Estella hamar alkalmazkodik új helyzetéhez, kellőképpen ravasz, megpróbálja kihozni belőle a legtöbbet a maga számára. Valójában már azzal lényegesen jobb helyzetbe került, hogy Pongrácz várában élhet. Egy vándorcirkusz élete nem túl kiegyensúlyozott, ezzel Estella is tisztában van.
Pongrácz István hétköznapjai valóban úgy telnek, mint egy középkori várúréi, embereinek is középkori, katonai rangokat adományozott:
- Délben kürtszó jelzi a környéknek, hogy a gróf nekiült az ebédnek.
- Ebédnél az ételeket először a „hadsegéd” Kovács János (valójában a nedeci vár várnagya) kóstolja meg, nem mérgezettek-e.
- Ezután következik a gróf pohárköszöntője Ferenc József császárra. Minden nap ugyanaz a köszöntő. Ezután a többiek köszöntik fel a várurat:
- Pamutkay János „ezredes”, valójában tiszttartó
- Holub Mihály, udvari káplán
- Pruzsinszky Szaniszló, István gróf „saját lengyele”
- Bakra Ferenc, az iródeák
- Ebéd után a gróf aprópénzt szór ki az ablakon a szegények közé.
- Ebéd után a férfiak átvonulnak a csontterembe (ahol minden bútor szarvasagancsból készült), ahol Estella szórakoztatja őket akrobata mutatványokkal, amíg a gróf el nem alszik.
- Ébredés után a gróf kikocsizik
- Vacsora után együtt borozik Pruzsinszkyvel a lengyelével.
- Ezután hálószobájába vonul, ahol a diáknak fel kell neki olvasni az ősei történetéből.
Estella pedig mindig úgy viselkedik, ahogy a helyzet éppen kívánja. Hol a férfiakat szórakoztatja, hol szeszélyes várúrnő, aki a lovak elé veti magát, hogy a gróf ne tudjon kikocsizni. Pongrácz reakciója ilyenkor mindig kiszámíthatatlan, vagy csak nevet az egészen, vagy ostorral veri meg a lányt. Estella pedig tűri, mert megvannak a saját tervei:
„»Jól van, csak üss, de azért mégis Pongrácz Istvánné lesz belőlem.«”. Vagyis Estella célja, hogy feleségül vetesse magát a hóbortos gróffal.
„Ez ugyan nem látszott valószínűnek, mert Pongrácz István csak úgy szerette Estellát, ahogy egy állatot szokás, egy ügyes kutyát; meg se látta benne a nőt. Hiába várta a szép komédiásné évekig, hogy egyszer csak vacsora után mégis kedve támad kifűzni a saját kezeivel a ruhaderekát.”
Azt viszont Estella nem tudhatja, hogy Pongrácz grófot egyáltalán nem érdeklik a nők. Egyetlen nőbe szerelmes csak, a rég halott Medici Katalinba, akinek festménye a szobájában függ.
„Így élt, semmit se törődve a jelennel (újság nem járt a várba), mindennap az az élet, és soha abban évek hosszú soráig semmi változás; reggel mise, aztán hadgyakorlatok, délután a pénzszórás, trapéz-produkciók a csontteremben, este korhelykedés a lengyellel. A körülötte lévő emberek is maradtak a régiek és apródonkint olyan bolondok lettek, mint az uruk; kezdték komolyan elhinni, hogy egy középkori oligarchát szolgálnak a középkorban és hogy mindez egész rendben van […]”.
Az első rész olvasónaplójának még nincs vége, kattints a folytatáshoz!