Harmadik felvonás:
A harmadik felvonás egy héttel a második után játszódik. A Szorin ház ebédlőjében vagyunk, mindenhol bőröndök és dobozok vannak, látszik, hogy valakik útra készülnek.
Az ebédlőben Trigorin és Mása beszélgetnek, ebből sok mindent megtudunk arról, hogy mi történt az elmúlt egy hétben:
Mása közli Trigorinnal, hogy mivel rájött arra, hogy Trepljov soha nem fogja viszonozni a szerelmét, ezért feleségül megy a tanítóhoz, Medvegyenkohoz. (Emlékezzünk rá, hogy Medvegyenko hosszú ideje üldözi szerelmével a lányt.)
Trigorin értetlenkedik, hogy ennek mi értelme. Mása szerint, ha férjhez megy, akkor lesz egy csomó új teendője, ami majd elvonja a figyelmét arról, hogy szerelmes Trepljovba. (Nyakatekert érvelés, de akár még működhet is…)
Trigorin elmondja, hogy nem szívesen utazik el, de most már tényleg nem maradhatnak tovább. Arkagyina a távozás mellett döntött, ennek fő oka pedig az, hogy Trepljov pár nappal korábban öngyilkosságot kísérelt meg.
Bár a kísérlet tulajdonképpen komolytalan volt, Trepljov főbe akarta lőni magát, de a golyó éppen csak megkarcolta az arcát, a fiatal író nem tud nyugton maradni, most éppen Trigorint akarja kihívni párbajra.
Ebből az olvasó számára is kiderül, hogy Trepljov rájött, hogy Nyina elhidegülésének oka valójában nem az, hogy tehetségtelennek tartja őt, hanem, hogy szerelmes Trigorinba, ezért akar vele párbajozni.
Arkagyina pedig jobbnak látja, hogy elutaznak, mielőtt tényleg történik valami katasztrófa.
Mása távozik, érkezik Nyina, aki egy kis érmét ad át Trigorinnak:
„NYINA
Elválunk és… talán nem is találkozunk soha. Kérem, fogadja el emlékül ezt a kis érmet. Belevésettem a kezdőbetűit… a másik oldalon meg egy könyvének a címe: Nappalok és éjek.”
Trigorin kedves gesztusnak tartja a medált, és Mása a lelkére köti, hogy néha majd gondoljon rá.
„TRIGORIN
Gondolni fogok. Olyannak látom majd emlékezetemben, amilyen azon a verőfényes napon volt – emlékszik? – egy héttel ezelőtt, amikor világos ruhában volt… Beszélgettünk… a padon meg akkor ott feküdt a fehér sirály.”
Nyina távozik, érkezik Arkagyina és Szorin. Arkagyina éppen arról próbálja meggyőzni a bátyját, hogy az ne utazzon sehova az ő egészségi állapotában.
Szorin szerint viszont muszáj valahová elmennie egy kicsit, mert Arkagyináék távozásával nagyon üres lesz a ház, amit nehezen fog viselni.
Eközben Trigorin a Nyinától kapott érmét vizsgálgatja, és egy írást fedez fel rajta:
„TRIGORIN
(olvassa az érem felírását) Nappalok és éjek 121. oldal, 11. és 12. sor.”
Trigorin kimegy, hogy a Nappalok és éjek című könyvében megkeresse ezt a két sort.
Arkagyina és Szorin tovább beszélgetnek. Arkagyina szerint fia öngyilkossági kísérletének oka a féltékenység volt, ezért jobb, ha elutaznak Trigorinnal. Szorin azonban nem teljesen ért egyet vele:
„SZORIN
Hát hogy is mondjam csak… Voltak más okai is. Világos dolog: fiatalember, jóeszű, és mégis itt él falun, az isten háta mögött, pénz, állás, jövő nélkül. Semmiféle elfoglaltsága sincs. Szégyelli ezt a lézengést, és fél tőle. Én nagyon szeretem, ő is vonzódik hozzám, de hát végtére is azt hiszi, hogy fölösleges a háznál, hogy csak ingyenélő, léhűtő. Bántja az önérzete… Világos…”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!