Trepljov szavaiból kiderül, hogy még mindig szereti Nyinát, azt is elmondja, hogy többször is próbálta őt meglátogatni, de Nyina nem akarta látni.
Később, azonban több levelet is kapott a lánytól, kedves levelek voltak ezek, de kiérződött belőlük, hogy Nyina boldogtalan. A leveleket Sirály néven írta alá.
Trepljov az is tudja, hogy Nyina most a közeli városban van, egy fogadóban lakik. Ismét fel akarta keresni a lányt, de az nem fogad senkit.
A szülei sem akarnak hallani a lányról, megtiltották neki, hogy felkeresse őket.
Medvegyenko megjegyzi, hogy előző nap találkozott is Nyinával a mezőn.
A keserű témát az szakítja félbe, hogy megérkezik Arkagyina és Trepljov. Trepljov mindenkivel kezet fog, mindenkihez van egy kedves szava.
Tétován közeledik Trepljovhoz, hiszen két éve még párbajra akarta kihívni őt a fiatal író + azért azóta is történt egy-két dolog Nyinával, ami miatt Trepljov dühös lehet, de a férfi szó nélkül kezet fog vele.
Trigorin ennek megörül, és átnyújtja a legfrissebb folyóiratot, amiben megjelent Trepljov új elbeszélése.
„TRIGORIN
Üdvözletüket küldik a tisztelői… Pétervárott és Moszkvában sokan érdeklődnek maga iránt, és állandóan kérdezősködnek: milyen ember, hány éves, barna-e vagy szőke. Valahogyan mindenki azt hiszi, hogy már nem fiatal. És senki sem ismeri az igazi nevét, mert álnéven ír. Olyan titokzatos, mint a Vasálarcos.”
Trepljov azonban nincs elolvadva Trigorin próbálkozásától, csak annyit kérdez, hogy sokáig marad-e Trigorin, ezzel is érzékeltetve, hogy annyira azért nem szívesen látott vendég.
Trigorin közli, hogy már másnap Moszkvába kell utaznia.
Eközben Arkagyina és Polina felállít egy játékasztalt a szoba közepén, lottójátékot fognak játszani.
Medvegyenko még mindig azon aggodalmaskodik, hogy haza kéne menni, mert a gyerek várja otthon. Samrajev azonban továbbra sem ad neki lovat, így Medvegyenko végül gyalog indul útnak, Mása természetesen nem tart vele.
Arkagyina elmagyarázza Trigorinnak, hogy mit fognak játszani:
„ARKAGYINA
(Trigorinnak) Ha jönnek a hosszú őszi esték, itt mindig lottót játszanak. Nézze csak: ez az a régi lottó, amellyel még megboldogult édesanyánk játszott velünk gyermekkorunkban. Nem játszana velünk egy partit vacsoráig? (Trigorinnal az asztal mellé ül) Unalmas játék, de ha megszokja az ember, hagyján. (Kinek-kinek három lapot oszt)”
Trepljov közben azt a folyóiratot lapozgatja, amit Trigorin hozott, a lapok hajtásából megállapítja, hogy Trigorin az újságban megjelent saját novelláját elolvasta, de Trepljovét nem…
Trepljov közli a társasággal, hogy sétál egyet, és kimegy.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!