, valójában maga sem tudja miért, egyszerűen csak nem tud elszakadni a lánytól, akibe első látásra beleszeretett, és aki családjának ősi ellenségének lánya.

A kertben odaoson Júlia erkélye alá és meglepetésére Júliát ott találja az erkélyen, aki persze nem veszi észre Rómeót.

Rómeó szerelmesen figyeli a lányt:

„Az ég két legtündöklőbb csillagának
Tán dolga volt s megkérték, hogy szemével
Csillogjon addig, míg ők visszatérnek.

[…]Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén,
Hogy az arcához érjek!”

Júlia pedig bánatosan sóhajtozik az erkélyen, ugyanaz foglalkoztatja, mint Rómeót: éppen abba a fiatalemberbe kellett beleszeretnie, aki a család ellensége. Ekkor hangzik el a híres, mindenki által ismert versszak:

„Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.”

Rómeó is hallja ezt, és azon töpreng, hogy megszólítsa-e a lányt. Júlia pedig folytatja monológját, végül arra jut, hogy ő akkor is – vagy annak ellenére is – szereti a fiút, hogy az egy Montague.

Erre már Rómeó sem tud tovább csendben maradni, felfedi kilétét, alaposan meglepve Júliát, aki eddig úgy tudta, hogy egyedül van a kertben.

Kissé rémülten fedezi fel, hogy éppen a szerelme ácsorog az erkély alatt, az, akinek az előbb vallott szerelmet úgy, hogy nem sejtette, hogy ott van.

Júlia azt kérdezi, hogy miért és hogyan jutott be Rómeó a kertbe, hiszen a fal magas. Rómeó pedig hősszerelmeshez méltóan válaszol:

Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által:
Kőgát sosem riasztja a szerelmet,
Mit megtehet, meri is a szerelmem,
Nem szeghetik utam rokonaid.”

Júlia tovább rémüldözik, hogyha megtalálják Rómeót a kertben, akkor megölik, de Rómeó megnyugtatja, hogy természetesen vállalja ezt a kockázatot.

Ezután a két fiatal kölcsönösen és hosszan szerelmet vall egymásnak – ez a híres erkélyjelenet.

Az idő azonban gyorsan telik és Júliát hamarosan szólítja a szobából a Dajka. Júlia beszalad a szobába, de pár pillanat múlva vissza is tér:

„JÚLIA                          Pár szót, szívem, aztán jó éjszakát.
Ha tisztesen szeretsz és célod az,
Hogy elvegyél, izend meg azt nekem
Azzal, kit elküldök hozzád ma reggel,
Hol és mikor tartjuk meg esküvőnket?
S én életem a lábadhoz rakom,
S követlek, én uram, akárhová.”

A Dajka azonban ismét, immár türelmetlenebbül szólítja Júliát, nem tudja elképzelni, hogy a lány miért szaladgál ki hajnalban az erkélyre. Júlia tehát ismét bemegy a szobába, Rómeó ezt hiszi, hogy végleg:

„ROMEO                      […] Futunk a kedveshez, mint kisdiák,
Ki könyveit vidáman sutba vágja,
S úgy válunk tőle, mint a kisdiák,
Ki szontyolodva ballag iskolába.”

Júlia azonban még egyszer utoljára kiszalad az erkélyre és még gyorsan megbeszélik Rómeóval, hogy másnap (tulajdonképpen aznap, hiszen már hajnalodik) reggel kilenckor fog küldeni valakit Rómeóhoz, akivel a fiú megüzenheti, hogy mikor és hol tartják majd az esküvőt.

Ezután Júlia végleg bemegy a szobájába, Rómeó pedig Lőrinc baráthoz indul, hogy tőle kérjen segítséget a titkos esküvő lebonyolításához.

„ROMEO        […] A szentatyához kell most elszaladnom,
Hogy gyámolítsa e boldog kalandom.”

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Zsiráf ! segítségedet kérném az alábbi kérdésben , sehol nem találom a választ Miről szól Mercucio Máb királynőről szóló monológja
    Előre is köszönöm a segítséget !

    Válasz
    • Kedves GERGŐ!

      Azt kell, hogy mondjam, hogy belenyúltál… Ez az irodalomtörténet és a Shakespeare-kutatás egyik nagy talánya… Igazából senki sem tudja, hogy miről szól, illetve, hogy Mercutio miért mondja el egyáltalán.
      Annyit lehet biztosan tudni, hogy Mab királynő Shakespeare-nél a tündérek királynője, megjelenik egyébként a Szentivánéji álomban is, és Mercutio saját bevallása szerint csak egy álmot mesél el:
      “Hisz álomról beszélek,
      Amit csupán a henye agyvelő szült
      És semmiből a képzelet koholt.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Kedves Zsiráf ! Újra a segítségedet kérném egy kérdésben Milyen ellentmondást tapasztalunk Capulet valamint Mercutio viselkedésében ?
    Előre is köszönöm

    Válasz
    • Kedves GERGŐ!

      Hm…Kicsit homályos nekem a kérdés…Nem biztos, hogy ilyesmire gondolsz, de Capulet viselkedése a darab során a kedélyes öregúr – szigorú és ellentmondást nem tűrő apa – gyászoló aggastyán vonalon változik, ha ezt lehet ellentmondásnak nevezni.
      Mercutio pedig a darab tréfamestere, aki vidám természetéhez képest mégis egy párbajban hal meg, ezt is lehet ellentmondásnak tekinteni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Szia zsiráf!
    azért írok mert nem tudok oldalakat átlépni megnézed mi baja lehet?
    ja és nagyon jó naplókat írsz már jó ideje tőled veszem

    Válasz
    • Kedves igen!

      Ha nem tudod léptetni, akkor frissítsd az oldalt, és menni fog. Néha, ha túl sokan kóboroltok az oldalon, akkor ez előfordul 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. Találtam egy apró hibát, a k helyett l van: Rómeónak mindenre szüksége van, csa>l< éppen Párisra nem,
    Köszi!

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .