A Thébai mondakör: 3. rész: Pelopsz átka

Aki nekünk fontos, az Nióbé apja, Szipülosz királya, bizonyos Tantalosz. A név sokaknak ismerős lehet, az ő nevéből ered a „tantaloszi kínokat” kiállni kifejezés, lássuk miért.

Tantaloszt azzal tisztelték meg az istenek, hogy vendégül látták az Olimposzon. Az úriember azonban úgy látszik, hogy nem volt nagyon elájulva a dologtól, ugyanis meglopta az isteni asztalt, ambróziát és nektárt nyúlt le.

Ezt még talán el is nézték volna Zeuszék, azonban Tantalosz még tovább ment, és próbára akarta tenni az istenek mindentudását.

Ezért, amikor az istenek viszonozták Tantalosz látogatását, akkor Tantalosz megölte a saját fiát, Pelopszot és a feldarabolt testét tálalta fel az isteneknek.

Nem tudni, hogy Tantalosz mégis mire számított, az istenek természetesen észrevették a dolgot és szörnyű büntetéssel sújtották a vétkest: az alvilágban örök éhség és szomjúság (tantaloszi kínok) vártak rá. Hiába áll derékig vízben, ahányszor lehajol, hogy igyon, a víz elhúzódik előle, ugyanígy hiába lógnak a feje felett gyümölcsöktől roskadozó faágak, Tantalosz sohasem érheti el őket.

Thébai szempontjából Tantalosz megölt fia, Pelopsz fontos, mert az istenek összeillesztették a testrészeit, azaz új életre keltették a legényt.

Pelopsz ezután egy kalandos kocsiverseny győzteseként szerezi meg magának feleségül Hippodameiát, majd később a felesége apjának, Oinomaosznak is átveszi a királyságát, Éliszt. Működésének köszönhetően komoly területekre terjeszti ki hatalmát, amit róla neveznek el bizonyos Peloponészoszi-félszigetnek, azaz Pelopsz félszigetének.

A mondakör szálai ott érnek össze ismét, hogy amikor Zéthosz és Amphión elűzik Thébai névleges uralkodóját, Lükoszt, akkor vele menekül a kiskorú Laiosz is, aki valójában a trónörökös és Labdakosz fia, Kadmosz vér szerinti leszármazottja. Az ő nevében gyakorolta a hatalmat, mint látjuk nem túl sikeresen, Lükosz.

És Laiosz hova máshova menekülne, mint éppen Éliszbe, ahol ekkor már Pelopsz a király.

És itt következik egy nagyon fontos dolog, ami a mondakör szerint majd meghatározza a két Szophoklész tragédia főhősének, Oidipusznak és Antigonénak a sorsát.

Pelopsznak és Hippodameiának ugyanis három fia született: Thüesztész, Atreusz és Pittheusz. Pelopsznak azonban úgy látszik, hogy görög mitológiai szereplőhöz méltó volt az étvágya, ha nőkről volt szó, ugyanis született még egy fia egy nimfától is: Khrüszipposz.

Ehhez a négy fiúhoz csatlakozott aztán kicsit később Laiosz is, együtt nőttek fel.

A probléma az volt, hogy Hippodameia érthető módon nem kedvelte a férje és a nimfa kapcsolatából született Krüszipposzt, míg Pelopsznak, megint csak érhető módon, ő volt a kedvenc fia.

Hippodameia aztán csak addig áskálódott Krüszipposz ellen és addig bujtogatta a fiait, hogy tegyenek valamit, amíg Atreusz és Thüesztész egy kútba dobták Khrüszipposzt.

Pelopsz természetesen őrjöngött, amikor kiderült kedvenc fia halála, még jobban, amikor a tettesek személyére is fény derült. A megérdemelt büntetés sem maradt el: Pelopsz mindent résztvevőt megátkozott és száműzött, tehát feleségét és a két gyilkos fiát is.

Ami nekünk fontos, hogy bizonyos híresztelések szerint a kútba dobásban segédkezett Laiosz is, ezért Pelopsz biztos, ami biztos, őt is megátkozza. Na, ez az az átok, ami aztán Laiosz útódaira nehezedik.

Pelopszot egyébként később természetesen a saját királyságában temették el és sírja közelében tartották évszázadokon keresztül az olimpiai játékokat annak a kocsiversenynek az emlékére, amin Pelopsz elnyerte Hippodameia kezét.

Laiosz pedig Pelopsz átkától sújtottan tér vissza Thébaiba, amiről majd sorozatunk utolsó előtti részében fogunk mesélni.

A Thébai mondakörrel foglalkozó összes posztot itt találod.




Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..