A Csongor és Tünde szereplői

Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művének szereplői betűrendben:

A Csongor és Tünde olvasónaplóját itt találjátok!

 

Balga

Beszélő név, a balgatag rövidítése. Csongor szolgája, a mű humoros figurája. Az emelkedett, eszményekre vágyó és azokért küzdeni akaró Csongorral szemben ő képviseli az egyszerű, hétköznapi, józan paraszti eszet.

Segítsége nélkül Csongor valószínűleg nem, vagy sokkal nehezebben boldogulna.

Az ő motivációja összetettebb és nehezebben megfejthető, mint Csongoré. Balga ugyanis az egyszerű, nem sok izgalmat tartogató paraszti létet cseréli fel Csongor szolgálásával + ráadásként reméli, hogy megtalálja szerelmét (menyasszonyát, feleségét) Ilmát is.

Eredeti neve Árki. Általában lézerpontos megfigyelései vannak, más kérdés, hogy Csongor a legritkább esetben hallgat rá.

Legfontosabb tulajdonsága az evéshez fűződő vonzalma: örökké éhes és szomjas, ennek megfelelően a legritkább esetben kap enni/inni.

Berreh Lásd ördögfiak
Csongor „Az ifjú hős”, a mű férfi főszereplője. Nem tündér, mint Tünde, és nem is „átmeneti” szereplő, azaz hol tündér, hol meg ember, mint Ilma, hanem egyértelműen földi ember.

Előéletéről, külsejéről tulajdonképpen semmit sem tudunk, a mű elején világkörüli bolyongásából, kiábrándultan tér meg szülei kertjébe, mert nem találta meg a boldogságot/szerelmet.

A dráma központi szereplője, akinek a szerelem és az azt megszemélyesítő Tünde utáni kutatásáról szól a darab.

Csongor ellentétpárjaként jelenik meg Balga, a paraszt/szolga, aki Csongorral szemben a hétköznapi, egyszerű embert és problémákat személyesíti meg.

Kitartó, szerelme után állhatatosan kutató figura, akinek ravaszságát is megismerhetjük, amikor átveri az ördögöket és megszerzi tőlük a palástot, a bocskort és az ostort.

Érdekesség, hogy eleinte Vörösmarty számára nem volt egyértelmű, hogy mi lesz főhőse neve: a kéziratokban több verzió is szerepel, eleinte csak mint „Divőr, tündérfi”, később Iboly, Igony, majd Kármány néven futott, ez változott végül a végleges Csongorra.

Dimitri Tulajdonképpen jelentéktelen mellékszereplő, csak egyszer jelenik meg, amikor Balga szilvapálinkát akar venni tőle.

Színpadi előadások alkalmával az alakját általában ki szokták hagyni, már az ősbemutatón sem szerepelt.

Igazából az sem teljesen világos, hogy miért is került be a darabba…

Duzzog Lásd ördögfiak
Fejedelem A Kalmárral és a Tudóssal együtt allegorikus alakok, akik egy-egy emberi életutat, életlehetőséget mutatnak be, természetesen negatívan.

A Fejedelem a hatalomvágy, az erőszakos hatalomgyakorlás, a véres hódítás jelképe, akinek egyetlen célja, hogy seregével minél nagyobb területet hódítson meg. Hódításának azonban nincs célja, a hódítás kedvéért hódít.

Csongor kétszer találkozik vele: először, amikor Tündérhont keresi. A Fejedelem kineveti és közli vele, hogy nem tudja, hol van Tündérhon, de ha Csongor megtalálja, akkor szóljon neki, és ő majd meghódítja.

Másodszor a mű végén találkoznak, ekkorra a Fejedelem már megbukott, elvesztette hatalmát. Túl sokat, túl nagy hatalmat akart, és végül elárulták.

Érdekesség, hogy eredetileg nem Fejedelemnek, hanem Királynak hívták, de ebben a formában a cenzúra nem engedélyezte, ezért változtatta Vörösmarty Fejedelemre.

Ilma Tünde szolgálója, maga is tündér. Azonban nem mindig volt az, eredetileg Böske néven ember volt, Csongor családjának szolgálója. Innen ismeri Csongort, és tulajdonképpen ezért „emelte magához” őt Tünde és csinált belőle is tündért: fő feladata, hogy Csongorról meséljen Tündének.

Míg Csongornak Balga, addig Tündének Ilma a hétköznapi megfelelője, párja.

Érdekes viszony fűzi őt Balgához: Még Böskeként Balga megkérte a kezét, de az oltár előtt meggondolta magát és elmenekült. Érdekes, hogy hol vőlegényként, hol meg férjként hivatkozik Balgára.

A darab során végig se veled-se nélküled viszony fűzi Balgához. Kifelé, és egymás felé mindketten azt kommunikálják, hogy a másik házsártos, veszekedős (Ilma), borissza, falánk (Balga)

Valójában azonban mélységesen szeretik egymást, és bármit megtennének a másikért.

Ezt mutatja Balga esetében az, hogy Csongor szolgájának szegődik, hátha megtalálja Böskét, Ilma esetében pedig az, hogy a mű végén lemond a tündér lét lehetőségéről csak azért, hogy visszatérhessen az emberi világba, Balgához.

Kalmár A Tudóssal és a Fejedelemmel együtt allegorikus alakok, akik egy-egy emberi életutat, életlehetőséget mutatnak be, természetesen negatívan.

A Kalmár a kapzsi, nyereségorientált, pénzéhes, csak a haszonnal, a profittal törődő kereskedő jelképe, akit csak a pénz, a gazdagság érdekel, bármit elad, bármit megtesz, hogy az áhított vagyont mgszerezze.

