Arkagyina szerint állást kéne szerezni neki, de Szorin nem egészen erre gondolt. Finoman megpróbálja rávenni Arkagyinát, hogy adjon pénzt a fiának, hogy az tudjon rendes ruhát venni, esetleg külföldön utazgatni egy kicsit.
Arkagyina szigorún, majd sírva jelenti ki, hogy nincs pénze.
Az olvasó tudja, hogy ez nem igaz, hiszen egy híres színésznőről van szó, és korábban már Trepljov is megemlítette, hogy komoly vagyona van a bankban.
Szorin rögtön visszakozik, bár azt azért megjegyzi, hogy ő szívesen adna a fiúnak, de neki sincs pénze. Kiderül, hogy valóban nincs, mert Samrajev, a jószágigazgató, a gazdaság érdekeire hivatkozva szinte mindenéből kiforgatja, a gazdaság valahogy mégsem fejlődik…
Szorin hirtelen megtántorodik, rosszul van. Érkezik a bekötött fejű Trepljov és Medvegyenko, akik ráveszik az öreget, hogy pihenjen le. Medvegyenko kitámogatja Szorint.
Anya és fia kettesben maradnak. Trepljov megjegyzi, hogy Szorinnak milyen rosszat tesz a vidéki élet, és ha anyja kölcsönözne neki néhány ezer rubelt, akkor a városba költözhetne néhány hónapra. Arkagyina megint mereven elzárkózik attól, hogy bárkinek pénzt adjon.
Trepljov megkéri az anyját, hogy cserélje ki a fején a kötést. Úgy tűnik, hogy anya és fia korántsem problémamentes kapcsolata rendeződni látszik, Trepljov ígéretet tesz arra, hogy nem próbálkozik többet öngyilkossággal.
A békés hangulatnak azonban egyszerre vége szakad, amikor Trepljov Trigorinra tereli a szót. Azzal vádolja az írót, hogy egyrészt teljesen behálózta az anyját, másrészt elcsábította tőle Nyinát, ráadásul még gyáva is, mert a párbajra való kihívást sem fogadta el.
Arkagyina visszautasítja Trepljov vádjait:
„ARKAGYINA
Te kéjelegsz abban, hogy kellemetlenségeket mondasz nekem. Én tisztelem-becsülöm ezt az embert, és kérlek, hogy az én jelenlétemben ne mondj rosszat róla.”
És innen már csak egy perc, hogy anya és fia a művészetről és a tehetségről kezdjen el vitatkozni:
„ARKAGYINA
Az irigység beszél belőled. A tehetségtelen, de nagyravágyó embereknek nem marad más, mint ócsárolni az igazi tehetségeket. Nem mondom, ez is vigasz!
TREPLJOV
(gúnyosan) Igazi tehetségek! (Dühösen) Hát ha már idáig jutottunk – én tehetségesebb vagyok mindnyájatoknál! (Letépi fejéről a kötést) Ti, rutinos iparosok, elfoglaltátok az első helyet a művészetben, és csak azt tartjátok törvényesnek meg igazinak, amit ti magatok csináltok, minden mást elnyomtok, megfojtotok! Nem ismerlek el benneteket! Nem ismerlek el sem téged, sem őt!
ARKAGYINA
Dekadens!
TREPLJOV
Menj csak a te kedves színházadba, és játssz ott azokban a szánalmasan tehetségtelen darabokban!
ARKAGYINA
Én sohasem játszottam olyan darabokban. Hagyj békében! Te még egy nyomorult bohózatot se tudsz megírni. Kijevi nyárspolgár! Ingyenélő!
TREPLJOV
Zsugori!
ARKAGYINA
Toprongyos!”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!