Czobor Mária rózsája – Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Czobor Mária rózsájának története az V. rész 1. fejezetében kerül elő.

FIGYELEM! Figyeljetek arra, hogy nem Csobor, hanem CZOBOR Mária a hölgy neve…

Addigra Gyuri az öröksége utáni nyomozás során eljut Bábaszékre, ahol megismerkedik Veronkával a fülbevaló véletlen megtalálása révén. Ezután Mravucsán polgármester vacsoráján Gyuri rájön, hogy a glogovaiak által Szent Péter esernyőjének tartott piros ernyő nem más, mint az az esernyő, ami az öreg Gregoricsé volt, és ami nagy valószínűséggel az ő örökségét rejti.

Gyuri ekkor arra az elhatározásra jut – nagyrészt az álmában Szent Péterrel történt beszélgetés következtében –, hogy megkéri Veronka kezét. Ennek a lépésnek érzelmi és gyakorlati oka is van. Egyrészt Gyurinak tetszik a fiatal és szép Veronka, másrészt pedig úgy gondolja, hogy hozzájuthat az ernyőhöz, ha elveszi a lányt.

A Mravucsánék vacsoráját követő napon Gyuri és Veronka (madame Kriszbay) társaságában indulnak Bábaszékről Glogovára. Út közben Gyuri a leánykérés módján töri a fejét.

„De hát hogy kell a dologhoz kezdeni? Ezen töprengett egész úton. Milyen jó volna egy kis romantika (mint a regényekben van), ha teszem azt, zsiványok támadnák meg őket az erdőn, s ő lelövöldözné a revolverével valamennyit, úgy venné vissza tőlük a Veronkát, aki aztán így szólana elérzékenyülve: »Megmentetted az életemet, tied vagyok koporsóm bezártáig.«”

De persze semmilyen lehetőség nem adódik a kihalt tájon, hogy Gyuri hős lehessen, így csendben tovább gyötrődik.

Szlatina faluban azután meg kell állniuk, hogy megetessék a lovakat. Amíg az etetés zajlik, Veronka azt ajánlja, hogy menjenek fel a hegytetőn lévő kastélyhoz, ami egykor a Czoboriak tulajdona volt.

„A korcsmáros azt állította, hogy néhány szoba még egészen úgy áll, ahogy a Czoborok hagyták, az udvaron egypár szakállas ágyú is tátong, a szobákban nagyszerű fegyvereket, különösen érdekes családi képeket láthatni, köztük egy kis leánykáét, Czobor Katalinét, aki hétéves korában eltűnt otthonról.”

Katalin azóta sem került elő. A kocsmáros fel is kíséri vendégeit az ódon várkastélyhoz, ahol Veronka egy szép rózsát pillant meg:

„Veronka pedig lelkesült az emlékeken, s egy gyönyörű kinyílt rózsát pillantott meg a félig rommá vált bástyafal alatt.

– Jaj, de felséges virág!

A vén kapus arról is mondott legendát.”

A legendának pedig az a lényege, hogy sok évvel azelőtt élt Czobor Mária a kastélyban, aki egy pásztorlegényt szeretett, de apja természetesen egy nemeshez akarta hozzáadni.

Czobor Mária bánatában – és tiltakozásul – leugrott a várfalról. Szerelme, a pásztorlegény pedig egy rózsafát ültetett ott, ahol a lány meghalt. A rózsafán minden évben egyetlen bimbó hajt ki, ez az, ami Veronkának annyira megtetszett.

Gyuriák visszafelé indulnak a kocsijukhoz, de Gyurinak eszébe jut, hogy itt az alkalom. Most adhat valami olyasmit – a rózsát – Veronkának, aminek az biztosan örülni fog. Ezért levágatja a rózsát a fáról a kocsmárossal, aki eleinte nem akarja leszakítani.

„- Szakítsa le nekem a rózsát.

– Ah, uram, mit gondol? Fölháborodnék a holt leány szelleme.

Kivette tárcáját és két ezüst forintost csúsztatott a markába, mire az szó nélkül kihúzta kését, s óvatosan levágta a rózsát.

– Hát mármost nem háborodik fel a szellem? – kérdé nevetve.

– Nem, mert az összeg feléért misét mondatok a plébánossal.”

Gyuri ezután átadja a rózsát Veronkának, azonban kiderül, hogy hatalmas bakot lőtt vele, a lánynak nem kell a rózsa.

„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:

– Volt lelke leszakítani?

– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?

– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.

– Igazán nem fogadja el tőlem?

– Nem.”

Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, majd mindketten durcásan vonulnak le a hintóhoz.

Czobor Mária rózsája tehát egy szép legenda, aminek nem lehet tudni, hogy mennyi a valóságtartalma. Mondjuk éppen ez a legendák lényege…




Szólj hozzá!