Második nap tizedik novella
| Mesélő | A novella | |
| Dioneo | főbb szereplői | helyszíne |
| Ricciardo da Chinzica, pisai bíró Bartolomea, a bíró felesége Paganino da Mare, a kalóz |
Pisa Monte Nero Monaco |
|
Élt Pisában egy Ricciardo da Chinzica nevű bíró, aki inkább okos volt, mint erős. A bíró már idősebb ember, de minden vágya, hogy fiatal feleséget szerezzen magának.
Célját el is éri, feleségül veszi egy Lotto Gualandi nevű nemes fiatal és gyönyörű lányát, Bartolomeát.
A problémák a nászéjszaka után kezdődnek, kiderül, hogy a bíró erejéből már nem futja, hogy rendszeresen kedvére tegyen fiatal, egészséges, és hm… kívánós feleségének.
Ricciardo ezért minden alkalmat – egyházi ünnepet, böjtöt. stb. – megragad, hogy ne kelljen teljesítenie férfiúi kötelességeit az ágyban. Fiatal felesége először csak értetlenkedik, aztán komolyan dühös is lesz emiatt.
A bíró egy nap pihenni utazik feleségével egyik birtokára, Monte Nero közelébe, ahol az asszony szórakoztatására tengeri halászatot rendez.
A halászaton egy csónakban részt vesz a bíró is, egy másik csónakban pedig felesége ül a barátnőivel.
A tenger felől azonban ekkor hirtelen megjelenik egy kalózhajó Paganino da Mare, a hírhedt kalóz parancsnoksága alatt és Ricciardo szeme láttára elrabolja feleségét, majd elvitorlázik.
Paganino gyakorlatilag azonnal beleszeret a bíró feleségébe és bár Bartolomea eleinte sírdogál, hamar kiderül, hogy a kalóznak nincsenek teljesítményproblémái az ágyban, hamar meg tudja vigasztalni az ifjú hölgyet.
A kalóz fiatal szeretőjét Monacóba viszi, ahol úgy bánik vele, mintha a felesége lenne. Nem telik el sok idő, mire a bíró fülébe is eljut, hol, kinél van a felesége.
Ricciardo bíró személyesen megy el Monacóba, balszerencséjére, azonban a városban járva, felesége észreveszi őt, hamar ki is találja miért jött és beszámol róla a kalóznak.
Ricciardo pedig felkeresi a kalózt és a létező minden vagyonát felajánlja, ha visszaadja neki szeretett feleségét.
A kalóz pedig azt válaszolja, hogy igaz ugyan, hogy nála van egy fiatal lány, akit ő feleségeként szeret, de azt nem tudhatja biztosan, hogy ez éppen Ricciardo úr lánya. Hajlandó azonban egy találkozót megszervezni közöttük és ha a hölgy felismeri a bírót és vele akar menni, a kalóznak nincs ez ellen kifogása.
A találka létre is jön, Bartolomea úgy tesz, mint nem ismerné meg férjét, az hiába erőlködik és győzködi őt. A bíró először azt hiszi, felesége a kalóztól való félelmében nem meri megismerni őt, ezért ráveszi Paganinót, hogy hagyja kettesben az asszonnyal.
Ez azonban még rosszabbul sül el, mit a bíró számít rá. Amikor egyedül maradnak, az asszony kifejti, hogy esze ágában sincs visszamenni a férjéhez, aki állandóan csak ünnepeket, meg böjtöt tart, ahelyett, hogy fiatal felesége vágyait elégítené ki.
Inkább marad a kalóz szeretője, aki nem tart semmilyen böjtöt, sőt éjjel nappal hajlandó az asszony kedvére tenni.
A bíró eleinte még győzködi Bartolomeát, de hamarosan belátja a nagy igazságot: „akkor végre megismerte ostobaságát, hogy kimerült ember létére fiatal feleséget vett.”
Szégyenszemre kénytelen visszatérni Pisába, ahol hamarosan belebolondul a szégyenbe és meghal.
Amikor ennek híre Monacóba is eljut, a kalóz feleségül veszi Bartolomeát és mindenki boldog – már persze a bíró kivételével.
Dioneo novellájával a végéhez közeledik a második nap, mindenki elmondta a saját történetét. Most már csak a következő napi uralkodó kijelölése van hátra.
Filoména, az aznapi királynő pedig Neifilét választja, az ő fejére kerül az uralkodást jelző babérkoszorú.
Neifile pedig elmondja, hogy mindenki láthatóan elégedett az elmúlt két nap lefolyásával, ő azonban némi változtatásokat akar véghezvinni. Másnap ugyanis péntek van, a böjt napja, következő nap pedig szombat, amikor a hölgyek elvégzik a szokásos heti (!) hajmosást ás tisztálkodást.
Ezeken a napokon vagy nem illik mulatni, vagy idő nem lesz rá, azért Neifile javasolja, hogy a történetmesélésben tartsanak két nap szünetet, tehát vasárnap folytassák. Mivel azonban addigra már több mint négy napot töltenének egy helyen, ami már unalmas lenne, a királynő javasolja, hogy költözzenek át egy másik birtokra.
A királynő azt is meghatározza, hogy miről szóljanak a vasárnapi novellák: „ […]én úgy gondoltam, hogy olyan emberekről beszéljünk, kik ügyességök révén valamely igen kívánt dolgot megnyertek, vagy visszaszerezték azt, amit elvesztettek.”
Neifile királynő továbbá fenntartja Dioneo kegyét, vagyis a férfinak nem kell az aznapi témába illő novellát mondania.
– Vége a Dekameron második napja olvasónaplójának. –
A Dekameron harmadik napjának olvasónaplóját itt találod!