Harmadik nap nyolcadik novella
| Mesélő | A novella | |
| Lauretta | főbb szereplői | helyszíne |
| Az apátúr Ferondo, a paraszt Ferondo felesége Az apátúr egyik barátja |
Toscana | |
Toscana egy félreeső részén állt egy apátság, melynek vezetője, az apátúr, szentéletű ember volt, egy dolgot kivéve: igen szerette az asszonyokat.
Az apátságba gyakran bejárt egy Ferondo nevű butácska paraszt, akivel az apát csak azért állt szóba, mert jókat mulatott az ostobaságain.
Hamarosan kiderül azonban, hogy Ferondónak gyönyörű felesége van, akibe az apát azonnal halálosan beleszeret.
A problémát az jelenti, hogy bár Ferondo az élet majd minden területén meglehetősen ostoba, feleségére rettentően féltékeny és úgy vigyáz rá, mint valami kincsre.
Az apátnak azonban ez nem akadály, rövidesen eléri, hogy ő legyen az asszony gyóntatópapja.
Az asszony pedig gyónásában leginkább férje érthetetlen és erőszakos féltékenységére panaszkodik, kérve az apátot adjon neki tanácsot ez ügyben.
Az apátnak sem kell több, elmondja az asszonynak, hogy tud tenni az ügy érdekében, vagyis megoldja, hogy Ferondo ne legyen többé féltékeny, de cserébe az asszony szerelmét kéri.
A feleség először meghökken, hogy pont egy apát szeretne vele szeretkezni, de mivel a férfi jóképű, Ferondo teljesítménye pedig nem kielégítő, végül rááll az üzletre: az apát elintézi, hogy Ferondo ne legyen féltékeny, cserébe az asszony az apát szeretője lesz.
Az apát pedig úgy dönt, hogy Ferondónak meg kell halnia és a Tisztítóhelyre kell kerülnie, majd amikor már eleget volt ott, vissza kell térnie az életbe. A terv kész, már csak meg kell valósítani.
Ferondo következő kolostori látogatása során az apát egy olyan port kever a borába, amit még egy keleti zarándokútjáról hozott. A por pedig tulajdonképpen egy altató, ami – attól függően, hogy milyen mennyiségben alkalmazzák – meghatározott ideig tartó tetszhalotti állapotot idéz elő.
Ferondo megissza a bort, majd elalszik, de a pulzusa nm tapintható, mindenki azt hiszi, hogy meghalt. Gyorsan el is helyezik a családi kriptában.
Az apát éjszaka egy bevatatott baráttal kiemelik Ferondo testét a sírboltból és egy sötét, ablaktalan cellába viszik, ahol az apát barátja marad vele. Mikor Ferondo magához tér, akkor a barát közli vele, hogy a Ferondo meghalt és a Tisztítóhelyen van, mégpedig azért, mert életében ok nélkül féltékenykedett a feleségére.
Ezután a barát egy vesszővel alaposan megveri Ferondót, mondván, hogy az Istentől kapta azt a parancsot, hogy napjában kétszer vesszőzze meg őt a féltékenysége miatt.
Ferondo óbégat és esküdözik, hogyha még egyszer visszatérhetne az életbe, akkor mindent másképp csinálna. A barát persze csak erre várt, elmondja, hogy van lehetőség a visszatérésre, ha itt, a Tisztítóhelyen türelemmel tári a büntetést és utána, az életben nem lesz több féltékeny.
Ferondo persze mindent megígér. Ezután az apát és barát még 10 hónapig tartják a sötét cellában Ferondót, természetesen naponta kétszer megvesszőzve.
Ezalatt a 10 hónap alatt pedig az apát sűrűn látogatja Ferondo csinos feleségét, mindkettejük nagy örömére és elégedettségére.
Valószínűleg így is maradt volna a dolog, ám az asszony terhes lett az apáttól, ideje volt tehát Ferondót visszahozni az életbe.
Ferondót a por segítségével újra elaltatják, majd visszarakják a kriptába, ahol másnap magához is tér. A templomban imádkozó barátok persze frászt kapnak, amikor a kriptából valaki dörömbölni kezd. Végül kiszabadítják Ferondót és mindenki csodának tartja, hogy visszatért az életbe.
Ferondo pedig megtartja ígéretét, soha többet nem féltékenykedik a feleségére, az asszony azt tehet, amit akar – az apát legnagyobb örömére. Ferondo hazamegy, szeretkezik a feleségével, aminek köszönhetően az asszony simán elhiteti vele, hogy a születendő gyerek az övé.
Mindenki elégedett: Ferondo visszatérhetett az életbe, az apát és a feleség pedig még hosszú ideig élvezhetik kapcsolatukat.
Az olvasónaplónak még nincs vége, kattints a folytatáshoz!