Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló

Első felvonás 2. szín

Szereplők Helyszín
Capulet
Páris – ifjú nemes, Escalus herceg rokona
Benvolio – A herceg rokona, Rómeó barátja
Rómeó
Egy szolga
Verona, egy utca

A 2. szín egy veronai utcán kezdődik, ahol Capulet és Páris, a herceg egyik rokona sétálnak. Éppen azt tárgyalják, hogy a herceg milyen büntetést fog kiszabni Capuletre és Montague-ra.

Páris azonban hamarosan rátér arra a témára, ami őt foglalkoztatja: szeretné megkérni Capulet lányának, Júliának a kezét, ehhez kéri az apa beleegyezését.

Capulet nem ad egyértelmű választ, arra hivatkozik, hogy Júlia fiatal még, alig 14 éves, jobb lenne, ha várnának még legalább két évet a lánykéréssel.

Páris viszont rámutat arra, hogy Júlia korában sok veronai lány már férjnél van, sőt gyermeket is szült.

Capuletnek azonban egyetlen gyermeke Júlia – vagyis az egyetlen örököse is –, természetes, hogy mindennél jobban szereti, semmit sem akar rákényszeríteni a lányára. Arra bíztatja Párist, hogy udvaroljon a lányának és ha Júlia önként Párist választja, akkor neki, az apának sem lesz ellenvetése.

Az udvarlásra pedig kiváló esély kínálkozik, hiszen aznap este Capuletéknél bál lesz, amire gyorsan meghívja Párist is.

Capuletnek pedig erről eszébe jut, hogy a többi vendégnek is el kell küldeni a meghívót, ezért a velük sétáló szolgának egy névsort ad át azzal az utasítással, hogy mindenkit keressen fel és hívjon meg estére.

Capulet és Páris elsétálnak, a szolga egyedül marad a feladattal. Ami, mint kiderül, nem is olyan könnyű neki, ugyanis a szolga nem tud olvasni, fogalma sincs, hogy milyen nevek állnak a papíron.

A szolga szerencséjére éppen arra sétál Benvolio és Rómeó, tőlük kér segítséget, anélkül, hogy tudná, a két nemesifjú a gazdája ellensége.

Rómeó pedig fel is olvassa neki a listát, a szolga pedig hálából őket s meghívja az esti bálra, bár szavaiból kiderül, hogy ő sem szívleli a Montague-kat:

Elmondom én néked, ha nem is kérdezel: az én gazdám az a híres-nevezetes, dúsgazdag Capulet, s ha kigyelmetek nem a Montague házból valók, kérem, jöjjenek el szintén, hajtsanak föl nálunk egy kupa bort.”

Vagyis a szolga éppen egy Montague-t és annak barátját hívja meg az estélyre, anélkül, hogy tudna róla.

A szolga távozása után Benvolio megjegyzi, hogy az estélyen biztosan ott lesz Róza is, Rómeó reménytelen, szüzességet fogadott szerelme – itt kerül elő először a lány neve – illetve még egy csomó más szép hölgy Veronából. Benvolio szerint nem is rossz ötlet, ha elmennek, hátha Rómeó talál egy olyan lányt a bálon, aki méltóbb a szerelmére.

Rómeó pedig beleegyezik, hogy elmenjenek, bár nem azért, hogy más szerelmet keressen, hanem, hogy Rózát legalább messziről csodálhassa.

Tudom, hogy tudjátok, de azért biztos, ami biztos, rögzítsük: Rómeó a Montague házhoz tartozik, míg Júlia a Capulet – család egyetlen gyermeke.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Shakespeare – Rómeó és Júlia – Olvasónapló” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Zsiráf ! segítségedet kérném az alábbi kérdésben , sehol nem találom a választ Miről szól Mercucio Máb királynőről szóló monológja
    Előre is köszönöm a segítséget !

    Válasz
    • Kedves GERGŐ!

      Azt kell, hogy mondjam, hogy belenyúltál… Ez az irodalomtörténet és a Shakespeare-kutatás egyik nagy talánya… Igazából senki sem tudja, hogy miről szól, illetve, hogy Mercutio miért mondja el egyáltalán.
      Annyit lehet biztosan tudni, hogy Mab királynő Shakespeare-nél a tündérek királynője, megjelenik egyébként a Szentivánéji álomban is, és Mercutio saját bevallása szerint csak egy álmot mesél el:
      „Hisz álomról beszélek,
      Amit csupán a henye agyvelő szült
      És semmiből a képzelet koholt.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  2. Kedves Zsiráf ! Újra a segítségedet kérném egy kérdésben Milyen ellentmondást tapasztalunk Capulet valamint Mercutio viselkedésében ?
    Előre is köszönöm

    Válasz
    • Kedves GERGŐ!

      Hm…Kicsit homályos nekem a kérdés…Nem biztos, hogy ilyesmire gondolsz, de Capulet viselkedése a darab során a kedélyes öregúr – szigorú és ellentmondást nem tűrő apa – gyászoló aggastyán vonalon változik, ha ezt lehet ellentmondásnak nevezni.
      Mercutio pedig a darab tréfamestere, aki vidám természetéhez képest mégis egy párbajban hal meg, ezt is lehet ellentmondásnak tekinteni.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Szia zsiráf!
    azért írok mert nem tudok oldalakat átlépni megnézed mi baja lehet?
    ja és nagyon jó naplókat írsz már jó ideje tőled veszem

    Válasz
    • Kedves igen!

      Ha nem tudod léptetni, akkor frissítsd az oldalt, és menni fog. Néha, ha túl sokan kóboroltok az oldalon, akkor ez előfordul 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. Találtam egy apró hibát, a k helyett l van: Rómeónak mindenre szüksége van, csa>l< éppen Párisra nem,
    Köszi!

    Válasz
  5. Szia zsiráf!!
    Az a kérdésem lenne ez nem ide illik de a Rómeó és Júlia könyvnek a tulajdonságait le tudnád írni??

    Előre is köszönöm!!
    Mira

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .