Daniel Defoe – Robinson Crusoe – Olvasónapló

Tizennegyedik fejezet: Megvalósult álom

Robinson tehát mindent megmentett a roncsról, amit hasznosnak talált. Ezután élete a megszokott mederben folyik tovább, annyi különbséggel, hogy kicsit óvatosabb a vadak miatt, akiket egyébként sokáig megint nem lát.

Gyakran elgondolkozik a kannibálokon, azon, hogy milyen emberek lehetnek, miért eszik meg társaikat. A szigetről való menekülésről sem mondott le végleg, folyamatosan töpreng azon, hogyan juthatna át a vadak lakta területre.

Egyik éjszaka érdekes álmot lát. Álmában kannibálok kötnek ki a barlangja előtti partszakaszon és egy foglyot hoznak magukkal, akit meg akarnak enni. A fogoly azonban hirtelen elszalad és pont abban a kis erdőben keres menedéket, ami Robinson barlangját rejti. Robinson találkozik is vele és megmenti a bennszülöttet.

Ébredéskor Robinson először elszomorodik, amiért csak álom volt az egész. Utána arra a következtetésre jut, hogy a szigetről csak akkor menekülhet, ha fogságba ejt egy vadembert. Az ő segítségével át tudna hajózni a szárazföldre és segítséget kaphatna tőle a tájékozódásban a tengeren és a szárazföldön is.

„Egy következtetés mégis leszűrtem álmomból: nem menekülhetek másként, csak ha szerzek magamnak egy vadembert.”

Persze az lenne a legjobb, ha ki tudná szabadítani a kannibálok egy foglyát. Ehhez azonban le kell gyilkolnia mindenki mást. Robinsont súlyos lelkiismereti kételyek gyötrik. Ennek ellenére folyamatosan tesz felderítő utakat a szigetnek arra a részére, ahol a vadak partra szoktak szállni.

Végül – másfél év elteltével – valóban megpillant öt kenut a parton. Ez egy pillanatra elbizonytalanítja, hiszen a kenuk száma alapján a bennszülöttek többen vannak, mint amennyivel Robinson egyedül elbír.

Ennek ellenére kilesi őket és látja, ahogy harminc bennszülött táncol egy tűz körül és készülődnek két fogoly megöléséhez és feldarabolásához.

Hirtelen azonban az egyik fogoly futásnak ered, egyenes Robinson rejtekhelye felé. A kannibálok közül csak hárman veszik üldözőbe, de a fogoly jóval gyorsabb náluk. Robinson távcsövön követi a fogoly menekülését, aki hamarosan egy folyóhoz ér, amit pillanatok alatt átúszik.

Üldözői közül azonban csak ketten tudnak úszni, így ők folytatják a hajszát. Robinson cselekvésre szánja el magát, mivel a fogoly és az üldöző már messze eltávolodtak a bennszülöttek parti táborától.

A fogoly és két üldözője közé kerül, az egyiket leüti, a másikat pedig – mivel az íjjal rá akar lőni – kénytelen lelőni.

A fogoly mindezt végignézi. Robinson barátságosan int neki, hogy menjen közelebb. A fogoly láthatóan fél Robinsontól, de azzal is tisztában van, hogy megmentette az életét. Lassan közeledik Robinsonhoz, majd amikor odaér hozzá, akkor térdre esik és Robinson lábát a fejére teszi. Szavait Robinson nem érti, de ezek az első emberi szavak, amiket 25 éve hall.

Robinson ebből arra következtet, hogy a kiszabadított vadember örök hűséget esküdött neki.

Ekkor azonban az a kannibál, akit Robinson csak leütött, ébredezni kezd. A kiszabadított fogoly elkéri Robinson kardját és egyetlen vágással lefejezi a másikat. Ezután eltemetik a két holttestet.

Robinson nem  az állandó szállására és nem is a nyárlakba viszi a bennszülöttet, hanem a földalatti barlangba. Itt enni, inni ad neki, majd a bennszülött mély álomba merült.

„Megállapítottam, hogy meglehetősen jóképű, csinos fickó, tartása egyenes, lába erős, de nem túlságosan vasta. Magas volt és arányos testalkatú. Úgy gondoltam huszonhat éves lehet.”

A kiszabadított bennszülött a Péntek nevet kapja annak emlékére, hogy Robinson ezen a napon mentette meg. Hamar megtanulja az „igen” és a „nem” szavakat és Robinson nevét is.

Robinson meg akar győződni arról, hogy Péntek fogva tartói eltávoztak a szigetről ezért mindketten a vadak táborhelyére mennek. A kannibálok már nincsenek a szigeten, csak borzalmas lakomájuk nyoma maradt utánuk: mindenütt koponyák, csontok, húsdarabok hevernek.

