Harmadik nap harmadik novella
| Mesélő | A novella | |
| Filoména | főbb szereplői | helyszíne |
| Egy nemes hölgy Egy nemes úr Egy ostoba barát |
Firenze | |
Firenzében él egy szépséges, okos és erkölcsös nemesasszony, aki azonban egy posztószövő mester ment feleségül.
A nemes hölgy számára ez nagy csapás, nem tudja elfelejteni, hogy bár férje gazdag, de nem nemes, ráadásul a férj inkább foglalkozik az üzletével, mint a feleségével.
A nemes hölgy ezért eldönti, hogy szerető után néz. Hamarosan meg is találta az ideális példányt egy középkorú, daliás nemesúr személyében, akibe halálosan bele is szeretett.
Problémát jelentett viszont, hogy a nemes hölgy sehogyan sem tudja felhívni magára a nemesúr figyelmét, pedig gyakran látta őt a ház ablakából. A szolgálólányával nem akar neki levelet küldeni, mert előfordulhat, hogy az rossz kezekbe kerül, neki pedig vigyáznia kell a jó hírére.
A nemes hölgy azonban azt is megfigyelte, hogy a nemesúr gyakran időzik egy barát társaságában. Hamar megszületett a terv is.
A nemes hölgy a barátot választja ki gyóntató papjának. A gyónás után pedig elkezd siránkozni neki, hogy van egy nemesúr, aki mást sem csinál, mint őt zaklatja szerelmével, holott mindenki tudja róla, hogy erkölcsös asszony, aki rajongva szereti férjét.
A barát pedig a nemesúr leírásából hamar rájön, hogy az ő ismerőséről van szó. Megígéri az asszonynak, hogy beszél a nemesúr fejével, hagyja abba a zaklatást.
A barát így is tesz, jól lehordja a nemes urat, amiért az erkölcsös és jóhírű asszonyt zaklat.
A nemesúr először elcsodálkozik, hiszen azt sem tudja, kiről van szó, mivel azonban lényegesen okosabb, mint a barát, hamar rájön, hogy a nemes hölgy így akar neki üzenni.
A nemesúr tehát elsétált a hölgy háza felé és az ablakban meg is látta a szépséges asszonyt. Immár neki sem volt ellenére a románc.
Az asszony bizonyítani akarja a nemes úrnak a szerelmét, tehát újra elmegy gyónni a baráthoz. Sírva meséli el a barátnak, hogy az a nemesúr továbbra is zaklatja őt, olyannyira, hogy egy díszes erszényt és övet is küldött neki, amit az asszony most elhozott a barátnak, hogy adja az vissza a nemes úrnak, mert ő erényes asszony, nem lehet ajándékokkal megvesztegetni.
A barát persze ezután ismét leteremti a nemes urat, amiért nem hagyja békén az asszonyt és átadja neki az erszényt és az övet. Ami persze nem a nemesúr ajándéka az asszonynak, hanem éppen fordítva és a barát – tudtán kívül – a küldönc.
A nemesúr most már ajándékokkal alátámasztva biztos lehet az asszony szerelmében és vágyakozásában. Most már csak azt kéne valahogy elintézni, hogy személyesen is találkozhassanak, és a szerelem beteljesülhessen.
A nemes hölgy újra elmegy a baráthoz és zokogva meséli neki, hogy a nemesúr aznap hajnalban – kihasználva, hogy a férje nincs otthon – a hölgy nyitott ablakánál álló fán akart bemászni hozzá. szerencsére a nemes hölgy időben észrevette és becsapta előtte az ablakot. Könyörög a barátnak, hogy állítsa le a nemes urat, különben segítséget fog kérni a bátyjaitól.
Az ostoba barát még mindig nem fogja fel, hogy tulajdonképpen üzenetküldésre használják, és szigorúan ismét megpirongatja a nemes urat: mit képzel magáról az úr, hogy kihasználja a nemes hölgy férjének távollétét és hajnalban a nyitott ablaknál álló fán felmászik hozzá?!
Ebből persze a nemesúr rögtön megérti, hogy az asszony férje házon kívül van, a hölgy várja őt hajnalban, az ablak nyitva lesz és előtte lévő fán fel tud mászni.
A nemesúr úgy tesz, mintha nagyon szegyellené magát, megígéri a barátnak, hogy abbahagyja a hölgy zaklatását, majd másnap hajnalban elégedetten mászik fel a nyitva hagyott ablak előtti fán.
A nemes hölgy meg is jegyzi:
„- Hála legyen barát uramnak, ki ilyen jól megtanított rá, miképpen juss el hozzám.”
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!