Csongor kétszer találkozik vele: először, amikor Tündérhon hollétéről érdeklődik tőle. A Kalmár persze kineveti Csongort, amiért egy mesebeli helyet keres, ahelyett, hogy a haszonnal törődne.

Másodszor a mű végén találkoznak, amikorra a Kalmár már elnyerte méltó büntetését: elszegényedett, tönkrement, ruhája rongyos és a köszvény miatt bottal jár.

Alakja azt példázza, hogy mennyire nem a pénz, a vagyon a gazdagság fontos az életben.

Kurrah Lásd ördögfiak
Ledér Beszélő név, könnyelműt, könnyűvérűt jelent. Mellékszereplő, Mirígy ármánykodásának köszönhetően keveredik bele a cselekménybe.

Életéről megtudjuk, hogy anyja meghalt, apja tüdőbajos, aki betegsége miatt nem tudja eltartani a családot (Ledért és két kisebb testvérét), Ledér ezért áruba bocsátja a testét, hogy családja megélhetését és apja gyógyulását segítse.

Az nem teljesen világos, hogy Ledért először átverték-e, azaz egy férfi szerelemmel hitegette, kihasználta, majd elhagyta, és a lány minden mindegy alapon választotta azt, hogy a testéből fog megélni (azaz prostituált lesz), vagy pedig kifejezetten, tudatosan választotta ezt az életformát a családja érdekében.

Mirígy pedig kihasználja a lányt, ígérete szerint, ha Ledér elcsábítja Csongort, akkor Mirígy gazdaggá teszi.

Ledér azonban végül nem Csongorral találkozik, hanem Balgával, ebből pedig számos humoros helyzet adódik.

Egyes nézetek szerint Ledér a prostituált első magyar szépirodalmi megjelenítése

Manók Lásd ördögfiak
Mirígy A gonosz boszorkány. Amíg a fantáziavilág, a tündérvilág szereplői közül Tünde képviselő a „jót”, addig Mirígy a „rossz”, a „gonosz”.

Tulajdonképpen ő mozgatja az eseményeket, bár cselekedeteinek pontos mozgatói csak fokozatosan, a mű végére derülnek ki.

Mindent elkövet annak érdekében, hogy elszakítsa egymástól Csongort és Tündét, illetve, hogy szerelmük ne teljesülhessen be. A mű végére kiderül, hogy valójában a Tünde által Csongor szüleinek kertjébe ültetett aranyalma fa gyümölcseire fáj a foga, mert ettől reméli azt, hogy megszépül, megfiatalodik.

A népmesék gonosz boszorkája/mostohája ő, ennek megfelelő külső és belső tulajdonságokkal: gonosz, rosszindulatú, ármánykodó, hazudós, öreg, ráncos.

És megvannak a varázslatos tulajdonságai is: képes a távolba és a jövőbe látni, kővé tud változni, sőt egyéb alakot is fel tud venni.

Ördögfiak Kurrah, Berreh és Duzzog. Eleinte önállóan ármánykodnak, később szövetségre lépnek Miríggyel, majd ellene fordulnak, a mű végén pedig el is fogják a gonosz boszorkát.

Neveik hangutánzó szavak. Mirígy elvarázsolja (vagy megátkozza, ahogy tetszik) őket, ezután manóként jelennek meg. Érdekes, hogy a manó/ördögfi megnevezés a darabban nem következetes, hol így, hol úgy nevezi őket Vörösmarty.

Kálváriájuk akkor kezdődik, amikor megesznek egy rókát, amiről persze nem tudják, hogy Mirígy átváltoztatott lánya. Ezért változtatja őket manóvá Mirígy, a manók pedig bosszúból ezért fogják el és adják át Tündének.

Fontos szerephez jut még családi örökségük: a palást, az ostor és a palást is. Ezek a varázslatos tárgyak többször is szerephez jutnak: az ördögök összevesznek a birtoklásukon, majd csellel Csongorhoz kerülnek, később az ördögfiak hétköznapi tárgyakra cserélik őket, majd pedig tönkremennek.

Tudós A Kalmárral és a Fejdelemmel együtt allegorikus alakok, akik egy-egy emberi életutat, életlehetőséget mutatnak be, természetesen negatívan.

A Tudós ugyan a tudást képviseli, de ez az úgynevezett „értéktelen” tudás, aminek nincs gyakorlati haszna. A Tudós örökké csak kérdéseket tesz fel, de válaszokat nem keres, azok nem érdeklik, csak a kérdezés kedvéért kérdez.

Csongor kétszer találkozik vele: először, amikor Tündérhont keresi. Ekkor a Tudós közli vele, hogy Tündérhon természetesen nem létezik, hisz a tudomány szerint nem létezhet, csak álom, a fantázia szüleménye.

Másodszor pedig a mű végén találkoznak, ekkor a Tudós már beleőrült filozófiai kérdéseibe.

Tünde A tündér, a mű női főszereplője. Tettre kész, határozott figura, aki mindenre képes és hajlandó szerelméért, Csongorért, még az örök (vagy legalábbis emberi szempontból szinte végtelen) életről is hajlandó lemondani érte.

Néha kicsit elveszetten bolyong az emberi világban, de bátran próbál megbirkózni az itteni, számára ismeretlen, idegen problémákkal.

Neve Vörösmarty saját találmánya, előképe pedig Tündér Ilona volt. A név nem volt rögtön meg Vörösmartynak, a darab cselekményvázlatában még mint „aranyhajú lány” szerepel, később a Himál nevet kapja, majd a Tündét.

 

 

 

 




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..