Péntek jelekkel elmagyarázza Robinsonnak, hogy nagy háború volt az ő törzse és fogva tartói között, sokan fogságba estek. A szigetre négy foglyot hoztak, ebből hármat ettek meg, ő lett volna a negyedik. Jelekkel azt is jelzi Robinsonnak, hogy a két eltemetett ellenséges harcost ki kéne ásni és megenni. Robinson erre természetesen dühbe gurul, mire Péntek eláll az ötlettől.

Péntekről hamar kiderül, hogy okos, eszes fiatalember, aki gyorsan tanul és a végsőkig ragaszkodik Robinsonhoz.

Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!




“Daniel Defoe – Robinson Crusoe – Olvasónapló” bejegyzéshez 97 hozzászólás

  1. Ez az oldal nagyon jó!!!!
    Sokkal jobban meg értettem a kötelező olvasmányoknak a tartalmát és könnyebb volt felkészülni a dolgozatokra!!!!!!
    NAGYON SOKAT SEGÍTETT!!!!!!!

    Válasz
  2. Nagyon nagyon szuper ez az oldal ,a lehető legpontosabban van minden leírva , részletezve és nagyon érthetően megfogalmazva .Köszi Zsiráf !!!!
    UI :Remélem a jövőben mégtöbb könyvnek elérhető lesz az Olvasónaplója 🙂

    Válasz
    • Kedves Nagy Franciska!

      Köszönöm a dicséretet, mindig jól esik az ilyesmi! 🙂 Folyamatosan dolgozom az új anyagokon!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  3. Volna egy kérdésem Hogy Robinson Hány éve volt a szigeten mikor megtalálta a hajóroncsot??? CSak azért kérdezem mert erre a kérdésemre nem találtam a választ

    Válasz
    • Kedves Dzseni!

      Nos, a válasz nem teljesen egyértelmű… Robinson a szigeten töltött 23. évében talál rá a kannibálok nyomaira a szigetnek azon az oldalán, ahol ő is él:

      „A szigeten tartózkodásom huszonharmadik évének decemberét jegyeztem. […] Amikor odaértem a szántóföldemhez, onnan alig félórai járásra, a parton tüzet pillantottam meg, mégpedig nagy meghökkenésemre a szigetnek nem azon a részén, ahol korábban kannibálok nyomaira bukkantam, hanem azon az oldalon, ahol jómagam éltem.”

      Ezután viszont azt írja, hogy 15 hónapig nem találkozott velük, majd rögtön utána tér rá a spanyol hajó roncsának megtalálására

      „Hanem a sors úgy akarta, hogy egy év és három hónapon át egyetlen bennszülöttet se lássak.”

      Közvetlenül ez után tér rá a spanyol hajó roncsának történetére, anélkül, hogy megírná, hogy pontosan melyik évben történt.

      „A naptár szerint, amelyet még mindig a táblámon jelöltem, május tizenhatodika lehetett, nagy vihar tombolt, dörgött, villámlott egész nap.”

      Ebből szerintem az következik, hogy Robinson 24 éve volt a szigeten, amikor májusban megtalálta a hajót.

      Remélem tudtam segíteni! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  4. Köszi, életmentő volt 🙂

    U.i.: A 16. fejezetben felfedeztem egy hibát:

    „Robinson apja és a spanyol is elég rossz állapotban vannak…” valójában Péntek apjáról volt szó.

    Válasz
  5. Úúú,köszi! Annyira sokat segített! Szerintem a hosszával sincs baj. Elvégre a könyv maga is hosszú?

    Válasz
  6. kedves zsiráf
    nagyon jó a könyv meg a Te olvasónaplód is sokat segítettél nekem kösszi

    Válasz
  7. Nagyon jó az olvasó napló csak hosszu jobb lenne ha minden fejezetröl 5 mondatot irnátok már bocsi amugy nagyon királyul fogalmaztook

    Válasz
    • Kedves Bogdán Anikó!

      Ha könnyedén meg lehetne fogalmazni öt mondatban minden fejezetet, akkor nem lenne értelme olvasónaplót írni… 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  8. – Szia zsiráf lenne 4 kérdésem bárhogyan átnéztem = elolvasgattam de ezekre nem leltem választ. Légyszíves segítenél?
    2.fejezet -kalóztámadás érte őket a kanári sziegten és a támadók kalózok voltak de azon belül kik ők?
    Ki segít Robinsonnak?
    3.fejezet. Hány évet tölt Brazíiliában? (szthiszem a portugálokra vonatkozik.)
    4.fejezet:Berendezési tárgyakat faragnka . Melyik készül el először?

