Negyedik felvonás 1. szín
Szereplők | Helyszín |
Lőrinc barát – Ferences rendi barát Páris Júlia |
Lőrinc barát cellája |
Lőrinc barátnál éppen Páris van látogatóban, Lőrinc tőle értesül a csütörtöki esküvő tervéről:
„LŐRINC Csütörtökön, gróf? Az idő rövid.
PÁRIS Capulet, az apósom így akarja.
Én nem lassítom, amit ő siettet.
LŐRINC Ön azt se tudja, hogy a lány mit érez:
Rendellenes dolog ez, nem helyeslem.
PÁRIS Tybalt halálán sír-rí szakadatlan,
Alig beszéltem véle szerelemről.
A könny házában Vénusz nem mosolyg.
Hát atyja attól fél, hogy veszedelmes,
Ha a bánatnak adja így magát,
Bölcsen sietteti az esküvőnket,
Hogy megakassza könnyei özönjét,
Mely a magányban egyre csak dagad,
De elapad talán a társaságban.
Most tudja már, mért kell sietni így. –„
Lőrinc barát viszont pontosan tudja, hogy éppen késleltetni kéne az esküvőt, nem siettetni.
Érkezik Júlia, akit meglep Páris jelenléte, főleg, hogy a férfi mindenáron el akarja érni, hogy Júlia bevallja, szereti őt és örül az esküvőnek.
Júlia azonban nagyon higgadtan viselkedik, kétértelmű válaszokat ad, nem sérti meg ugyan Párist, de nem is mondja ki azt, amit a férfi annyira hallani szeretne.
Júlia végül Lőrinc baráthoz fordul, mondván, hogy gyónni szeretne neki. Ez jó indok arra, hogy Páris végre távozzon.
Júliáról pedig azonnal lehull a higgadtság álarca, mihelyt Páris távozik:
„JÚLIA Ó, zárd be az ajtót s mihelyt bezártad,
Jer, sírj velem: nincs ír, remény, segítség.
LŐRINC Ah, Júlia, ösmerém a keserved.
De túlhaladja az elmém határát:
Hallom, csütörtökön – és nincs halasztás –
A gróffal egybe kell majd kelni néked.”
Júlia most már teljesen kétségbe van esve, kijelenti, hogy ha a barát nem tud valami megoldást, akkor inkább öngyilkos lesz, de nem megy feleségül Párishoz.
Ne feledjük, Júlia már Rómeó felesége, vagyis van már egy házassága, ami a veronai törvények szerint attól még érvényes, hogy titokban kötötték. Júlia tehát vétene a veronai törvények ellen, ha még egyszer férjhez menne, és persze vétene az érzelmei ellen is, hiszen Rómeót szereti, nem Párist.
Lőrinc barát is látja, hogy Júlia eljutott az öngyilkosság határára. Egy veszélyes terv jut az eszébe, ami nagy bátorságot kíván Júliától, de segítségével megoldódna minden probléma, remélhetőleg.
Most jön jól, hogy a barát ismeri a gyógyfüveket, ugyanis azt ajánlja Júliának, hogy ad neki egy üvegcse italt, amit ha Júlia bevesz, akkor tetszhalotti állapotba kerül. Szíve leáll, teste hideg lesz, mintha meghalt volna.
Ez az állapot 42 óráig tart, ennyi idő alatt veronai szokás szerint megejtik a temetést is, vagyis Júlia a Capulet család kriptájába kerül. Addigra Lőrinc barát levelet küld a Mantovába száműzött Rómeónak, aki ott lesz a kriptában, mikor Júlia felébred és együtt Mantovába szökhetnek.
Júliának tetszik az ötlet, annál is inkább, mert nincs más lehetősége:
„LŐRINC Fogd s most eredj és légy erős, szerencsés
Tettedben: én egy szerzetest menesztek,
Hogy Mantovába vinné levelem.
JÚLIA Ó, adj erőt, sikert, te Szerelem.
Isten veled, atyám.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Kedves Zsiráf ! segítségedet kérném az alábbi kérdésben , sehol nem találom a választ Miről szól Mercucio Máb királynőről szóló monológja
Előre is köszönöm a segítséget !
Kedves GERGŐ!
Azt kell, hogy mondjam, hogy belenyúltál… Ez az irodalomtörténet és a Shakespeare-kutatás egyik nagy talánya… Igazából senki sem tudja, hogy miről szól, illetve, hogy Mercutio miért mondja el egyáltalán.
Annyit lehet biztosan tudni, hogy Mab királynő Shakespeare-nél a tündérek királynője, megjelenik egyébként a Szentivánéji álomban is, és Mercutio saját bevallása szerint csak egy álmot mesél el:
„Hisz álomról beszélek,
Amit csupán a henye agyvelő szült
És semmiből a képzelet koholt.”
Üdv:
Zsiráf
Nagyon szépen köszönöm !
Kedves Gergő!
Nagyon szívesen! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Kedves Zsiráf ! Újra a segítségedet kérném egy kérdésben Milyen ellentmondást tapasztalunk Capulet valamint Mercutio viselkedésében ?
Előre is köszönöm
Kedves GERGŐ!
Hm…Kicsit homályos nekem a kérdés…Nem biztos, hogy ilyesmire gondolsz, de Capulet viselkedése a darab során a kedélyes öregúr – szigorú és ellentmondást nem tűrő apa – gyászoló aggastyán vonalon változik, ha ezt lehet ellentmondásnak nevezni.
Mercutio pedig a darab tréfamestere, aki vidám természetéhez képest mégis egy párbajban hal meg, ezt is lehet ellentmondásnak tekinteni.
Üdv:
Zsiráf
Szia zsiráf!
azért írok mert nem tudok oldalakat átlépni megnézed mi baja lehet?
ja és nagyon jó naplókat írsz már jó ideje tőled veszem
Kedves igen!
Ha nem tudod léptetni, akkor frissítsd az oldalt, és menni fog. Néha, ha túl sokan kóboroltok az oldalon, akkor ez előfordul 🙂
Üdv:
Zsiráf
Találtam egy apró hibát, a k helyett l van: Rómeónak mindenre szüksége van, csa>l< éppen Párisra nem,
Köszi!
Kedves Robi!
Köszi, igazad van, hiba javítva! 🙂
Üdv:
Zsiráf
Szia zsiráf!!
Az a kérdésem lenne ez nem ide illik de a Rómeó és Júlia könyvnek a tulajdonságait le tudnád írni??
Előre is köszönöm!!
Mira
Kedves Mira!
Ne haragudj, de nem értem a kérdést…
Üdv:
Zsiráf