Harmadik nap tizedik novella
| Mesélő | A novella | |
| Dioneo | főbb szereplői | helyszíne |
| Alibech, a fiatal lány Rustico, a remete Neerbal |
Capsa Thebais pusztasága |
|
A harmadik nap utolsó történetét Dioneo meséli el. A novella meglehetősen pajzán és kétértelmű, de egyben zseniális is.
Ne feledjük, a második nap óta Dioneónak az a kiváltsága, hogy nem kell az aznapi témába illő történetet mondania, eltérhet attól.
A Barberia országban lévő Capsa városában élt egy gazdag úr, akinek lányai közül az egyiket Alibechnek hívták.
Barberia természetesen kitalált név, az olasz barbár, faragatlan szóból származik.
Alibech csak 14 éves és meglehetősen ostobácska kislány, akit érdekel a keresztény hit, bár ő és családja nem keresztény.
Városi kereskedőktől érdeklődik a számára ismeretlen vallásról, főleg az érdekli, hogyan lehet a keresztény Istent a legzavartalanabb módon szolgálni. Azt a választ kapja, hogy azok a remeték szolgálják a legzavartalanabbul az Istent, akik visszavonultan élnek a közeli Thebais pusztaságában.
Alibech tehát másnap elindul a pusztaságba, anélkül, hogy valakinek szólna erről. Napokig bolyong, amíg rábukkan egy remete kunyhójára, aki csodálkozva kérdezi, hogy mit keres arra Alibech.
Alibech pedig elmondja, hogy isteni sugallatra azt keresi, hogy hogyan tudna szolgálni az Istennek, illetve olyan valakit, akit megmutatja, hogy hogyan kell szolgálni. A remete elcsodálkozik ezen, és azt is látja, hogy a lány milyen fiatal és szép, ezért úgy dönt, hogy tovább küldi Alibechet, mert aligha tudná megállni, hogy el ne csábítsa a lányt.
„- Leánykám, nem messzire innét van egy szent ember, ki sokkalta különb mester nálam abban, mit keresel: menj őhozzá.”
Alibech tehát tovább vándorol, több remetével is találkozik, akik azonban mind továbbküldik. A remeték ugyanis éppen azért költöztek ki a pusztaságba, hogy önmegtartóztató életet éljenek a világi csábításoktól távol. Alibech szépsége pedig nem nagyon alkalmas az önmegtartóztatásra.
A lány végül elér egy fiatal és jóképű, Rustico nevű remete balrangjához és felteszi neki is ugyanazt a kérdést: hogyan tudna legjobban szolgálni a keresztény istennek?
Rustico is azonnal felismeri a lány szépségét, azonban ő nem olyan erős, mint a többi remete. Elmondja, hogy úgy lehet legjobban szolgálni Istent, ha a lány visszakergeti az ördögöt a pokolba.
Alibechet érdekli a dolog, mire Rustico a gyakorlatot is megmutatja: levetkőzteti a lányt és ő maga is levetkőzik. Alibech persze elcsodálkozik:
„- Rustico, mi az, mit ottan meredezni látok rajtad, s mi nékem nincsen?
– Ó, leánykám – felelte Rustico -, ez az ördög, melyről néked szólottam, és látod-e, mely keményen gyötör engemet, olyannyira, hogy alig bírom elviselni.”
Rustico ezután elmondja, hogy a lány lába között pedig maga a pokol van, tehát a lány feladata, hogy Rustico „ördögét” beengedje a pokolba!
A fiatal ás ártatlan Alibech hamar belejön az „ördögűzésbe”:
„- Rustico, én nem tudom, miért menekül az ördög a pokolból; mivelhogy ha olyan szívesen volna benne, amily szívesen a pokol befogadja és tartja, bizony soha onnét ki nem menne.”
Az ördögűzés azonban egy idő után igen elfárasztja Rusticót, annyira, hogy már könyörögnie kell a lánynak, hogy tartsanak néha szünetet.
Ekkor azonban Capsa városában, Alibech korábbi lakhelyén hatalmas tűzvész tör ki, amiben Alibech egész családja életét veszti és Alibech lesz a családi vagyon egyetlen örököse.
Egy Neerbal nevű ifjú, aki már eltékozolta családi örökségét, megtudja, hogy Alibech él, elmegy érte a pusztaságba és – Rustico legnagyobb megkönnyebbülésére – magával viszi a lányt. Capsában gyorsan feleségül veszi, így övé lesz a lány hatalmas öröksége.
A capsai asszonyok pedig kérdezgetik a lánytól, hogy hogyan szolgált Istennek ott pusztaságban. Az ostobácska leányzó pedig elmutogatja, és hozzáteszi, hogy Neerbal igen nagy bűnt követett el, amikor megszakította az ő szolgálatát.
Az asszonyok persze jót nevetnek és megnyugtatják a lányt:
„- Ne búsulj, kisleány, mivelhogy ez itt is szokásban vagyon. Neerbal majd buzgón szolgál véled az Úristennek. Aztán szájról szájra járt a dolog a városban, s közmondás lett belőle, hogy legkedvesebb szolgálat Istennek, ha pokolra kergetik az ördögöt.”
Hamarosan vége a harmadik napnak, mindenki elmondta a történetét, már csak a következő napi uralkodó kiválasztása van hátra. Neifile pedig Filostratót választja, aki megkapja a babérkoszorút is.
Filostrato meghatározza a másnapi novellák témáját is: „oly emberekről, kiknek szerelme szerencsétlen véget ért.”
Az ifjak ezután ugyanazt csinálják, mint az előző napokon: vacsora, tánc, éneklés, zenélés, majd nyugovóra térnek.
Negyedik nap
A negyedik nap (hétfő) is a szokásos mulatságokkal, pihenéssel telik délutánig, amikor az ifjak elkezdik mesélni a novellákat.
Emlékezzünk rá, a negyedik nap novelláinak kötelező témája: „oly emberekről, kiknek szerelme szerencsétlen véget ért.”
– Vége a Dekameron harmadik napja olvasónaplójának. –
A Dekameron negyedik napjának olvasónaplóját itt találod!