    Válaszodat előre is nagyon nagyon köszönöm.!

    Válasz
    • Kedves Zselyke!

      Nos, nem teljesen van igazad, mert a kérdések nagy részére benne van a válasz az olvasónaplóban, bár tényleg nem mindenre.

      A kalóztámadásról csak annyit ír a könyv, hogy mór kalózok voltak Szaleh szigetéről, a mórok pedig – itt – arabokat jelentenek, vagyis szalehi arabok kalózok a támadók. És Xury segít neki megszökni.
      Brazíliában – mint ahogy az olvasónaplóban is benne van – három-négy évet tölt. A válasz attól függ, hogy a Robinson melyik magyar fordítását olvasod, van amelyikben 3-4 év van, van, amelyikben 4 év.

      És a 4. fejezetbeli kérdésre is ott a válasz az olvasónaplóban, a fejezet utolsó bekezdésében…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  9. Köszönöm szépen a segítséget. Holnap lesz dolgozat belőle, míg nem olvastam el fogalmam sem volt az egész történetről, nem tudtam órán hozzászólni ehhez a témához. És amúgy a könyvhöz viszonyítva ez nem hosszú!

    Válasz
    • Kedves FStefánia!

      Örülök, hogy használni tudtad, és remélem jól sikerül a dolgozat! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
    • Kedves Névtelen 2.0!

      Bár nem túl kedvesen fogalmaztad meg a kommentedet, de helyes az észrevételed, köszönöm a jelzést, hiba javítva!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  10. Sokat segített úgy ahogy…
    Nekünk csak 1-2 mondatos olvasónapló / fejezetet kell írni és ez így kicsit hosszú. Nem lehetne mondjuk máskor kicsit rövidebb ??

    Válasz
    • Kedves Bogi!

      De lehetne, vagy hosszabb, vagy kezdhetnék minden fejezetet iniciáléval, vagy meg sem kellett volna írni, és akkor az egész könyvből írhattad volna az olvasónaplót… 🙂 Vigyázz, hogy mit kívánsz…

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  11. Szia!
    Nagyon tetszett az olvasónaplód, bár egy kicsit tényleg le lehetne egyszerűsíteni, nem mintha én jobban meg tudnám csinálni :D.
    Egyébként most is az olvasónaplómmal küszködök 😀
    A Láthatatlan Embertis erről az oldalról írtam le és az is nagyon tetszett!
    Amúgy szép, alapos munkákat csinálsz!!!
    Csak így tovább!! 🙂

    Válasz
  12. Szia!
    Nem teljesen vagyok tisztában az utolsó 2-3 fejezettel…
    Miután elment a spanyol és Péntek apja a kannibálok szigetére, nem sokkal később Robinson meglátta az angol hajót, amire azt hitte hogy a spanyolék azok.
    Szóval ekkor a szigeten ketten vannak:Robinson es Péntek.
    Arról nem ir az olvasónapló, és a könyvben sem találtam, hogy Péntek apja és a spanyol visszatertek volna.
    Miutan a szigethez ért a hajó, a három rabot kiszabadítja Robinson és Péntek.
    Immár öten voltak a szigeten szövetségesek:Robinson, Péntek, a kapitány és két társa.
    Szóval a spanyol és Péntek apja nem voltak a szigeten mikor elfoglalják a hajót.
    Lehet hogy nekem hagyta el valami a figyelmemet….
    Válaszodat előre is köszi 🙂 .

    Válasz
    • Kedves Ákos!

      Teljesen jól összefoglaltad a szituációt! 🙂 Amíg Péntek apja és a spanyol távol vannak, addig érkezik meg az angol hajó.

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
    • Kedves Vagy és szép! 🙂

      Értékelem a szójátékok iránti vonzalmadat! 🙂 Nagyon szívesen! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  13. Hatalmas köszönet !Csak így tovább! Bár ez az oldal a lustáknak lett kitalálva 😉 Ennél rövidebben nem tudom hogy lehetett volna begépelni.RESPECT!

    Válasz
  14. Huhh….
    A megmentőm vagy,Zsiráf…
    Szerintem egyáltalán nem lett hosszú,kb 45 perc alatt elolvastam(kisebb-nagyobb szünetekkel),és jól van összefoglalva.Egyetlen hibája az,hogy néhol elvétve vannak helyesírási hibák…ettől függetlenül hálás köszönetem!!!!

    Válasz
  15. Életmentő mert holnapra kell az olvasónapló és még el sem kezdtem a regényt . Köszi a közzétételt

    Válasz
  16. Legjobb amit valaha láttam, és nem is olyan hosszú, 3 nap alatt simán megvan és köszi zsiráf!

    Válasz
  17. Megmentettél, nagyon nagyon köszönöm! Nagyon jó volt, hogy hosszabb volt és részletes. Annyira megtetszett a könyv, hogy majd a teljes könyvet is kiolvasom! Szóbeli felvételin kérdezték és mindent tudtam 🙂

    Válasz
    • Kedves Just Vince!

      Örülök, hogy sikered volt vele, és nagyon remélem, hogy fel is vesznek! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  18. Nekem most nagyon kéne egy mentés mert nem tudom hogy mit álmodott a hatodik fejezetben. Kérlek valaki tudna segíteni mert elveszett a könyvem és nem találom és holnap van a határidő.😱😩😭😭 Előre is köszönöm 😀

    Válasz
    • Kedves Répás!

      „Végre újra elaludtam, és ekkor borzasztó álmom támadt. Azt képzeltem, hogy a földön ülök, a cölöpfalam előtt, mint a földrengés idején, fekete fellegek fogtak körül, és ezekből hirtelen feltűnt egy vakító lángnyelvektől övezett alak, fényt árasztva a földre. A lángnyelvek, amelyek körülvették, olyan fényesek voltak, hogy alig bírtam feléje nézni. A külseje leírhatatlanul fenyegető volt. Amikor a lábai a talajt érintették, úgy éreztem, meg¬remeg a föld, akárcsak korábban a földrengés során. Mintha az egész levegőt lángnyelvek töltötték volna be. Alig ért földet, kezében egy hosszú dárdával felém indult, hogy megöljön. Amikor közelebb ért, vérfagyasztó hangon szólalt meg, és amit mondandójából értettem, a következő volt: „Tetteidet látván, nem nyerhetsz bűnbocsánatot, meg kell halnod.”. E szavaknál felemelte a dárdát, hogy végezzen velem.
      Aligha várhatja el tőlem bárki is, hogy képes legyek leírni azt a borzasztó lelkiállapotot, amelyet e látomás kiváltott belőlem. Álmomban is annyira rettegtem, hogy végül ettől ébredtem föl, és döbbenten tapasztaltam, hogy csak álom volt.”

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  19. Kedves Zsiráf!
    Bár én már hosszú ideje nem járok suliba, mégis hadznomra voltak az olvasónaplóid, felfrissítettem, miről is szólnak ezek a könyvek. Egy élmény volt, köszönöm!

    Válasz
    • Kedves RF Mária!

      Örülök, hogy egészen új felhasználó réteghez jut el az oldal! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  20. szia az a kérdésem olvasónaplót kell irnom és be kell irni ”ami tetszett” és tudnál tippet adni mit irjak? válaszodat előre is köszönöm de utólag is meg fogom

    Válasz
    • Kedves Ádám!

      Hát, erre azért nem könnyű válaszolni, tekintve, hogy a kérdés arról szól, hogy Neked mit tetszett, nem pedig arról, hogy nekem. 🙂
      De szerintem Neked nagyon tetszett az, ahogy Robinson berendezkedett a szigeten, ahogy fokozatosan javított az életkörülményein, ahogy nagyon ügyesen, szorgalmasan és kitartóan gondoskodott magának szállásról, ételről, tehát ahogy a lakatlan szigeten a körülményekhez képest megpróbált rendes életet élni! 🙂

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  21. Kedves Zsiráf!
    Nekem a 2016-os kiadvány utánnyomtatása van meg és abban 20 fejezet van. Direkt hagytad ki a utolsó kettőt vagy neked más kiadvány van?

    Válasz
    • Kedves Anonym!

      A Robinsonnak az évek során rengeteg kiadása volt, amikben olykor kihagytak fejezeteket, máskor meg nem. Én, ha jól emlékszem, egy 1980 körüli kiadással dolgoztam. Szerintem az a legegyszerűbb, ha megkérdezed a tanárt, hogy melyik kiadást ajánlja!

      Üdv:

      Zsiráf

      Válasz
  22. EZ A LEGESLEGJOBB OLDAL AMIT VALAHA LÁTTAM. Köszönöm nagyon sokat segített!!!

    Üdv: Ákos Budai

    Válasz
  23. Kedves Zsiráf !

    Nagyon sokat segít nekem ez az olvasónaló, és nagyon jó, hogy van egy ijen honlap amit te csináltál, mert nagyon skat segítessz az embereknek ezzel ! Köszönöm !

    Válasz

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .